Hetvenöt éve indult a koncepciós perek hulláma
1936. augusztus 24-én hoztak ítéletet az első nyilvánosság előtt zajló nagy moszkvai koncepciós perben: a bíróság összeesküvés vádjával halálra ítélte a szovjet kommunista párt egykori prominens vezetőit, Lev Kamenyevet, Grigorij Zinovjevet és társaikat.
1936. augusztus 24-én hoztak ítéletet az első nyilvánosság előtt zajló nagy moszkvai koncepciós perben: a bíróság összeesküvés vádjával halálra ítélte a szovjet kommunista párt egykori prominens vezetőit, Lev Kamenyevet, Grigorij Zinovjevet és társaikat.
1934. december 1-jén Leningrádban egy fiatal diák lelőtte Szergej Kirovot, a Szovjetunió egyik legnépszerűbb politikusát. Kirovban sokan a mindinkább diktátori jegyeket mutató Joszif Visszarionovics Sztálin lehetséges utódát látták, sőt azt is suttogták, hogy a merényletben benne volt Sztálin keze. Akár így volt, akár nem, a „goromba” grúz a gyilkosságot tömeges politikai tisztogatásokra használta fel. Míg korábban megelégedett vetélytársai partvonalra szorításával (Lev Davidovics Trockijt belső, majd külföldi száműzetésbe kényszerítette), most elérkezettnek látta az időt fizikai megsemmisítésükre.
A belügyi népbiztosság (NKVD) teljhatalmat kapott a „nép ellenségeivel” való leszámolásra, háromtagú különbizottságok, ún. trojkák hozták futószalagon az ítéleteket. A letartóztatások kiterjedtek a társadalom minden rétegére, a pártapparátustól az állami szerveken, a hadseregen át a Kominternig, sőt magára a tisztogatást végző NKVD-re is. A „Kirov-áradatban” a kivégzések, kitelepítések mellett milliók kerültek a GULAG munkatáboraiba.
A megtorlásokat igazolandó 1936-tól nagyszabású kirakatpereket rendeztek a hazai, de főként a külföldi közvélemény számára. A fizikai és lelki erőszakkal megtört vádlottak rendre beismerték, hogy összeesküvést szőttek a szovjethatalom megdöntésére, Sztálin és a szovjet vezetők meggyilkolására, és hogy ennek érdekében külföldi kémszervezetek szolgálatába álltak.
Az első nagy moszkvai per, a 16-ok pere 1936. augusztus 19-én kezdődött. A vádlottak padján az 1926-os „egyesült ellenzék”, avagy a vádirat szerint a „trockista-zinovjevista egyesült terrorista központ” tagjai ültek, köztük olyan ismert régi bolsevikok, mint Grigorij Zinovjev és Lev Kamenyev. Őket rögtön a Kirov-gyilkosság után börtönre ítélték, de ügyüket újra elővették, és miután elismerték bűnösségüket, augusztus 24-én halálra ítélték, majd másnap kivégezték őket.
A második nagy nyilvános tárgyalásra, a 17-ek perére 1937. január 23-30. között került sor. A „párhuzamos trockista központ” tagjai – mások között Karl Radek és Grigorij Pjatakov – közül az ismert vád alapján 13 vádlottat ítéltek halálra. A fél évvel későbbi, 1937 júniusi „tábornokper” a nyilvánosság kizárásával zajlott. A nyolc magas rangú katonai vezető, köztük Mihail Tuhacsevszkij és Iona Jakir elleni koholt vád a trockizmust a németek javára végzett kémkedéssel és katonai összeesküvéssel toldotta meg, az ítélet golyó általi halálra szólt. A nagy tapasztalatú katonai vezetők hiánya tragikusan megmutatkozott a Szovjetunió elleni 1941-es német támadás idején.
