Hetven éve zárult be az ostromgyűrű Leningrád körül
A náci Harmadik Birodalom 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. A Leningrád elfoglalásával megbízott Északi Hadseregcsoport már augusztusra megközelítette a város külső védelmi vonalait, eközben a finn hadsereg északról, Karélia felől nyomult előre.
A náci Harmadik Birodalom 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. A Leningrád elfoglalásával megbízott Északi Hadseregcsoport már augusztusra megközelítette a város külső védelmi vonalait, eközben a finn hadsereg északról, Karélia felől nyomult előre. A védelmi berendezések építésében mintegy félmillió leningrádi vett részt, 340 ezren léptek be a népfelkelők soraiba, jelentkeztek önkéntesnek a hadseregbe. A hárommilliós várost 35 kilométer barikád és 625 kilométer lövészárok védte.
A masszív ellenállásba ütköző támadóknak nem sikerült Leningrádot „menetből” elfoglalniuk. Mivel Adolf Hitlernek a Moszkva elleni offenzívához erőket kellett elvonnia, a város teljes körülzárása és kiéheztetése mellett döntött. A németek szeptember 8-án elfoglalták a Ladoga-tó déli partján fekvő Slisszelburgot, ezzel elvágták Leningrádot az ország többi részétől.
Folyamatos volt a bombázás és ágyúzás, már az első napokban megsemmisült a legnagyobb élelmiszerraktár. Bár augusztus végéig mintegy félmillió embert evakuáltak és a jegyrendszert is bevezették, október elejére az élelmiszer csak 20 napra volt elegendő, 1941 végén a napi fejadagnak számító 12,5 deka kenyér fele már fűrészpor volt. Az emberek megették háziállataikat, aztán bőrdarabokból és a falról lekapart tapétaragasztóból főztek levest. A túlélők kannibalizmusról is beszámoltak. Az éhínséget fűtőanyaghiány súlyosbította, 1941 decemberétől naponta mintegy négyezren haltak meg. Koporsót szerezni szinte lehetetlen volt, holttestek százai feküdtek a temetőkben és azok környékén újságpapírba csomagolva, mert az embereknek még a sír megásására sem volt erejük.
A blokádon azonban volt egy rés: amikor novemberben befagyott a várostól északnyugatra fekvő Ladoga-tó, a német vonalak mögül, 380 kilométeres távolságból a jég hátán érkezett utánpótlás – ez volt „az élet útja”.
A leningrádi frontvonal a német támadás megállítása után, 1941. október elejétől évekig nem változott lényegesen. A szárazföldi blokádot 1943. január 18-án sikerült feltörni.
