A háziasszonyok meghódítója

Kedvenc tortám kézzel írott megsárgult, kettőbe szakadt receptjét többször néztem tanácstalanul.

Verrasztó Gábor könyvének borítója, aki megírta a nyolc évszázadra visszavezethető, tehetséges emberekből álló család történetét

Kedvenc tortám kézzel írott megsárgult, kettőbe szakadt receptjét többször néztem tanácstalanul. Már azt hittem, hogy soha nem sikerül úgy megsütni, mint a kézzel írt hajdani receptből, amikor Váncza József 2001-ben újra kiadott Süteményeskönyvét forgatva ráakadtam a Kongó tortára. Erről eszembe jutott a piros, sárga vásott, szakadozott fedőlapú füzet a vajas, lisztporos ujjak nyomával, s fülembe csengtek minden korok egyik legnépszerűbb magyar reklámjának szavai: „Haladjon a korral, süssön Váncza sütőporral!”.

A Heted7világ kiadó által megjelentetett könyv előszavában megtalálható, hogy 1925-ben, tehát 90 évvel ezelőtt „vették lajstromba a Váncza sütő-krémpor védjegyét”, amit olyan reklámkampánnyal vittek be a köztudatba, hogy az elmúlt évtizedek sem tudták kitörölni az idősebb nemzedékek emlékezetéből. Ugyancsak az előszóból értesültem, hogy a Silasfood Kft. újra gyártja a Váncza-sütőport, a vanillincukort, szalakálit, a főzős vanília- és csokoládéízű krémport, valamint a hidegen kikeverhető krémeket és pudingokat, a hidegen felverhető habport.

Meglepődve olvastam, hogy a magyar sikertörténet főszereplője, Váncza József nem cukrászmester volt, ahogy gyermeki fantáziával hajdan elképzeltem, hanem gyógyszerész, aki fiával együtt Budapesten, a Kálvária téren levő patikájukban kidolgozta a sütőpor receptjét, majd elkészítette a vanillincukrot, később a különböző krém- és pudingporokat, népszerűségben megelőzve a mai piacelső Oetker céget is.

Váncza József patikus szilágysági polihisztor református prédikátor leszármazottja volt. Piros-sárga borítójú süteményeskönyvének rajzait maga készítette. Az első tíz között volt, aki automobilt vásárolt Magyarországon, bejárta a világot, s utazásairól kétobjektíves sztereó géppel fényképeket készített. A miskolci patikus 1904-ben költözött Budapestre, s fiával, aki szintén gyógyszerész lett, a budapesti Kálvária téren nyitott patikájukban szépítőszereket készítettek a hölgyeknek, s üzemanyagot is árultak az első autókhoz. Ott kísérletezték ki a sütőport, a vanillincukrot, puding- és parféporokat, az első magyar leveskockákat. Megálmodott találmányait, a sütőport és a pudingport fia vitte sikerre. A sors játéka, hogy ifjabb Váncza József a vízkúra megszállottjának, a gyógyszereket méregnek tartó Priessnitsz Vincének az unokáját vette feleségül. A vállalkozás rendkívül hatásos amerikai típusú reklámot folytatott a piros és a sárga színek kombinációjával, s ügynökeik fele piros, fele sárga furgonokkal hordták az árut szerte az országban. A családi vállalkozás az 1930-as években kekszet és ostyát is gyártott, és 1948-ban szűnt meg.

Hosszú csend következett, majd a recepteskönyvet 1985-ben aranybetűs piros vászonkötésben újra kiadták. Ez a könyv egy miskolci hölgy kezébe került, aki egy év alatt valamennyi receptet kipróbálta. A Süteményeskönyvet 2008-ban az Arany Forrás Kiadó is megjelentette. A termékeket Váncza József lánya, Judit és a család kitartó munkával keltette életre a Szilas Rt. segítségével.