A havasok és hegyvidékek madarai (50.)

Csonttollú (Bombycilla garrulus)

18 cm. Selymes, gesztenyebarna bóbitájáról és élénksárgán szegélyezett farkáról könnyen felismerhető. Szemsávja és torokfoltja fekete. A hátoldala gesztenyebarna, farcsíkja szürke. Testalja vörhenyes fahéjszínű, alsó farkfedői gesztenyebarnák. Sötét szárnyán sárga és fehér foltok láthatók. A karevezők hegyén apró élénkpiros lemezkék díszlenek. A fiatalok torka nem fekete. E madár röpte erőteljes. A bogyók csipegetése közben gyakran fejjel lefele kapaszkodik az ágban. Élelemszerzés közben csapatosan jár.

Sajátos hívó hangon szól, magasan ejti a „szriii” madárszót. A tajgák és a ritkás erdős tundrák költő madara, Észak-Amerikában, illetve Eurázsiában a Lappföldtől Kamcsatkáig. Fenyők csúcsán, a lápokon nyírfákon építi csésze alakú fészkét növényi rostokból, zuzmókból, tollakból és fenyőtűkből. Tojásai kékesszürkék, 4-7 tojást rak a fészkébe. Két hétig kotol, ezalatt a hím eteti a tojót, a fiókákat mindkettő táplálja.

Nyáron röptében rovarokra vadászik, a szúnyogokat szorgalmasan irtja. Télen fő tápláléka a bogyó, ebből hihetetlen mennyiséget tud megenni. Ilyen bogyó a fagyöngy, a bodza, a berkenye és a labdarózsa termése.

Ha valamely évben a költőhelyén kevés a bogyótermés, akkor ősz végén a csonttollúakat kivételes nyugtalanság szállja meg, és ilyenkor csapatokban elindulnak a délebbre fekvő országok felé.

Személyesen is tapasztaltam, tapasztaltuk, hogy tél elején hozzánk is eljutottak. 1990 novemberében, december 8-án és 1991. január 13-án több mint 40 lepte el az előttünk lévő park madárberkenyéit. A ritka látvány hatására áthívtam Németh János biológus barátomat, és 6-8 méter távolságról figyeltük viselkedésüket, fényképeztük színpompás „öltözetüket”. Mifelénk több parkban is fürtösen csüngenek a berkenye korallpiros termései. Ezeken kívül 4-5 méter magas berkenyefákat láttam a Szováta és a Sebes hegyi patak mentén.

A hegyvidéki madarak sorozatának zárómozzanataként bemutatom a csonttollúak kedvenc eledeleit.

„Fagyöngy (Viscum album L.) A fakinfélék családjába tartozó lombos fákon: akácon, nyárfán, hársfán, elhanyagolt alma- és körtefán stb. élő, fél élősködő, kétlaki gömb alakú cserje. Levelei átellenesek, zöldek vagy zöldessárgák, bőrneműek, 3-6 cm hosszúak, tompa csúcsúak, ép szélűek, kopaszok, áttelelők. Termése borsónyi, éretten fehér színű, áttetsző, sűrű, ragadós nedvű, kétmagvú bogyó. A drogja vérnyomáscsökkentő, görcsoldó, tüdő-, gyomor-, méh-, bélvérzéseket megszüntető, szívműködést serkentő hatású. Csak a bogyó tartalmaz viszcint, ragadós, lágy gyantát.”

(Rápóti–Romváry: Gyógyító növények)

A bogyóját fogyasztja a léprigó és a csonttollú madár.

 

Lírai rajz: FAGYÖNGY

 

Almafának egyik ágán fagyöngy ágaskodik.

Januári hidegben is zölden gömbölyödik.

Húsos levelei faggyal dacolnak,

Fehér termései soha meg nem fagynak.

 

Látogatja csonttollú is, léprigó is,

Kedvelik a gyöngyét,

Csipegetik, ízlelgetik

Gyöngyházas termését.

(M. B.)

„Madárberkenye (Sorbus aucuparia L.) A rózsafélék családjába tartozó, hegyvidékeinken, tölgyesekben, fenyvesekben, bükkösökben, cserjésekben, tisztásokon élő cserje vagy fa. Sokfelé dísznövényként és utak szegélyezésére is ültetik. Levelei szárnyaltak; a levélkék lándzsásak, 5-6 cm hosszúak, hegyesek, a lemez közepéig sűrűn fűrészesek. Termése bogyószerű csontár, kb. 1 cm átmérőjű, sárgásvörös színű, fanyar, édeskés-savanykás ízű. Termése ősz felé érik be. 

A drog (Sorbi fructus) szorbinsavat, szorbitot, almasavat, cseranyagot, pektint, karotint, C-vitamint tartalmaz.”

(Rápóti–Romváry: Gyógyító növények)

A csonttollúak lappföldi fenyőerdőkből, nyíresekből a nagy hó és erős hideg hatására dél és délnyugat felé indulnak. Vonulás közben pihenést is jelent a berkenyefák, bodzafák meglátogatása és bogyóik fogyasztása. Eljutnak a Kárpát-medence középvonaláig, néha délebbre is. Csak február végén indulnak vissza, Lappföld felé.

 

„Bodza, fekete bodza (Sambucus nigra L.) A bodzafélék családjába tartozó, mindenhol elterjedt cserje vagy fa. Levele páratlanul szárnyasan összetett, rendszerint 5 levélből áll. A levélkék hosszas tojásdadok, kb. 10 cm hosszúak, kihegyezettek, fűrészes fogúak. A virágai májusban, júniusban nyílnak. Termése 5-8 mm átmérőjű, gömbölyű feketés lila színű, lilásvörös vagy zöld nedvű, három csontáru bogyó.

A drog (Sambucus fructus v. bacca) gyümölcssavat, C-, C2-, A-vitamint, cukrot, cseranyagot, gyantát, sambunigrin kéksavat, valamint A provitamint tartalmaz.”

(Rápóti–Romváry: Gyógyító növények)

Ez a bogyó is a csonttollúak kedvenc eledele.

 

 

 

Összeállította: Márton Béla