Havadtő felfedezett öröksége

Két hónappal ezelőtt, a Népújság április 19-i számában hírül adtuk, hogy a Kis-Küküllő menti Havadtő múltat tisztelő közössége tervbe vette a régi református temető átfogó gondozását, a helyi mesterek által az 1800-as években homokkőből faragott díszes sírkövek újraállítását.  

A júniusi kalákások

Két hónappal ezelőtt, a Népújság április 19-i számában hírül adtuk, hogy a Kis-Küküllő menti Havadtő múltat tisztelő közössége tervbe vette a régi református temető átfogó gondozását, a helyi mesterek által az 1800-as években homokkőből faragott díszes sírkövek újraállítását. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ezek a népi motívumokkal díszített alkotások a korabeli festett bútorok – templommennyezetek, tulipános ládák – által fémjelzett hagyományos kultúra utolsó darabjai a településen. Mivel a térségből sok pozitív visszajelzést kaptunk a céljainkat illetően, illendőnek tartjuk beszámolni a munkálatok eddigi eredményeiről, s nem titkolt reményünk, hogy Havadtő példája más településeken is követőkre talál.

Tények, eredmények

Örömmel tapasztaltuk, hogy értékfeltáró és -tudatosító munkánkat a helybéliek széles rétege cselekvő módon támogatja. A májusban szervezett kalákára 31 segítőkész ember jött el, a június eleji esős napon is több mint 20-an dolgoztunk. Minden olyan régi sírkövet kiemeltünk és a helyükön újraállítottunk, melynek a felirata vagy annak egy része a föld alá került, a kidőlteket, egészen elsüllyedteket is a felszínre hoztuk. Az önkéntes asszonyok a köveket kefével óvatosan megtisztították a földtől és a mohától. Első alkalommal 89, a második kaláka során 59 sírkövet rendeztünk, a szűk körben próbaként kiemelt 10 kővel együtt összesen 158 régi sírkő mutatja, hogy az öntudatos, erős közösség a múltját nem hagyja elveszni.

Megtalált értékek

Iránytűként használtuk Péterfy László Marosszék régi sírkövei című kötetét, s több rendben is ujjongva fedeztük fel, hogy általa eltűntnek nyilvánított sírkőre bukkantunk. „A temető falura néző oldalának közepén embermagasságú, 165 x 38 cm-s, oszlopszerű sírkő állt. A természetes formájában hagyott kő felső részén élethűségre törekvő arcmás vésete látható, amely körplasztikának tűnik, pedig voltaképpen dombormű, melyet a kő kerekded felületére faragott készítője.” A kitűnő állapotban fennmaradt sírkövet a Demeter Zoltán református lelkész emlékezte szerinti helyen, közel fél méterrel a föld alatt találtuk meg fekvő helyzetben. A néhai Kerekes Péter emlékét őrző műremek – vélhetően Kerekes János kőfaragó alkotása – ma már a temető egyik látványosságának számít.

Amiről a kövek mesélnek

Mivel a korábbi szokás szerint a családoknak elkülönített helyük volt a temetőben, a feltárást követően sor kerül a temető felmérésére, az itt nyugvó családok és tagjaik azonosítására, összekapcsolására az anyakönyvek és a közös emlékezet adataival, melynek során részletes temetőmonográfia is készülhet. Ebben nagy segítségünkre vannak maguk a sírkövek, ugyanis azok felirata sok esetben az elhunyt rövid életrajzát is közli.

A valószínűleg ravai származású Izsák Péter versbe szedett sírfeliratából kiderül például, hogy képzett állatorvos is működött a faluban – Nemes és nemzetes Isák Péter teste / nyugszik e sírbe, Szomorán leestve, / 1847be eljöve estve 49 évett tőtt el éltébe, / kimult, Decembernek 3ik hetébe, / ki hazánk marháit orvoslá éltébe –, egy másik sírkőről megismerjük az egyik koporsókészítőt: Sándor János emléke aki életébe sok koporsott készitet megholt 45 éves korában 1878 május 21én.

Magas gyermekhalandóságot és járványokat jeleznek a kisméretű, szűkszavú feliratú sírkövek, melyek zsenge korban elhunytak sírját jelzik – Szilágyi Zsusána 9 éves János 5 éves korában halt meg 188? mart. 6án. Egy másik, görög katolikus keresztet ábrázoló sírkövön olvasható olaszos nevű elhunytról – Pauliti Fira élt 43 évekig el halt 1871be – az egy évvel korábbi, 1870-es népszámlálás levéltárban fellelhető családlapos adataiból kiderült, hogy a helybéli Molnár Jakab feleségéről, a nyárádandrásfalvi (ma Nyárádszereda része) román származású görög katolikus Pavalati Florikáról van szó (a forrás szerint a férj és a feleség is írástudatlan volt). A család a Térmeg (’tér mege’, esetleg ’térj meg’ jelentésből, ma Bárgác) utca 99. szám alatt lakott saját egyszobás házában, melyhez „égy pajta két marhára” és egy fészer tartozott. Nem véletlen, hogy a Fira néven ismert Florika egyszerű megmunkálású sírköve a Kerekes Péter emberfejes síremléke mellé került, hiszen a levéltári forrás szerint tőszomszédok voltak a Térmeg utcában…

További célok

Felfedezéseinket a hazai és magyarországi műemlékvédelmi szakemberek és kultúrakutatók nagy érdeklődéssel követik. Budapesti műemlékvédelmi szakmérnök barátunk Istentől megáldott szép munkaként emlegette, egy kolozsvári egyetemi professzor egyenesen a Húsvét-szigetek ember alakú megalitjainak (óriásköveinek) felfedezéséhez hasonlította Székelyföld eme kulturális örökségének jelentőségét. Sokan jelezték, hogy a közeljövőben feltétlenül meglátogatják Havadtő reflektorfénybe került nevezetességét.

Addig is az eredmények láttán felbuzdult csoport újabb kalákát szervez augusztusra, hiszen a munka nem marad abba, a hátralévő mintegy 100 sírkövet őszire kiemeljük és láthatóvá tesszük, ugyanakkor átfogó temetőtakarítást szervezünk, melynek során megszabadítjuk a sírkertet a bozóttól és az elvadult növényzettől, hogy örökségünk méltóvá váljon a Kis-Küküllő mente legszebb régi temetője címre. Reményeink szerint jövő évben megvalósul a kövek szakszerű állagmegóvása, nyáron már látogatóbarát tanösvény és fényképes eligazító tábla fogja várni az érdeklődőket a temetői csorgó mellett.

Köszönetnyilvánítás

Eddigi munkánkat nemcsak tősgyökeres havadtőiek segítették, közösségépítő és értékőrző tevékenységünket dicséretes módon sokan mások is pártolásra érdemesnek tartották. Reméljük, a résztvevők köre sok helybélivel és elszármazottal bővül a következő alkalomra.

Köszönetképpen álljon itt azok névsora, akik időt és energiát nem kímélve hozzájárultak a múlt egy szeletének megismeréséhez és továbbörökítéséhez: Balázs Attila (Korond-Pálpataka), Bandi Béla, Bandi Péter, Bordi Csaba, Bordi Zsolt, Cseke Péter (Marosvásárhely), Donáth Anna-Bella, Donáth Dániel, Donáth István, Farkas László, Farkas Magda, Farkas Zalán, Györfi Norbert, György Attila, id. Havadi Gyula, Kálmán József, Kerekes Sándor, Kinda István, Kinda Szende (Sepsiszentgyörgy), Kiss Lajos, Koncz Emma, Koncz Hunor, Koncz Róbert, Koncz Viola, Korpos Andor, Korpos Balázs, Korpos Botond, Korpos Éva, Lakatos János, László Oszkár (Kolozsvár), Miklós István, Mitra Attila (Bárgác), Mitra János, Nagy Attila, ifj. Nagy András (Belszeg), Nagy Éva, Nagy János, Nagy Pál, Rigmányi Arnold, Sándor László (Alszeg), Sándor László (Belszeg), Sándor Mátyás, ifj. Sármási János, Szilágyi Csaba, Szilágyi János, Tóth Endre. Csombor Magda, Nagy Elemérné és Sándor Juliánna a kalákázók ellátásából vették ki a részüket. Köszönjük mindannyiuk önzetlen támogatását!

Dr. Kinda István néprajzkutató, főmuzeológus