Harminc év erdélyi gyermekirodalma

Meseországi útlevél Makkai Kingától

Miben különbözik az erdélyi és a magyar gyermekirodalom, milyen utat járt be Erdélyben az elmúlt három évtizedben a fiatal korosztálynak szóló líra és próza, hogyan nevelhető olvasóvá a 21. század aprónépe? – egyebek mellett ezekre a kérdésekre születtek válaszok Makkai Kinga Útlevél Meseországba című könyvének bemutatóján.

A marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Főgimnázium konferenciatermében december 3-án tartott rendezvényen a szerzővel és a tanulmánykötetet megjelentető Ábel Kiadó ügyvezető igazgatójával, Szikszai Ildikóval Szilveszter László Szilárd magyar szakos tanár beszélgetett.

Tabutémáktól óvakodva

A moderátor elsőként az erdélyi gyermekirodalom jellegzetességeire kérdezett rá. Makkai Kinga Balázs Imre József tanulmányára hivatkozva leszögezte, hogy bár a gyermekeknek szóló irodalmunk szerves része a magyar irodalomnak, megvannak a sajátos jegyei.

– A rendszerváltás utáni erdélyi gyermeklíra és -próza sokkal konzervatívabb. A magyarországi gyermekirodalomban a 2000-es évek elején végbemegy egy változás, aminek újító szele hozzánk 5–7 évvel később érkezik el. Ilyen újdonság például a tabutémák – válás, szülők alkoholizmusa, testvérféltékenység, hiszti, szobatisztaság – megjelenése. Az erdélyi gyermekirodalom nemcsak tematikailag, hanem tartalmi szempontból is más, szövegei koncentráltabbak, szigorúbb kritériumoknak felelnek meg, visszafogottabbak. A magyarországi gyermeklíra és -próza nyelvezete könnyedebb, maibb, a populáris irodalom kifejezései is helyet kapnak benne – fejtette ki Makkai Kinga, majd az elmondottakat a határon túl 2000 után népszerűvé váló Pictures Book, azaz Képeskönyv példájával támasztotta alá. Az egyetlen mesét gazdag illusztrációval kínáló műfaj nálunk nem vált igazán keresetté, az erdélyi szülők ugyanis szívesebben választanak gyermeküknek olyan könyvet, amiben legalább 15 mese van. Így a hazai kiadók számára is kifizetődőbb antológiákat, illetve mesegyűjteményeket megjelentetni.

Az Útlevél Meseországba című kötet szerkezetileg három részből áll – először az erdélyi irodalom történetét térképezi fel a rendszerváltástól napjainkig, majd az olvasóvá nevelés kérdéskörét tárgyalja, végül kortárs gyermekkönyveket hoz ,,testközelbe”. A továbbiakban a beszélgetés is ezt követte. 

A gyermekirodalmi ,,bumm”

Az első rész három tanulmány egybeszerkesztése, mindhárom különböző irodalmi lapok szerkesztőinek felkérésére született. Balázs Imre József Korunk-szerkesztő 2010-ben a 2000–2010 közötti gyermekirodalom összefoglalására kérte fel Makkai Kingát, aki az ezután következő hét esztendőt Fekete Vince, a Székelyföld szerkesztője megbízásából fogta át, tavaly pedig a debreceni Szép Literatúra szerkesztője, Lapis-Lovas Anett kérésére a hiányzó időszakot, azaz az 1990–2010 közötti éveket is feltérképezte. A tanulmánykötetben a három periódus időrendi sorrendben körvonalazódik, és kimondottan a gyermekirodalommal kapcsolatos kérdésekre összpontosít, a kiadásról, könyvillusztrációkról, a különböző fórumokról szóló részek kimaradtak.

– Lát-e különbséget a 2010-es és az azelőtti évek, illetve a rendszerváltás utáni időszak gyermekirodalmi korszakai között? – kérdezte a szerzőtől Szilveszter László, aki szerint az erdélyi kortárs líra sokszor igyekszik ,,jól fésültnek” tűnni, és ez nem biztos, hogy előnyére válik.

– Az 1990-es évek az útkeresés idejének számítanak. A költők az első és a második Forrás-nemzedék – Páskándi Géza, Szilágyi Domokos – elveit, kritériumrendszerét viszik tovább. A változást a 2008-as esztendő hozza, ekkor következik be a gyermekirodalmi ,,bumm”. Az Előretolt Helyőrség köré csoportosuló fiatal alkotók újszerű verskötetekkel jelentkeznek, szövegeikben megjelennek a tabutémák, és elkezdődik a svéd típusú gyermekversek reneszánsza – hallhattuk Makkai Kingától, aki ebből az időszakból Fekete Vince Piros autó lábnyomai a hóban, László Noémi – gyermekekkel összekacsintó, a felnőttvilág visszásságait karikírozó – Feketeleves és Demény Péter Ágóbágó naplója című kötetét emelte ki. A továbbiakban a szerző Markó Béla Balázs kertje című, a hagyományos gyermeklírát új témákkal bővítő kötetéről, valamint Kovács András Ferenc új műfajokat teremtő, a meglévőket – pl. mitológiai tartalmakkal feldúsítva a verses mesét – megújító és a folklór műfajokat is felfrissítő gyermekköltészetéről szólt.

Makkai Kinga azt is kiemelte, hogy az erdélyi gyermekirodalomnak a líra mindig is erőssége volt a prózához képest, hiszen sokkal több alkotó írt verset, mint mesét, meseregényt. A tehetséges költők felfedezésében, foglalkoztatásában, illetve a gyermekirodalom reneszánszában óriási szerep jutott a Szivárvány és a Napsugár folyóiratnak. 

Ha róla szól…

A tanulmánykötet második része – az olvasóvá nevelés – kapcsán Szikszai Ildikó megjegyezte, hogy az értő olvasás megtanítása napi szinten jelent kihívást a pedagógusok számára, ezért is fontos ehhez jól használható módszereket kínálni. 

– A fiatal nemzedék a gyermekirodalmi szövegek által válhat olvasóvá, de ezt megelőzi a mesehallgatóvá való nevelés – szögezte le Makkai Kinga, majd Szilveszter Lászlónak a 21. századi tanító feladatára vonatkozó kérdésére válaszolva a kortárs szövegekben és gyönyörű illusztrációkban gazdag skandináv tankönyveket hozta fel jó példaként. 

– A gyermek akkor érzi magáénak a szövegeket, ha róla szólnak. A mai gyermekek szeretik a mai nyelvezetben írt humoros és kalandos történeteket, a sorozatokat, a hosszú tájleírások helyett az köti le őket, ha pörögnek az események – mondta a szerző, aki szerint igazán szerencsések vagyunk, hiszen az erdélyi irodalom bővelkedik nagyszerű kortárs gyermekkönyvekben, csak meg kell találni őket. Ehhez nyújt segítséget a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásáron évről évre megszervezett olvasóverseny, amely több száz gyermekkel szeretteti meg a mese- és ifjúsági regények világában való barangolást. A minőségi gyermekkönyv kiválasztásában – ha a szerző ismeretlen – a kiadó szolgálhat márkanévként, és az illusztrátor személye is fogódzót nyújthat – tette hozzá Makkai Kinga.

A négyszögletű kerek erdő lakói

A kortárs irodalmi kínálatból kóstolót nyújtó harmadik kötetrész kapcsán Szilveszter László arról érdeklődött, volt-e valamilyen koncepció az egyes költők, írók kiválasztásában. Makkai Kinga elmesélte, hogy 10–12 évvel ezelőtt Könyvmutatványosok címmel alakult egy Facebook-csoport, amelyben a világ sok tájáról származó irodalombarátok újonnan megjelenő gyermekirodalmi könyvekről írtak recenziót. 

– Mi voltunk a négyszögletű kerek erdő lakói. Arra gondoltunk, mi lenne, ha felvennénk a kapcsolatot a kiadókkal, és felajánlanánk, hogy egy példányért cserébe írunk a könyvükről. Úgy gondoltuk, hogy szükség van egy internetes magazinra, ahol a szülők a gyermekirodalmi újdonságokról olvashatnak. Arról, hogy ki melyik kötetről ír, nem volt semmi előzetes megegyezés, rend. Kitettük a könyvet az internetre, és valaki mindig elvállalta a bemutatását – tette hozzá a szerző, aki a virtuális felületre számos erdélyi és határon túli műről írt, ezekből került be szemrevaló válogatás a tanulmánykötetbe. 

Az eszmecsere végén a beszélgetőtárs arra kérte a tanulmánykötet íróját, hogy nevezzen meg három kedvenc kortárs erdélyi gyermekverskötetet és ugyanennyi prózai alkotást. Makkai Kinga elsőként a Ragyog a mindenség című gyermekvers-antológiát, továbbá Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén és Szabó T. Anna Tatoktatok című verskötetét említette, ugyanakkor Fekete Vince gyermeklíráját is kiemelte. A prózai művek közül legelőbb Zágoni Balázs hiánypótló ifjúsági regénye, a Fekete fény sorozat második, befejező kötete, az Odaát jutott eszébe, majd Szabó Róbert Csaba Vajon Nagyiját és Demény Péter Hóbucka Hugó a mókusoknál című meseregényét is a kedvencek közé sorolta. A gyermekirodalmi időutazás a könyv dedikálásával zárult.