Tanévkezdés méltatlan körülmények között

Hárítják a felelősséget

A marosvásárhelyi Gh. Şincai Technológiai Líceum hírnevéhez méltatlan körülmények között kezdte meg a 2022-23-as tanévet az iskola 39 osztályába járó diák. A szülői panaszok az első napok után már elkezdődtek, és mivel az eltelt hetekben nem történt semmi változás, egyre nagyobb a felháborodás. Most már nem hisznek abban sem, hogy az iskola teljes felújítása időben elkezdődik, és tanév végéig be is fejezik. Íme néhány a panaszokból. 

„A fiam tizedik osztályba jár. Én szülői értekezleten jártam először a tanteremnek kijelölt szűk helyiségben, és – bár korábban is megfordultam már olyan iskolákban, ahol nem voltak a legmegfelelőbbek a körülmények – az itteni, gettóra emlékeztető környezettől nagyon megdöbbentem, akárcsak a többi szülő. A szűk osztályteremben a diákok egy része a padja fölött lévő, erős neonfény miatt nem tud koncentrálni, megfájdul a fejük. Mivel a faipari szakközépiskola internátusában, ahol tanulnak, nincs bevezetve az internet, az oktatási folyamat a korábbi években megszokott digitális szemléltetőanyagok nélkül zajlik, ez bennünket szintén rosszul érint.” (N. I.)

„A lányom tizedikes, délután jár iskolába. A legnagyobb probléma az úgynevezett osztálytermekkel és az illemhellyel van. A terem ablakai mocskosak, nem lehet kinyitni őket. Eddig oda voltak, hogy be kell tartani a távolságot, most nem számít, hogy több mint 20 gyermeket bezsúfolnak egy kicsi terembe, olyan közel egymáshoz, hogy bármilyen vírus az összes diák megbetegedését okozhatja. Az első nap, amikor fűtést ígértek, az öntvény kaloriferek ki sem melegedtek. Év elején azt mondták, hogy pár hónapig kell elviselnünk ezt a helyzetet, de az iskola épületének felújítását el sem kezdték. Kilencedik osztály végén már tudták, hogy költözni kell, idejében gondoskodni kellett volna a megfelelő körülményekről. Kilencedikben online folyt az oktatás, s bár azt ígérték, hogy nem lesznek héttől az órák, a lányomat mégis több reggel is autóval kellett behoznom a városközeli faluból, hogy elérjen az első órára, délután pedig ötre ért haza. Ezt mind elviseltük a múlt évben, de ami most van, az már katasztrófa” – mondja P. L. cégvezető.

„A lányom tizedikes, és ingázik minden nap. A bentlakási szobának épített kicsit termekben nagyon rosszak a körülmények, ha valamelyik diák megbetegszik, megfertőzi a többit. Ezenkívül az ingázó diákok egy-két óráról lemaradnak. Hat órakor van az utolsó autóbusz, de a lányom nem éri el időben, ezért én megyek utána naponta. Maroskeresztúron dolgozom, csúcsforgalomban át kell mennem a városon, majd vissza a Bodoni útba, és onnan haza, ami nagyon sok időbe és pénzbe kerül” – vélekedik F. Cs. szülő, és idézhetnénk tovább a hasonló panaszokat.

Ígéretek és valóság

A marosvásárhelyi Gheorghe Şincai Szakközépiskola honlapján az olvasható, hogy kiváló körülményeket biztosít diákjai elméleti és szakmai képzésére. Ebbe a számítógépes tervezési program használata, valamint az európai színvonalú autólaboratórium is beletartozik, amellyel a polgármesteri hivatal szerelte fel a tanintézményt, ahol a vidéki diákok által a legkedveltebb autószerelői, autó-villanyszerelői, valamint szállítási technikusi és rendezvényszervezői szakokra képezik ki őket. Ez mind jó és szép is lenne, csakhogy az iskolának ki kellett költöznie kövesdombi épületéből, amelyre általános felújítás vár, a nem is olyan régen javított tetőn ugyanis befolyik az eső. Arról azonban, hogy a 39 osztályból (28 nappali, 11 esti) álló tanintézménynek az épületfelújítás idejére megfelelő körülményeket biztosítsanak, a tanfelügyelőség és a polgármesteri hivatal iskolákért felelős ügyosztálya megbocsáthatatlan módon megfeledkezett, holott kötelességük lett volna. A Şincai iskola igazgatónőjének kellett keresnie a helyet, ahol befogadják őket. Végül a Ion Vlasiu Technológiai Líceum (volt faipari szakközépiskola) bocsátotta rendelkezésükre elhagyott műhelyeit és néhány üresen álló bentlakási szobát, ahol szeptembertől két váltásban kezdték meg az oktatást. Bár kívülről a város legszebb fekvésű iskolája, és saját diákjainak kiváló feltételeket biztosít, a kérelmezők a XXI. századi elvárásokhoz képest méltatlan körülmények közé kerültek. 

Az elmúlt héten a szülői panaszok valódiságáról meggyőződhettünk, sőt annál rosszabbnak látszik a helyzet, mint ahogy ők leírták. Miközben a befogadott iskola titkárságát kerestük, egy kedves tanárnő vetett véget bolyongásunknak, és kísért el az irodáig, ahol megtudtuk, hogy a Şincai iskola igazgatónője éppen a főtanfelügyelőnél tartózkodik, de üzent, hogy várjuk meg, mert hamarosan érkezik. A titkárság felé vezető úton az első sokkot a folyosóról nyíló vécé jelentette. Az osztályokat a műhelyek egyik sarkában rendezték be, asztalokkal, székekkel és egy felére „lebutított” okostáblával a falon. Az egyik tanári a földszinti fűtetlen folyosó végében van, a másik egy kicsi helyiségben az emeleten. 

A szülői felháborodás egyre nagyobb

A megérkező Rauca Antoneta igazgatónő már mondja is: – Az idén júniusban értesítettek, hogy szeptember 1-ig ürítsük ki a Şincai iskolát. A tanfelügyelőség beleegyezésével és jóváhagyásával átköltöztünk a Ion Vlasiu szaklíceumba, ahol megpróbáltunk úgy berendezkedni, hogy ne kelljen az összes osztályunk diákjainak délután járni. Marosvásárhelyen két nagy iskolát költöztettek ki, állítólag egy évre (?), a Schiller általános iskolát és bennünket. Megértem, hogy a tanfelügyelőségnek nehéz volt két nagy iskolának helyet találni. Nekünk 899 diákunk van román és magyar tagozaton a 39 osztályban a nappali, az esti és a líceum utáni képzésben. Az oktató és kisegítő személyzettel együtt 999-en vagyunk az iskolában. A nappali tagozaton 600 körüli a diákok száma. A befogadó iskola beleegyezésével és segítségével 30 termet azonosítottunk, amelyeket túlzás lenne osztályteremnek nevezni. 

– A szülői felháborodás egyre nagyobb. Önök hogy látják a helyzetet?

– Az első és legnagyobb problémát az illemhelyek állapota jelentette. A nagy esőzések miatt a vécékagylók eldugultak, amit tegnapra (okt. 12-e) sikerült helyrehozni. Az elmúlt napokban itt járt Horaţiu Lobonţ, a polgármesteri hivatal iskolákért felelős ügyosztályának helyettes vezetője, hogy felmérje a helyzetet, és azt ígérte, hogy az illemhelyeket felújítják, a tágas műhelyekből válaszfallal több osztálytermet alakítanak ki. 

A főtanfelügyelő javaslata 

– Az iskola vezetőségével együtt az a véleményünk, hogy ez nem egy olyan hely, ahol egy-két tanévet el lehet tölteni, ezért a főtanfelügyelő segítségét kértem, aki javasolt egy épületet, amely üresen áll az iskolaudvar végében. Megígérték, hogy jönnek, és eldöntjük, hogyan lehet az igényeinknek megfelelően átalakítani. Egy felújított, termopán ablakokkal ellátott épületről van szó, ami korábban bentlakás volt. A főtanfelügyelő szerint az épületben minden adott, hogy ott folytassuk a tanítást, és lehetővé válik, hogy a nappali tagozat minden osztálya délelőtt járjon. Ezt szeretnék a diákok is, ugyanis este 7 óráig nem tudnak az iskolában maradni, mert nincs jármű, amivel az ingázó tanulóink hazautazzanak. Emiatt már ötkor elmennek az iskolából. A főtanfelügyelővel arra gondoltunk, hogy legkésőbb egy hónap alatt a mi alkalmazottaink segítségével sikerült az épületet használhatóvá tenni. Az utolsó simításokat kell elvégezni, és a fűtést, ha másképpen nem lehet (Lobonţ úr szerint nincs központi fűtés), elektromos fűtőpanelekkel fogjuk megoldani.

Az épületben, ahonnan kiköltöztünk, tanítottuk a számítógépes tervezést, 3D nyomtatónk van, a legkorszerűbb autólaboratórium, okostábla hat osztályteremben, tévékészülék, kivetítő, internet-összeköttetés minden osztályban, amit, ha beköltözhetünk a felújított épületbe, át kell hoznunk ide, mert manapság nem lehet régi táblával és krétával tanítani. Az ígéretek szerint, amikor befejeződik az iskolánk felújítása, országos viszonylatban is a legkorszerűbb laboratóriumokkal, felszereléssel fogunk rendelkezni. 

– Ha a körülmények nem változnak, bármilyen korszerű lesz is a felújított iskola, addig elveszíti a lehetséges tanulóit. Sőt a szülők már most azon gondolkoznak, hogy más iskolába viszik át a gyermeküket. 

– Tegnap majdnem depressziós voltam, ma már jobb a kedvem, amióta a polgármesteri hivatal tulajdonában lévő épület ötlete elhangzott. Ha átköltözünk a főtanfelügyelő által felajánlott épületbe, a délelőtti oktatás kérdése is megoldódik. Amikor kiderült, hogy ki kell ürítenünk az iskolát, a közelben lévő tanintézményekre gondoltunk, de sehol sem volt annyi hely, hogy minden osztályunkat befogadják. Már az is megfordult a fejemben, hogy írok egy újságcikket arról, hogyan lehet felszámolni egy iskolát. De nem akarok senkinek rosszat tenni. A felújítás, korszerűsítés jó ötlet, annak is örvendek, hogy ekkora létszámmal befogadtak, annál is inkább, hogy kezdetben hét bentlakási szobát ajánlottak, azután a műhelyeket, amelyeket, ahogy tudtuk, rendbe tettünk, és így lett nyolc és még öt osztálytermünk a 26 helyett, amennyire szükségünk lenne a délelőtti oktatáshoz. Remélem, hogy az önök segítségével is meghallgatásra találunk – zártuk a beszélgetést.

Elkeserítő látvány 

Nos, a mi kedvünk annál rosszabb lett, amikor a zuhogó esőben megkerestük az ígért épületet, és hányingerünk lett tőle. Kitört ajtókkal, tele szeméttel, összetört bútorokkal, szétszórt papírokkal, felhasított festményekkel, a félbehagyott munka nyomaival a vastraverzekkel megerősített falak között, egy földszinti teremben a kilyukadt vastag lefolyócsőből ömlő esővízzel, elkeserítőbb látványt ritkán lát az ember. És közben feltevődik a kérdés: a polgármesteri hivatal hogyan hagyhatott ilyen állapotban egy épületet, ami már bűnös hanyagság, és felbecsülhetetlen összeg kell a helyreállításához, miközben diákok és oktatóik rossz körülmények között igyekeznek eleget tenni feladatuknak. 

Megfellebbezték a versenytárgyalás eredményét 

Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalában Horaţiu Lobonţot, az iskolákért felelős ügyosztály aligazgatóját kérdeztük először is arról, hogy mikor kezdik el a Şincai szakközépiskola felújítását, továbbá, hogy a szünidő alatt miért nem kerestek, készítettek elő megfelelő épületet az iskola ideiglenes átköltöztetésére, ami az ügyosztály feladata lett volna. 

– Az idén tavasszal megnyertünk egy 14 millió lejes EU-s projektet erre a célra, és az udvar rendezéséhez a polgármesteri hivatal is hozzájárul. Áprilisban vagy májusban megadtam az engedélyt a munkálatok elkezdésére. Ilyenkor a tervezőnek három hónap áll a rendelkezésére, hogy a tervet elkészítse, mivel a hivatal csak a megvalósítási tanulmánnyal rendelkezett. Jelenleg a terv ellenőrzése és az engedélyek beszerzése folyik, ami lassú folyamat. A kivitelezési idő egy év, és az udvaron lévő mindhárom nagy épületet fel kell újítani, ezért a diákok nem maradhattak ott. A Şincai szaklíceum igazgatónője megegyezett a Ion Vlasiu szakközépiskola igazgatónőjével, hogy egy évre oda költöznek. Tegnap (okt. 12-e) ott jártam, és igazat adok önnek, hogy nincsen minden rendben. Reklamáltak, hogy hideg van a termekben, ezért utasítottam az adminisztrátort, hogy kezdjék el a fűtést, de egész nap nem lehet fűteni, ezért arra kértem, találjanak megoldást, hogy a délután járó osztályok diákjai se fázzanak, és a világítást is igazítsák a diákok igényeihez. Ami a vécéket illeti, tudni kell, hogy a szóban forgó műhelyeket több mint tíz éve nem használták. Tisztában vagyok, hogy vannak problémák, beszéltem ma a gazdasági igazgatóval, két héten belül nekifogunk, és mindent megoldunk, amit kifogásolnak. Egyetértek önnel, hogy nincsen rendben a Şincai iskola helyzete, de megpróbálunk javítani rajta. 

– Nem elég az osztályterem, az ingázó diákok számára lehetetlen helyzetet teremt a délutáni oktatás.

– Az nem probléma, én is délután jártam iskolába. De holnap találkozom a két igazgatónővel, és újabb lehetőségeket keresünk. A befogadó iskola által használt bentlakásban vannak még üres termek, azokat is a rendelkezésükre bocsátjuk. Mindenki azt szeretné, ha a két nyári hónap alatt minden iskola problémáját megoldanánk, ami sajnos lehetetlen. 200 épületért felelünk a megszabott költségvetési keretek között, de amit tudunk, azt megtesszük. 

– A főtanfelügyelő ígérete alapján az igazgatónő az udvar végében lévő épületben reménykedik, ami pocsék állapotban van. Önnek mi a véleménye, az ígéretek szerint két hónap alatt működőképessé tehető-e? Ki hagyta, hogy ilyen állapotba kerüljön a polgármesteri hivatal tulajdona?

– 2007–08-ban a tanfelügyelőség elkezdte a felújítást, de elfogyott a pénz, és a munka abbamaradt. Az épület bentlakásnak készült. Tegnap felhívott engem is a főtanfelügyelő, de oda tervek és pénz kell, mert nincsen fűtés az épületben. Mi elsősorban a nagy létszámú iskolák felújítására törekszünk. Jövő ősztől például az építészeti szaklíceumot kell elköltöztetnük, mert ott is megkezdődik a felújítás. 

– Miután megnyerték a pályázatot, minden érdekelt fél tudta, hogy egy népes iskolát el kell költöztetni, miért nem tettek semmit a szünidőben?

– Nem tudom, mennyit számít, de nyílt versenytárgyalás volt az iskola felújításának a kivitelezésére, és azt hittük, hogy júliusban megkezdhetjük a munkát, de megfellebbezték a versenytárgyalás eredményét, és a mai napig az igazságügyi szervektől várjuk a határozatot. 

Ezért adtunk annyi pénzt, amennyit a törvényes előírások megengednek, a Şincai iskolának, hogy végezzék el a legszükségesebb javításokat ott, ahova költöznek. Ez most elsőrendű feladat számunkra, és egy hónapon belül végül minden rendben lesz. 

Utunk utolsó állomása György Alexandru alpolgármesterhez vezetett, aki a hivatal részéről az iskolákért felel.

„Véletlenül kerülték el a figyelmünket” 

– Alpolgármester úr mit ígér a diákoknak, tanároknak, szülőknek?

– Én nem ígérek, hanem teszek, megoldjuk a felmerült problémákat, amelyek véletlenül kerülték el a figyelmünket, és a most következő szünidő idején olyan feltételeket teremtünk, hogy az oktatás megfelelő körülmények között történjen. Azt azonban nem tudom vállalni, hogy legyen annyi hely, hogy mindenki délelőtt járjon. Mi annyiról értesültünk, hogy a Vlasiu iskola befogadja a Şincai iskola osztályait. Az egyetlen kérdésem az volt, hogy megegyeztek-e. Amire igen volt a válasz, igaz, akkor még nem kezdődött meg a tanítás. Az átköltözés sok gondot okoz, mert a pénzt, amit kap, minden iskola a saját céljainak megfelelően költi el, azokra a helyiségekre, amelyeket használ. Egy biztos, nem hagyjuk a diákokat olyan helyzetben, amit jelenleg kifogásolnak – tett pontot a beszélgetés végére az alpolgármester. 

Utóirat: A beszélgetéssorozatot követő napon felhívott az igazgatónő, hogy a remélt épület annyira rossz állapotban van, hogy valóban nem lehet rövid idő alatt felújítani, marad tehát a Lobonţ Horaţiu által ígért változat a műhelyek felosztásáról és nyolc újabb első emeleti bentlakási szoba átadásáról, amivel újabb osztályoknak tudják lehetővé tenni, hogy délelőtt járjanak iskolába, ahova a felújításra váró iskolából átköltöztetik az oktatás megkönnyítését lehetővé tévő korszerű felszerelést. Megígérték, hogy 2023 őszén a felújított épületben kezdik meg a tanítást. A korábbi állapotokhoz képest sovány vigasz azoknak a diákoknak, akik már második éve nem részesülhetnek a remélt körülmények között zajló képzésben. Amiért mindenik érintett szerv hárítja magáról a felelősséget, miközben iskolaépületek mennek tönkre, kerülnek át mások használatába.