Hangverseny az édesanyáknak
2013-05-13 14:46:44
- Kaáli Nagy Botond
Anyák napi, ünnepi hangversenynek adott otthont vasárnap délután a marosvásárhelyi Vártemplom gótikus terme. A több évszádanyi diákélet fiktív lenyomatát viselő falak között több mint húsz, kisebb és nagyobb ifjú zenész lépett fel, mindnyájan a vásárhelyi Művészeti Líceum diákjai.
Anyák napi, ünnepi hangversenynek adott otthont vasárnap délután a marosvásárhelyi Vártemplom gótikus terme. A több évszádanyi diákélet fiktív lenyomatát viselő falak között több mint húsz, kisebb és nagyobb ifjú zenész lépett fel, mindnyájan a vásárhelyi Művészeti Líceum diákjai. Az idei – és igen szép hagyományokkal rendelkező – koncertet Szakács Mária Magdolna, a művészeti zongoratanára kezdeményezte húsz évvel ezelőtt, ez évben is ő volt az esemény főszervezője. Okokról, előzményekről mesélt, ahogyan a jelenről is.
– Az idei hangverseny volt a huszadik anyák napi rendezvényünk. 1993-ban kezdtem el, akkor szerveztem az elsőt, és büszke vagyok arra, hogy a hagyományt feléleszthettem, illetve új tradíciót teremthettem. Gyerekkorom családi hagyományát próbáltam becsempészni a hétköznapokba, attól a pillanattól, hogy a művészetibe kerültem. A hangversenyünkön a teljes osztályom fellép, a zongora főszakosok és mellékszakosok egyaránt, illetve vendéggyerekeink is vannak: olyan kollegáim növendékei, akikkel évek óta együttműködünk. Amikor elkezdtem a szervezést, arra törekedtem, hogy a zongora mellékszakosok főhangsze-rükkel lépjenek föl, hogy izgalmas és változatos legyen a koncert. Ez idén is így történt, az ifjú zongoristák mellett hallottunk többek között hegedűjátékot, volt csellistánk, két hárfásunk is. Voltak meglepetések, például a négykezes, amit egy testvérpár adott elő, avagy a két hárfás diák fellépése, amely előtt tanárnőjük, Nagy Emese ismertette a koncertre elhozott hangszert: a kelta hárfát. Jómagam a gótikus terem történetéről szóltam magyar és román nyelven, fontos számomra, hogy a gyerekek tudják, itt működött az első egyházi iskola Marosvásárhelyen, hogy odaülhessenek Rákóczi asztalához. További érdekesség, hogy az immáron hivatalossá vált, május második vasárnapján ünneplendő apák napja alkalmából köszöntöttük a jelen lévő Bálint Károly szobrászművészt, a gótikus teremben látható Borsos Tamás-szobor alkotóját, valamint az, hogy a másik, ott található mellszobor – Hunyadi László alkotása – hárfatanárnőnk édesapját, dr. Csiha Kálmánt ábrázolja. Koncertünk családias jellege ekképpen is megmutatkozott, a hangverseny csúcspontja pedig a záró tutti volt: megkértünk minden jelenlévőt, hogy közösen énekelje el a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkat, amelynek Ádám Jenő írta zongorakíséretét én magam játsztam. Olyan sokan voltunk, hogy szinte a falon is álltunk, a közös éneklés végén pedig a gyerekek a zongorára és az asztalokra helyezett virágokhoz szaladtak, majd átadták őket az édesanyáknak.
Köszönöm a szervezésben segítő kollégáknak és fellépő diákjainknak a szép és emlékezetes estét, az élményt, amelyet nyújtottak nekünk.
