A hamu alatt parázsló magyarellenesség

Választások után vagyunk. Az RMDSZ bejutott a parlamentbe. Ám alig ült el a választás izgalma, a nagypolitikában, illetve a sajtóban az RMDSZ kormányra kerülésének a lehetőségétől is elborult egyesek agya, és agresszíven tiltakoznak az esetleges magyar részvétel ellen. Az erősödő nacionalizmusról kérdeztük dr. Kelemen Atillát, az RMDSZ megyei elnökét.

Fotó: Mózes Edith

Választások után vagyunk. Az RMDSZ bejutott a parlamentbe. Ám alig ült el a választás izgalma, a nagypolitikában, illetve a sajtóban az RMDSZ kormányra kerülésének a lehetőségétől is elborult egyesek agya, és agresszíven tiltakoznak az esetleges magyar részvétel ellen. Az erősödő nacionalizmusról kérdeztük dr. Kelemen Atillát, az RMDSZ megyei elnökét.

– Aggasztónak tartom ezt az elszabadult vagy mesterségesen elszabadított magyarellenes retorikát, éppen ezért szóba hoztam már a megyei tanácselnöknek, az USL megyei társelnökének is. Elhiszem, hogy Puiu Hasotti miniszter úr valószínű nem sok magyarral találkozott Konstancán, de művelődési miniszterként nem kellene ennyire elragadtatnia magát. Ha Gigi Becali, aki időnként szintén elragadtatja magát, az ő társadalmi hátterével, és itt nem az EP-képviselőre gondolok, hanem a valamikori csobánra, az egy dolog. De egy kultuszminiszternek tudnia kellene, hogy a romániai kultúrában jelentős helyet foglal el a magyar kultúra, és neki mindenki miniszterének kellene lennie, annak ellenére, hogy a parlamenti megszólalásai alapján ismerem a sovinizmusba hajló nacionalizmusát. Ilyen szempontból nem is lep meg, de az, hogy tárcavezetőként nem tudja, mit jelent a miniszteri felelősség, az viszont meglep.

A sajtó pedig a ezeket a nyilatkozatokat felkapta, és tovább habosította. Tegnap este az összes tévécsatorna vendégei vehemensen szidták az RMDSZ-t, a magyarságot, illetve alkalomadtán éppen Victor Ponta miniszterelnököt, hogy miért merte felvetni az esetleges közös kormányzás ötletét. Veszélyesnek tartom az ilyen jellegű megnyilvánulásokat, nem hiszem, hogy egy magát európainak nevező országban ilyen hangulatot kellene hagyni elharapózni.

Mindig tudtuk, és a kampányban is sokszor hangsúlyoztam, hogy egyik politikai pártot sem veti fel a magyarság iránti szeretet, még a Victor Ponta megszólalásaiban is azt véltem felfedezni, hogy inkább az európai megítélés szempontjából tartotta fontosnak, hogy velünk is kollaboráljon. Ez is egyfajta kirakat, bár amióta kormányzati szerepet vállalt az RMDSZ, megpróbáltuk lebontani a bizalmatlanság falát. Most azt kell tapasztalnom, hogy a hamu alatt végig ott parázslott a magyarellenesség, és bármelyik pillanatban lángra lehet lobbantani. Pusztán ezért gondolom azt, hogy erről beszélni kell, nem szabad hagyni, hogy tovább erősödjön. Tegnap az volt az érzésem, hogy valahol leszakadt egy kis hógolyó, és lavinává dagadt, a lavina esetében pedig kiszámíthatatlan, hogy meddig megy el, és mit sodor el az útjából. Úgy gondolom, kár volna itt, Romániában, Erdélyben mindent elsodortatni a győzelem hatalmas eufóriájában. A nemzetiségek közötti együttélés nem olyan, amit hagyni kell esetleg elsodortatni egy ilyen nagy nemzeti lavinától.

– A magyarországi sajtó „két legnagyobb magyar pártot” emlegetett a parlamenti választások kapcsán. Erről mi a véleménye?

– Éppen ez lenne a másik dolog, amiről szót ejtenék. Tegnap reggel a Kossuth rádióban hallottam, hogy megszólaltatják a két legnagyobb magyar párt képviselőit: Kelemen Hunort és Toró Tibort. Ezt én enyhén szólva a magyar sajtó félretájékoztatásának és kettős játékának tartom. Azt hiszem, tudatos dolog, ahogy be akarják állítani. Valamilyen módon ezzel is le kellene számolni, mert azért a kettő nem ugyanaz. Mindig távol tartottam magam itt, Maros megyében is attól az olcsó politikai magatartástól, hogy a másikat szidjam, s ne a magam ügyeivel foglalkozzam, a magam érveit sorakoztassam fel, hanem a másik felet próbáljam sárral dobálni. Ettől tudatosan távol tartottam magam, sőt politikuskollégáimat is óvtam attól, hogy esetleg ilyen irányba torzítsuk ezt a kampányt. De azért enyhén szólva túlzás, amikor a kettő közé egyenlőségjelet akarnak tenni és megpróbálják még mindig azt mondani, hogy mindenki nyer. Hát nem mindenki nyert, nem is nyerhetett mindenki. Ezt próbáltuk elmagyarázni, és nem hiszem, hogy riogatásnak lehetett ezt nevezni. El kellett mondani, hogy mindenféle ilyen 6:3 vagy egyéb félretájékoztatás volt. Marosvásárhelyen például Kerekes Károly képviselői mandátumának a veszélyeztetése egyértelmű és valóságos: épp annyi ment el a magyar szavazatokból, amennyivel Kerekes Károly simán bejutott volna a képviselőházba. Nem is az volt a cél, hogy a másik párt képviselője bejusson, csak az RMDSZ jelöltjét kellett nehéz helyzetbe hozni. Hallottam egy bizonyos pártvezetőtől, hogy „tudtuk, nem fogunk bejutni, de ez volt a célunk”. Akkor mi ez a kettős beszéd? Az volt a cél, hogy megosszák a magyarságot? Hogy ne legyen magyar képviselet? Ezek elég furcsa dolgok, de így, már választások után higgadt fejjel ezeket is ki lehet értékelni.