Gyermeknapi gondolatok, emlékek
A gyermek a jövőt jelenti számunkra, a nemzet tavaszát, örömet, vidámságot, felfrissülést hoz a felnőttek életébe.
Június elseje körül mindegyre felrajzanak bennem a régi gyermeknapi élmények, itt zsibong mesefényű kedvességgel körülöttem és lelkemben a sok-sok barna, szőke fejecske, a színpompás gyermek-pillangócskák, gyermekvirágocskák. A gyermek a jövőt jelenti számunkra, a nemzet tavaszát, örömet, vidámságot, felfrissülést hoz a felnőttek életébe. Akié a gyermek, azé a jövő! Amilyen a gyermek, olyan lesz a holnap. Ezért a nevelés közügy. A velük való foglalkozás áldozathozatallal, gonddal, bajjal jár, ám egyúttal kimondhatatlan megelégedés, öröm forrása is.
A sorsunkat döntően meghatározó országos és világproblémák (gazdasági és erkölcsi válság, éghajlatváltozás, természeti katasztrófák, levegőszennyezés, fegyveres konfliktusok stb.) egyre súlyosabbá válnak, ezért az ifjú nemzedéket olyanná kell nevelnünk, edzenünk, hogy sikeresen tudja-bírja majd kezelni őket, és bármely esetben megállja a helyét. Rá kell ébresztenünk, hogy milyen erőpróbáló kihívások előtt áll, hogy veszélyben van a föld, a víz, a levegő, az ember, az állat, a növényzet. Meg kell tudnia, hogy naponta mérgezett levegőt szívunk be, kisebb-nagyobb mértékben egészségtelen, mérgezett ételeket fogyasztunk, ilyen sok gyümölcs és zöldség is. Meg kell értenie, hogy az interneten és más forrásból lélekromboló hírözön áraszt el, mégpedig lehengerlő erővel. A gyermeknek, ifjúnak segítenünk kell, hogy ellenállhasson, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól. A pedagógusnak maga mellé kell állítania a gyermeket, küzdőtársnak, szövetségesnek. A közös tiszteletadás, egymás elfogadása legyen az alap! Mert a gyermeket nem csak szeretnünk kell, neki is megfelelő tisztelet jár. Mindez nevelői művészetet igényel.
Székelyvajában, ahol 37 évig tanítottam a magyar nyelvet és irodalmat, hajdan nagyszerű gyermeknapokat szerveztünk. Legtöbbször, ha az idő kegyesnek mutatkozott, erdőszélen tartottuk meg, az úgynevezett Bideskútnál, melynek vize kitűnő volt és nagyon ízlett. Felette domboldal lelátónak, alatta lapályos hely a műsor bemutatásához. A „napi-renden” mindig volt valami vonzó: szavalat, ének, játék, tánc, tréfás versenyek, labdarúgás, tábortűz, szalonnapirítás. Műsorunk egyúttal a lurkók szívébe, eszébe, lelkébe oltotta a szülőföld és a természet iránti szeretetet, meg a környezetvédelmet.
A mellékelt képen látható iskolások I-VIII. osztályos tanulók 1984-ből.
Kajcsa Jenő
