Gróf Kemény Miklós és a Bolyaiak

Nemrég az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában került a kezembe egy olyan okirat, amely azt igazolja, hogy még a Református Kollégium fizikaszertárának a felszerelését is gróf Kemény Miklós sponzorizálta.

A magyargyerőmonostori református templom

A Bolyaiakat több főnemes is önzetlenül segítette. Közülük a Népújság olvasóinak sikerült bemutatnom báró ifj. Kemény Simont és gróf Kendeffy Ádámot. Igazságtalanok volnánk, ha kihagynánk Marosszék főkirálybíróját, magyargyerőmonostori gróf Kemény Miklóst, mind a Református Kollégium, mind a Bolyaiak támogatóját.

Nemrég az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában került a kezembe egy olyan okirat, amely azt igazolja, hogy még a Református Kollégium fizikaszertárának a felszerelését is gróf Kemény Miklós sponzorizálta:

„Alább nevemet fel írt, adom ezenn bizonyság tévő levelemet arról, hogy Professor Tekintetes Bollyai Farkas Ur, az öllyvesi Dézmából a’ M.Vásárhelyi Reformatum Collegium Physicum Museuma számára általam assignált részről ’s annak a’ fenn irt czélra mimodon lett használásáról, a’ maga számadását, nékem mint a’ ki azonn számadás egyedül való revisioját magamnak reserváltam vala, az 1822-i esztendeig bé’ adva, és én azokot szorosan revideálván mindeneket a legjobban igazítva és használva tanáltam; melyről ezennel mind magát, mind maradékit örökre, minden reserva nélkül absolvalom.

Csombordon die 27. Octob 1823. Kemény Miklós”

Egyelőre nem tudom megítélni, hogy Bolyai János bécsi taníttatási költségének kifizetése milyen arányban oszlott meg gróf Kemény Miklós és gróf Kendeffy Ádám között. Sejtésem szerint gróf Kemény Miklós fizethette a nagyobb részt, de ez ma már talán nem is lényeges.

Ami viszont érdekes, hogy a gróf halála megrendítette a Református Kollégium polgárságát, tanárait és diákjait egyaránt, és egy emlékkönyvvel óhajtották megörökíteni az elhunyt szellemét. Eddigi olvasmányaim alapján úgy látom, hogy a Református Kollégium közel 293 éves történelme alatt senki atyánkfia közvetlen halála után a Kollégyom nem adott ki emlékkötetet. (A Református Kollégium 1718-ban létesült, a református iskola és oktatás valóban 455 éves.)

Köszönettel tartozom Kovács G. György kollégának, a Teleki-Bolyai könyvtár munkatársának, aki a Teleki Téka restaurálása és ideiglenes zárva tartása ellenére segítségemre volt az emlékkönyv bemutatásával.

Az emlékkötetben az előszót Bolyai Farkas írta. Persze Bolyai Farkas-i stílusban, név nélkül, és valószínű, Koncz tanár úr írta be aztán kézzel, hogy a szerző Bolyai Farkas.

„Szíve kiömlése A‘ Maros Vásárhelyi Ref. Kollégyombéli ifjúságnak.

Egy Kedves Attya Halálán.

(tintával beírva: Kemény Miklós)

Nyomtattatott a‘ Ref. Koll. Betűivel Felső Visti Kali Jo’sef által. 1829.”

A kötetben verssel tisztelegnek gróf Kemény Miklós emléke előtt: Szilágyi József, Szőts Sándor tógátus, Mu’snai Ferenc tógátus, Dósa Lajos tógátus, Albert Márton tógátus, Szegedi Sámuel tógátus, G. Bethlen Gergely publikus, Zeyk László publikus, Kispál Lajos publikus, Gyárfás Elek publikus, Kakutsi Sigmond filológus, Szekeres Sándor tógátus, Gyujtó Sándor tógátus, Makkai Sámuel tógátus, Intze Dániel tógátus, Kováts Jósef, albisi Bod Péter.

Az engedélyt Paulus Horváth Parochus et Censor Librorum adta meg 1829. október 25-én.

Már ezért is irodalmi és a Református Kollégium múltját kutatóknak ínyencség.

„Midőn a Nyár és Tél között ingott a Mérték – s ahonnan karénekek köszöntették a’ zöldellés közé mosolygó Napot, halványuló levelek szállingoztak alá: az enyészet halmairól hivesebb szellő indult az élet fája virágai közé, –’s Hazánknak és a Földnek egy dísze hervadott el –

M. Gy. M Gróf KEMÉNY MIKLÓS Úr, Hazánknak igaz Lelkes Fia; aki boldog emlékű Édes Attya G. Kemény Sámuel Státuum Praesidesés Nagy Báttya G. Teleki Sámuel Fő Cancellarius Ő Excellentiájok szép példáji által megtanítván, hogy a Hazához és annak Attyához való hívség azon egy, Fejedelméhez is holtig tántoríthatatlan hív volt; és akinek bölcsője felett a’ Természet s Szerencse egy be esküdtek volt, valami rendkívül való Nagynak eléhozására; midőn (ha szintén ez megszegte is hitét); az Ország várná a’ Végzések bételyesedését – s Nemes Aranyas Székből, (melybe 25 esztendős korába Fő Tisztnek lépett, az élet arany ideje reggeli sugárival egy tágasabb pályára indult – és Nemes Maros Szék, szabadon választott Fő Király Bírája eleibe terjesztené karjait – a’ mint egy Mátkájához közeledő Vőlegénynek sebesebben verő szíve lángjait az Ég fogadta el – s az egy század ostroma ellen alkotott bajnoki Kemény, 38 esztendős korában a’ koporsóba terült – elfelejthetetlen bánatára egy Gyermektől se vigasztalt Özvegyének, 8 gyermekei temetőjén egy élővel maradt Édes Anyának, Keserves Társának a’ Hazának – Attyafiainak és Barátinak – Sárgaságában hólt-meg, de az ő szép lelke megtartotta színét egész végig, míg a’ halovány omladékokról emelkedve utoljára mosolygott vissza a’ Földre.

Hév Égtáj Óriási termése: kőszikla a hullámok, Nap a zivatarok között – a hatalmas erők, mint a megszelídült Oroszlányok, úgy aludtak lábainál – nagy tüze kirontás nélkül csendesen sütött ki arcain – egy magával bíró Vulcan, melynek kőszírtos oldalán a’ gyenge virág bátorságában nyílik – Méltósága a legkisebbhez is hozzá hajló szelíd nyájassággal elegyült – s ami ritka; nagyságát mintha megosztotta volna, a vele lévők nagyobbnak érezték magokat jelenlétében.

Elméjének mélységgel való sebessége, s ítélettel való emlékezése, a sok különböző vélekedéseket felfogva, mint a’ Cháosból lett világosság, egyszerre tisztába hozta: s meggyőző és kifáraszthatatlan ékesen szólása csak újuló feltalálásaival szakasztva meg, úgy folyt, mint a gazdag kristály forrás ömlik a napra ki.

De a ritka tálentomú Fő oly szívvel párosulva, mellet csak a mindenek boldogsága tudott volna bétölteni, nem csuda ha a határatlan jó Féltül úgy meg volt bájolva; hogy számvetésébe a Véghetetlent téve bé, egyedül azt hagyta ki, amit a földi számvevő egyedül teszen bé, minden egyebet kihagyva, az Ént –

Mint nem idevaló virág, mag nélkül hullott el –

Egyedül maradott Testvérébe, kinek feledhetetlen élete, csendes tiszta egű lelke, az emberbe az Isten képét megbecsülő ’s angyali szelídséggel kimélő, és az Okosság kormánya alatt lévő jó szíve, keményen álló karaktere, a’ Szüléitől mind a’ két Ágon örökségül vett ésszel és elmével sokat ígérnek – reményli a’ Haza, hogy abból a’ mit Néhai kedves emlékezetű Bátyába elvesztett, vissza nyer – Minden Jók búzgón kívánva néki hosszú életet! ’s arra feljünnen áldást mind végig!

Bolyai Farkas”

Bolyai Farkas nekrológjából megtudhatjuk, hogy Kemény Miklós sárgaságban halt meg és hogy utódot nem hagyott hátra. Fodor István Kemény Miklósról szó szerint a következőket írta a Krónikás Füzetek IV. sorozat 6. számában:

„Kemény Miklós magyargyerőmonostori, gróf

Előbb aranyosszéki főkapitány, majd 1827. jún. 19-én 455 szavazattal, br. Jósika János elnökletével megtartott gyűlés Marosszék főkirálybírójává választatott. Mint Marosszék főnöke csak egy tisztségi ülést tartott. A marosvásárhelyi és udvarhelyi ref. főiskolák főgondnoka volt. 1777-1812-ig 2616 véka búzát adott a csikudi dézmából a ref. kollégiumnak, továbbá 1814-ben az ölvesi allodiális földei dézmájának felét a professzorok fizetése javítására, a másik felét pedig természettani eszközök beszerzésére rendelte. Érdekes körülmények közt járult 6000 váltóforinttal a Gecse-intézet alapja gyarapításához, ugyanis a ref. főconsistorium előtt megígérte, hogy közjóra törekedő nemes buzgóságból ezen philantropicus intézet fundusát még ezer rhforinttal megajándékozni s szaporítani akarja. Ezt az ígéretét azonban nem váltotta be, azért Gecse Dániel végrendeletében úgy intézkedett, hogy: a gróf fennálló 10.000 rhforint tartozásának felét elengedte és a Gecse-intézet számára 6000 frt. megfizetésére kötelezte. Azért a végrendeletet végrehajtó bizottság az írt összeget törvényes executio útján, a gróf örököseitől behajtotta. Meghalt 1829. szept. 14-én, a radnai Borvízfürdőn. Neje: czegei Vass Krisztina, aki 1812-ben 1230 frtot adott a ref. kollégiumnak. Fia: Sámuel (neje iktári gr. Bethlen Kata).”

Fodor István Kemény Miklósról írt bemutatójának az a szakasza, hogy Kemény Miklós fia Sámuel volna, téves! Fordítva, Kemény Sámuel fia volt Miklós, illetve a nagy Kemény család életfáján valóban volt egy Miklós is, akinek Sámuel volt a fia, de az a mi Kemény Miklósunk előtt élt jó 100 évvel.