Gondolatok egy márványtábláról

Az egykor szebb napokat látott kisállomás felé haladva, a kora reggeli csendben figyeltem meg, hogy átépítik azt a magánházat, amelyben egykor Sütő András író élt és alkotott. Hálás utódai művészi bronztáblával és féldomborműs plakettel örökítették meg az irodalomtörténeti emlékhelyet. Most – természetszerűleg – csak az emléktábla üres helye látható, hiszen zavaró lenne az átépítésben, csak  a kőművesek útjában volna, de él bennünk a remény, hogy visszakerül a két tábla a megszokott helyére. Bár bennem él a kétely is: egy átépített épület falán mennyire hiteles a márványba vésett szöveg: ebben a házban…

Nagyszalonta és Munkács jutott eszembe. A hajdúvárosban is ott díszeleg egy emléktábla, amely egy későbbi ház falán hirdeti: valahol ott állt egykor a költő Arany János szülőháza, s a táblával megjelölt ház előtt az elmúlt esztendőben – a költő születésének 200. évfordulóján – sok ezer magyar állt meg fejet hajtani a Toldi szerzőjének emléke előtt. A sorsüldözött kárpátaljai Munkács városában is egy szocreál panelház falán jelzi márványtábla: e 20. századi épület helyén volt egykor az a ház, ahol Lieb – később Munkácsy – Mihály született.

Régóta forrong bennem a kérdés: kisebb régiónkban az újszülöttek nagy része a régi vagy az új szülészeten látja meg a napvilágot, s ha híressé válnak majd tájainkon vagy távolabbi vidéken, hol és hova helyezik el az emléküket megörökítő táblákat, utalva marosvásárhelyi születésükre? 

Alsószászországi Göttingenben mutatta és büszkén mesélte Thomas barátom, hogy közel kétszáz márványtábla – rajtuk Bolyai Farkas és Kőrösi Csoma Sándor neve – jelzi a város kulturális értékét, hiszen császárok és hadvezérek, kutatók és írók, németek és magyarok éltek, tanultak, alkottak egykor ott. Ennek emlékével sétáltam végig én is kíváncsian városunk főterén, s fedeztem fel, hogy csak egyetlenegy emléktábla emlékeztet itt járt nagyjainkra. De arra a táblára mi is fájdalmasan büszkék vagyunk, amint a Görög-ház terasza fölötti kőbe vésett sorok igazolják: itt időzött 1849. július 30-án a nagy magyar költő, Petőfi Sándor.

Amúgy a főtértől számított „második sorban” ott látható Tolnai Lajos, Bolyai Farkas, Molter Károly, Bernády György, a harmadikban Székely János és Varró Ilona neve, hirdetve az utókornak, hogy éltek és alkottak itt, ebben a városban is híres-neves emberek, akik nem a főtéri házakban szálltak meg. Habár II. Rákóczi Ferenc fejedelem emléke megérne egy szép márványtáblát, hiszen 1707. április elején  egy főtérre nyíló épületben imádkozott és fogadta a küldöttségeket.

Talán egy másik utókor…