Gombapárok 7.

Erdélyben a nyári-őszi gombák egyik legismertebb, legkedveltebb képviselője az őzlábgomba. Kedvező időjárási feltételek között már kora nyáron megjelenik, a gombahatározó könyvek szerint augusztusban terem tömegesen.

Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)

Erdélyben a nyári-őszi gombák egyik legismertebb, legkedveltebb képviselője az őzlábgomba. Kedvező időjárási feltételek között már kora nyáron megjelenik, a gombahatározó könyvek szerint augusztusban terem tömegesen. Ha lesz eső, akkor őzlábgomba is lesz hamarosan. Erdélytől keletre és délre kevésbé ismerik gasztronómiai értékét, ugyanis az ottani, román elnevezése – pălăria şarpelui – egyáltalán nem bizalomkeltő. Feltehető, hogy azon a vidéken többször előfordult már gombamérgezés, mert az ehető nagy őzlábat összetévesztették a súlyosan mérgező vörhenyes vagy húsbarna őzlábgombával, és emiatt kapta ezt az elriasztó nevet. A mi vidékünkön viszont már piciorul căprioareinek nevezik ezt a gombát, és nagy előszeretettel fogyasztják a gombaszerető hazánkfiai is. A mérgező fajok nálunk is gyakoriak, ezért fontos megismerni a gombákra jellemző sajátos jegyeket, hogy megelőzhessük az összetévesztés miatt előforduló kellemetlen következményeket.

Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera): nagy termetű, széles kalapú, hosszú lábú gomba. Kalapjának átmérője elérheti a 30 cm-t. Tejeskávészínű, a közepén a csúcs sötétbarna. Kalapbőre nemezes, őzbőrszerű, rajta körkörösen felszakadozó, sötétebb színű pikkelyekkel. Lemezei fehéresek, szélesek, felkanyarodók. 30 cm magasra növő, halványbarna tönkjén elmozdítható gyűrű található. A gyűrű alatt a tönk sötétebb, kígyóbőrszerű mintázattal díszített, tövénél fejlett gumóban végződik. A tönk a kalapból csuklósan kifordítható. Fiatalon a gomba vaskos dobverőhöz hasonlít. Húsa a kalapban puha, a tönkben rostos, kellemes illatú, mogyoróra emlékeztető ízű, törésre nem változtatja a színét. Nem nő olyan nagyra, de hasonlít hozzá az ehető, jó ízű piruló őzlábgomba (M. rachodes). Abban különbözik az előzőtől, hogy pikkelyei durvábbak, tönkje sima, nincs rajta mintázat, húsa törésre, vágásra narancsvörösre színeződik.

Vörhenyes őzlábgomba (Lepiota helveola) és húsbarnás őzlábgomba (Lepiota brunneo-incarnata). Mindkét faj súlyosan mérgező. A méreganyag sejtméreg, a gyilkos galócáéhoz hasonlít. Nagyobb mennyiség elfogyasztása halált is okozhat. Szerencsére ezek a gombák jóval kisebb méretűek, cingárabbak, mint ehető rokonaik. Mindkét gombán rózsaszínes, borvörös árnyalat látható. Tönkjük felső harmadán nincs jól fejlett, elmozdítható gyűrű, hanem pelyhes, esetleg gyapjas gallér, ami dörzsölésre leszakad. A kalap csak nehezen fordítható ki a tönkből vagy beszakad.

A fenti két mérgező fajon kívül még több, kisméretű őzlábgomba tartalmazhat méreganyagot. Ezért be kell tartani a következő szabályt: Ne szedjünk 15 cm-nél alacsonyabb őzlábat, csak akkor, ha biztosak vagyunk abban, hogy az az ehető gomba vaskos, fiatal példánya. Ellenőrizni kell az elmozdítható gyűrű jelenlétét. Ha a kedves olvasónak mégis kételyei lennének, mutassa meg a gyűjtött gombát szakellenőrnek, mielőtt kisütné panírozva a serpenyőben.