Gödöllőn nyugszik Katona Szabó István

Nincs fél éve, hogy Móricz Zsigmondról szóló szép írását, az író 1941-es marosvásárhelyi látogatásának emlékét idéző sorait közölhettük mellékletünkben. A vásárhelyi Református Kollégium, a Bolyai Farkas Líceum diákjai, tanárai, hűséges végzettjei világtalálkozójára küldte üzenetét, ő maga nem lehetett jelen a rendezvénysorozaton.

Gödöllői köszöntés 2012. november 11-én az író születésnapja alkalmából. Az ünnepelt mellett Gimesi György polgármester (Forrás godollo.hu)

Nincs fél éve, hogy Móricz Zsigmondról szóló szép írását, az író 1941-es marosvásárhelyi látogatásának emlékét idéző sorait közölhettük mellékletünkben. A vásárhelyi Református Kollégium, a Bolyai Farkas Líceum diákjai, tanárai, hűséges végzettjei világtalálkozójára küldte üzenetét, ő maga nem lehetett jelen a rendezvénysorozaton. De pár hónappal később Gödöllőn még közösen ünnepelhette meg szeretteivel, barátaival, tisztelőivel a 90. születésnapját. Arról a bensőséges novemberi ünnepségről is beszámolt a Múzsa. Aztán február második hetének közepén érkezett a szomorú hír, hogy életének 91. évében elhunyt Katona Szabó István író, újságíró, szerkesztő. Két napja helyezték örök nyugalomra a gödöllői városi temetőben. Gazdag munkásságát, életművét az alábbi MTI-közlemény segítségével foglaljuk össze.

Katona Szabó István Kézdi-vásárhelyen született 1922. november 10-én. Fiatalkorától kezdve rendszeresen publikált az erdélyi és magyarországi sajtóban, első írását Móricz Zsigmond közölte a Kelet népében, 1941-ben.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett diplomát. Újságírói pályáját a kolozsvári Világosságnál kezdte 1945-ben, majd 1948-tól egy évtizeden át a Falvak Népe szerkesztője volt. 1958-tól Sütő András főszerkesztő meghívására a marosvásárhelyi Művészetet, majd Új Élet című képes folyóiratot szerkesztette nyugdíjazásáig.

Írói és kritikusi munkásságával a népi írók szellemiségéhez és hagyományaihoz kapcsolódott, főként Németh László és Kodolányi János nézetei hatottak rá. Személyes kapcsolatban állt Móricz Zsigmonddal, Németh Lászlóval, Illyés Gyulával, Tamási Áronnal, Veres Péterrel és sok más jeles erdélyi és magyarországi íróval és politikussal.

A Virágzó élet (Palocsay Rudolf biológus életrajza, 1955), A dinnyecsősz (elbeszélések, 1955), Farkasjárás (elbeszélések, 1957), Borika (regény, 1959), A harmadik kakasszó (kisregény, 1963). Vesztett szerelem (regény, 1967), Szakítás (regény, 1973), Elbeszélések (1974) című önálló köteteket jegyzi.

1990-ben jelent meg két kötetben a Magvető Kiadó Tények és tanúk című sorozatában A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia, 1944-1948).

A megtévesztettek – Életem Erdélyben (1991); a Lélekharangok (1993) című önéletírásokban az erdélyi magyar kisebbség valós helyzetét tárta fel saját élményei alapján, gyermekkorától kezdve.

Tavaly 90. születésnapjára jelent meg A nagy hazugságok kora (1948-1968) című önéletírása a Kráter kiadó gondozásában.

Tagja volt a Romániai Írók Szövetségének, gödöllői letelepedését követően 1986-tól a Magyar Írószövetség tagja lett.

Katona Szabó István több kitüntetés birtokosa volt, többek között megkapta a Báthory István Díjat, A Magyar Nemzetért ezüstérmet.

Emlékét számos erdélyi olvasója is megőrzi. Legyen csendes nyugodalma.