Gierling György 94 éves

Február 5-én 94 éves lett a marosvásárhelyi labdarúgás legidősebb képviselője, Gierling György. A helyi labdarúgó-berkekben Gyuri bácsiként ismert és tisztelt egykori futballista, majd edző előrehaladott kora ellenére jó egészségnek örvend, naponta sétál a főtéren, ahol a minap találkoztam vele. 

„Nem könnyű megszokni és mindig használni a védőmaszkot, ami sajnos része lett az életünknek... A szerdai barátokkal egy ideje már nem találkozom a világjárvány miatt, sokukkal telefonon értekezem, és sajnálatos, hogy az utóbbi időben sokan elhunytak. Főleg a világhálón tartjuk a kapcsolatot szép és népes családommal is, amelyre nagyon büszkék vagyunk a 90 éves feleségemmel. Sajnos, érzem az évek múlását, gyengébbnek érzem magam, mint korábban, viszont mi mást kívánhatok magamnak és családtagjaimnak? Csak egészséget!’’ – mondta el a minap Gierling György, aki 1927. február 5-én született. 

Magyar nemzeti bajnokság, majd deportálás, aztán visszatérés a futballhoz

Gierling György az egyetlen olyan jelentős alakja a megyeszékhely labdarúgásának, akit mintegy 80 (!) év köt ehhez a sporthoz. Ő a marosvásárhelyi futballélet „utolsó mohikánjának” nevezhető, aki játszott a magyar nemzeti bajnokság II. ligájában, az 1943–1944-es évadban a két világháború között. Gierling 16 évesen a marosvásárhelyi NMKTE nagycsapatának a biztos tagja, csatára volt, ott csapattársa volt többek közt Szöllősi L., Szöllősi J., Boga F. és Incze József (Tuka) is, és olyan csapatok ellen játszottak, mint a SZAC (Szentlőrinci Atlétikai Klub), a MÁV (Magyar Államvasutak), a Törekvés Budapest, a Bethlen GSE Budapest, a Hungária Budapest, a KASC (Kábel Sportklub Budapest), a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club), a SZMÁV (Székelyföldi Magyar Államvasutak), az Attila Marosvásárhely, a KEAC (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club), a Bástya Kolozsvár és az NSE (Nagybányai Sportegyesület).

A második világháború idején Gierling sportkarrierje egy időre kettétört, hiszen őt is, annyi más embertársával együtt, az egykori Szovjetunióba, az Urálba (az Orszk melletti táborba, a rikityankai ércbányához) deportálták kényszermunkára, ahol 4 évet és 9 hónapot dolgozott. Utólag fejezhette be a tanulmányait, s folytatta persze a labdarúgást is Marosvásárhely csapatában, amely az évek során több néven szerepelt: Locomotiva, Recolta, Avântul, Energia, és végül, 1963-ban, amikor abbahagyta, Mureşul névre keresztelődött. A csapat 1955-ig az A osztályban szerepelt, abban az évben azonban kiesett a B divízióba. 1956-ban sikerült ismét feljutniuk, de egy év után kiestek, és Gierling visszavonulásáig, azaz 1963-ig a másodosztályban voltak.

Az évek során városunkban Gierling csapattársa volt többek közt Lukács Elek, Vakarcs I., Nagy F., Crişan, Fülöp, Kajlik Öcsi, Szász B., Katona, Szász K., Bocsárdi Márton, Józsi Dezső (aki mindenkori legjobb barátja volt), Vakarcs II. és Maiogan is, edzői között pedig megemlíthetjük Dobay Istvánt (Locomotiva), Csiki Ferencet (CFR Rata), Kiss Árpádot, Steinbach Pétert, Bocsárdi Mártont, Stroia Sándort, Lukács Edét és Kiss Istvánt is. 

Aktív játékoskarrierje után két évig az akkor megalakult ASA ifjúsági alakulatánál edzősködött, aztán a Metalotehnica együttesénél, amellyel megnyerték a tartományi bajnokságot 1968-ban, de az osztályozón kikaptak Székelyudvarhelytől (2-1-re és 1-0-ra). Utána Nyárádszeredában, majd a Cukorgyárnál is megfordult, végül pedig a Gloria Marosvásárhelynél, a megyei bajnokságban dolgozott.

Felejthetetlen ellenfelek

Az 1943/1944-es idényben, amikor az NMKTE a magyar nemzeti bajnokság II. ligájában szerepelt, az élvonalban a bajnok, a Nagyváradi NAC játszott, amelynek soraiban szerepelt többek közt Perényi József, Lóránt Gyula és Bodola Gyula is, viszont a Rudast, Csikóst, dr. Sárosi Györgyöt is felsorakoztató Ferencvárosi TC és a Kolozsvári AC is felkerült a pódiumra, a Teherfuvar SE (Grosics Gyulával a soraiban) a negyedik, míg az Újpest az ötödik lett. 

Az NMKTE-vel abban az évadban a 6. helyen végzett, 14 győzelmet, 4 döntetlent ért el és 8 vereséget szenvedett (gólarány 51-47), 32 pontot szerzett, akár az 5. helyezett Székelyföldi MÁV Marosvásárhely. Az Attila SE Marosvásárhely volt a sereghajtó, azaz a 14. 

Gierling György így emlékezett vissza korabeli ellenfeleire: „Az egykori ligeti salakos pályán futballoztunk az Újpest ellen 1944-ben (azaz éppen 77 éve – a szerző megjegyzése), az első félidőben az én két gólommal 2-2 volt az eredmény, aztán Szusza és Zsengellér vezérletével 6-2-re nyert a budapesti együttes. Én akkoriban 17 éves voltam, és bal szélsőt játszottam, csak a pályafutásom végén lettem védő játékos. Az Újpest találataiból hármat az ötszörös magyar gólkirály, későbbi aranycipős (1945) Zsengellér Gyula szerzett, továbbá Szusza Ferenc, Várrai és Pozsonyi volt eredményes. Nálunk a csatársorban Bartha Károly, Boga Ferenc, Tóth János, Haláthi Lajos és jómagam kaptunk helyet. Ma már kuriózumnak számíthat, hogy annak idején 1-3-2-5-ös felállásban játszottunk. Ez a találkozó labdarúgó-karrierem legszebb emléke, hiszen az Újpest akkor világhírű alakulat volt.

De emlékezetes meccs maradt számomra az is, amikor 1949 őszén, a Grosics Gyulát és Zakariás Józsefet is felsorakoztató, akkoriban híres budapesti MATEOSZ ellen 1-1-es döntetlent értünk el a Ratával Marosvásárhelyen, a Ligetben – említette meg egy korábbi alkalommal a marosvásárhelyi labdarúgás rangidőse, Gierling György. 

Isten éltesse, Gyuri bácsi!