A gazdatiszt ajándéka

Tóth Csaba negyven éve a gyulafehérvári katolikus érsekség gazdasági vezetője és fő pincemestere, a borversenyeken bírói minőségben vesz részt, mint mondta, a hagyományos borkészítés híve.

Fotó: Szer Pálosy Piroska

A karácsonyi készülődésből általában a nőknek jut főszerep. Széppé, tisztává varázsolni a lakást, a bőséges menüről, ajándékokról, a lelki táplálékról is gondoskodni. Vannak esetek, amikor az erősebb nem is fantáziát lát a saját maga készítette ajándékban, fúr-farag, vagy esetleg időt és fáradságot nem kímélő kísérletezgetés is része az adventi időszaknak azért, hogy rendkívüli, gyógynövény-kivonatú likőrfajtával lephesse meg a barátokat, rokonokat, ismerősöket.

Tóth Csaba negyven éve a gyulafehérvári katolikus érsekség gazdasági vezetője és fő pincemestere, a borversenyeken bírói minőségben vesz részt, mint mondta, a hagyományos borkészítés híve. Azt, hogy közel fél évszázada ezen a pályán tevékenykedik, Márton Áron püspök emberi nagyságának, a tőle kapott útravalónak is tulajdonítja.

1974-ben az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője, Márton Áron püspök alkalmazta a háromszéki születésű Tóth Csabát a gyulafehérvári érsekség pincészetébe. Tanácsai közül a borral kapcsolatos is elevenen él a főborász emlékezetében: „Fiam, egy dologra kérlek. A bornak a minőségére és tisztaságára úgy vigyázzál, hogy azon pecsét ne essék, a lélek gyógyulására és tisztulására szolgáljon”. Mint hangsúlyozta, a legnehezebb a két-három éves miseborok minőségét felügyelni, ugyanis saját gyermekként kell folyamatosan szeretni, ápolni, dédelgetni azokat.

– Az érsekség pincészetében mennyi bort tárolnak?

– A befogadóképesség közel százezer liter, annyi bor természetesen nincs a pincészetben, a mennyiség évente változó. Nemrég számítottam ki a negyven év alatti átlagtermést, ami 21 ezer liter évi bortermelés lett. A katolikus érsekségnek tizennégy hektáros szőlőhegye van, amit még a kommunista diktatúra idején sem koboztak el épp azért, hogy a miseborok biztosítva legyenek az erdélyi katolikus plébániákon, de a fordulat előtt nagyon sokan Máramaros vidékéről is tőlünk szerezték be, valamint az ortodox plébániák, illetve a kolozsvári ortodox püspökség is az érsekség pincészetéből vásárolt.

A Csabikum története

A katolikus érsekség főborásza a különböző ízek azonosításának képességét ecsetelte, ami elengedhetetlen a borítészi versenyvizsga során.

Az illatok és ízek kavalkádjában otthonosan mozogva döntötte el, hogy megpróbálkozik kedvencének, a magyar védjegyű gyomorkeserűnek, az Unicumnak egy saját készítésű változatával. Maga gyűjtötte a fűszernövényeket, gyógynövényeket, melyeket borpárlatban áztatott. A hosszas kísérletezés közepette unokaöccse megkóstolta a még kísérleti fázisban lévő likőrt, és annyira ízletesnek találta, hogy meggyőzte őt, maradjon annál az ízvilágnál, ezáltal elmondhatja, hogy saját recept szerinti házi készítmény. Mint mesélte, megfogadta a tanácsot, ugyanis a bársonyosan kesernyés ízösszetétel érdekesnek ígérkezett. Egy háromszéki látogatása során gyerekkori barátjának is ajándékozott az italból, aki ebben az anyaországi gyomorkeserűt vélte felfedezni.

Miután a főborász elmesélte saját likőrkísérletezésének történetét, barátja felkiáltott: „hisz akkor ez Csabikum!”. Azóta neve is van a házilag kifejlesztett és elkészített gyógynövényitalnak, amit csakis baráti körben fogyasztanak, forgalomba természetesen nem kerül.

„Tizennégyféle gyógynövény közül tízet saját kezűleg gyűjtök be, és borpárlatban áztatom, mindenik gyógynövényfélét külön, utána következik az adagolás, amit ízlés szerint készítek, ezért azok a borász barátaim, akiknek elmondtam a saját receptem, azzal is megvádoltak, hogy valamit elhallgattam, bár a rejtély csak annyi, hogy saját ízlelőbimbóimra hagyatkozva adagolom a mennyiséget. A gyógynövényeket árnyékos helyen szárítom rétegezve, természetes úton. Gyermekláncfűtől kamilla, édeskömény, ezerjófű, menta stb., mindaz szerepel az alapanyagban, ami a természetben megtalálható.

Mindig kerestem azt a különlegesen keserű ízt, aminek a receptjét a hungaricumot gyártó cég állítólag az 1790-es évekre teszi, míg végül megmaradtam az általam kikísérletezett készítménynél. Alkohol helyett elsőrendű borpárlatot használok, amit csak kifogástalan borból lehet készíteni, mert ahhoz, hogy pompás italt kapjunk, ha élvezni akarjuk a kellemes ízeket, áldozni is kell rá” – mesélte kedélyesen a fő pincemester.

– A kereskedelemben forgalmazott alkohollal nem lehetne ugyanezt elkészíteni?

– Épp itt van a rejtély, hogy akkor az alkohol íze lenne a meghatározó. Az általam kikísérletezett gyomorkeserűnek érezni az erejét, de nem a kimondott alkoholtartalmat, hanem egy szépen lecsengő tömény ital ízvilágára emlékeztet.