Fotós seregszemle Marosvásárhelyen

Nem is akármilyen! Harminchárom ország legjobb fotósainak képeit mutatják be a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub szervezte 7. Nemzetközi Fotóművészeti Szalonon és XXV. Országos Fotóművészeti Biennálén a Kultúrpalota földszinti galériáiban. Péntek este nyílt meg a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) és a Romániai Fotóművészek Egyesülete (AAFR) által patronált kiállítás. Száz-száz felvételt fogadtak el a rendezők a szabadon választott, illetve a gyermekkategóriákban. Az elsőre több mint másfél száz fotográfus nevezett be 780 fotóval, 55 jutott tovább közülük, az utóbbi valamivel kevesebb versenyzőt vonzott, 51 nyerte el a zsűri tetszését, 687 képből került ki az elfogadott 100.  A tárlat elegáns, szép katalógusából ez is kiderül. Persze a nézőt az adathalmaz talán kevésbé érdekli. Nyilván a számok is sokat elárulnak egy rendezvényről, de aki betér a kiállítóterembe, az elsősorban a felvonultatott fotókra kíváncsi. És ez is a lényeg: a képek üzenete, egyedisége, különlegessége, esztétikai értéke, művészi színvonala, újdonsága határozza meg, jó-e a tárlat, megragad-e a közönség emlékezetében. A mostani Szalon ilyen szempontból is pozitív benyomást kelt.

„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Vannak, akik vitatják Szophoklész gondolatának igazát, a Vásárhelyen kiállított képanyag tanúsága szerint a fotósok döntő hányada a nagy görög drámaíróval ért egyet. A katalógusba emelt 131 színes és fekete-fehér felvételből 122 az emberről vall sok-sok változatban, élethelyzetben, érzelmi állapotban. A táj, a természet, amit annyian és annyiszor fényképezünk, csak hat fotón tűnik fel, a mindig érdekes állatvilágot csupán három képen örökítették meg. A válogatók ízlése, szándékai szerint alakult így? Lehet, hogy a három bíráló - Baranyi Ildikó EFIAP (Románia), Szatmári Király Ádám EFIAP/g (Magyarország) és Tordai Ede EFIAP (Románia) - is ilyen hangsúlyt kívánt adni a bemutatott anyagnak, bár nem hinném, hogy a válogatásnál érvényesült volna bármiféle prekoncepció, de döntő módon mindenképpen az határozza meg a kiállítás jellegét, hogy a fotóművészek a világ különböző pontjairól mit küldtek el Marosvásárhelyre. Ez pedig egyértelműen emberközpontú. Humanizmus, szépség, tisztaság, életöröm sugárzik a képekről a nézők felé. A gyermekképeken ez aligha is lehetne másképpen. De a nyílt kategória munkáira is érvényes a megállapítás. Ma, amikor annyi borzalom, lehangoló dolog vesz körül, bármerre is járjunk, üdítő, hogy a földgolyónak és a „teremtés koronájának” ezzel a szebbik, békésebb arcával találkozhatunk. A vendéglátók, a több mint hat évtizede működő vásárhelyi fotóklub tagjai megszoktattak, hogy érdemesebb, épületesebb az emberség oldaláról szemlélnünk a valóságot. Akkor is, ha tudjuk, a világ sajnos bánattal, bajjal, gonoszsággal is tele van. Az öt kontinenst képviselő fotósok ráerősítettek vásárhelyi kollégáik mondandójára: becsüljük meg értékeinket, méltósággal óvjuk identitásunkat, azt örökítsük át az utánunk jövőkre, ami jó bennünk! Van mit és kiket féltenünk.