Forog a korong

A Székely Mezőségen nincs hagyománya a fazekasságnak, a gyerekek csak a tévé képernyőjén látták, hogyan forog a korong, hogyan lesz a palából forma, majd díszítés, égetés, zománcozás után csodálatos cserépedény.

Fotó: Mezey Sarolta

A Székely Mezőségen nincs hagyománya a fazekasságnak, a gyerekek csak a tévé képernyőjén látták, hogyan forog a korong, hogyan lesz a palából forma, majd díszítés, égetés, zománcozás után csodálatos cserépedény. Augusztus folyamán alkalom nyílt arra, hogy a mezőbergenyei gyerekek élőben lássák és megtapasztalják a korondi fazekasmesterség minden csínját-bínját. A Korond-Parajd Természetvédelmi Gondnokság vezetőjeként Pál Zoltán, a Bolyai Tudományegyetem tanára kalauzolt végig a fazekas- és élményműhelyben.

A palától a kemencéig

Azt hinnénk, Korondon mindenki fazekassággal foglalkozik, ám ez nem így van, „csupán” 150-160 család fazekasműhelyében korongoznak, ahonnan a világ minden tájára eljut a híres portéka. Legtöbbjük eredeti formákat, mintákat őriz nemzedékek óta, de bizony vannak olyan fazekasok is, akik a fogyasztói társadalom igényeire harapva, a piaci igényeket kielégítendő, kétes minőségű és értékű fazekastárgyakat is készítenek. Meggyőződhettünk arról is, hogy Korond nemcsak a vásári hangulatot idéző főútból, áruval megrakott bódék sorából áll, hanem számos mellékutcája van, ahol székely portákon folyik az alkotómunka.

Vendégfogadónk, Máthé Kati István (nem hiba, a Katit megkülönböztetőként ragasztották oda) fazekasmester dédnagyapjától, nagyapjától örökölte a mesterséget. Hagyományos műhelyben dolgozik, hagyományos, a székely háztartásban használatos cserépedényeket készít. Olyan fazekas, aki családjával ebből tartja fenn magát. – Jöjjenek, nézzék, nagyon egyszerű. Veszem a palát, ráteszem a korongra, eldöntöm, hogy mit akarok, s pillanatok alatt kész a kancsó, bokály, tányér, váza – mondja, s ahogy mesél, varázslatos módon egymás után kerülnek le a korongról a szürke, nedves és lágy edények. – Fogjátok meg, nem lesz semmi baja! S ha lesz, újat csinálunk! – biztatta a gyerekeket. S valóban nem lett semmi baja, csak furcsa tapintása, lágysága miatt tűnt túl sérülékenynek. Az ilyen edények két napig száradnak, aztán festik, kaolinozzák, rajzolják, ismét festik, zománcozzák és kétszer kiégetik őket. A fülek ragasztása asszonymunka, ezt a feleség vállalja, pillanatok alatt végzi el. A mintarajzolás a nagymama teendője, aki villámgyorsan viszi fel a minta kontűrjét az edényekre. Érdekes, ezt sem így képzeltük el: a kontűrt injekcióstűvel húzzák, a festék egy gyógyászati célra használt gumitömlőn folyik bele. – Ez sokkal praktikusabb, mint a hagyományos, mert nagyon kellett vigyázni, hogy a festék nehogy kilocsogjon – mondta.

Az égetés fával fűtött, óriási káposztafőző fazékra emlékeztető kemencében történik, létrával kell felmászni, hogy az ember belenézhessen. Ezt rakják tele cserépedénnyel, hogy 950 C-fokra hevítve kiégessék az edényt. Általában másfél havonta kerül sor égetésre. Egy-egy edényt 25-30-szor vesznek kézbe, amíg az piacra kerül.

A kemence környékén kissé hibás, töredezett edények álltak, ez a selejt, amivel nem illik piacra menni. A gyerekek nagyon megörvendtek, amikor választhattak közülük egyet-kettőt.

Az élményműhelyben

Igaz, még a kezdetén vannak, de máris élményt nyújt ez a műhely a gyerekeknek. Ugyanis ezt azért találták ki, hogy a látogatók, érdeklődők – akik a Korondi séta programban részt vesznek – saját maguk is kipróbálhassák, hogyan alakul az agyag. Nos, ez nem olyan könnyű, mint ahogy a gyerekek elképzelték, nem úgy megy, mint a mesternek, aki pillanatok alatt zsineggel vágja le a korongról az edényt.

A mester, akivel megbarátkoztak, türelmesen mutatta meg minden gyereknek, hogyan kell korongozni, hogyan kell a tenyeret, ujjakat tartani, milyen sebességre kell állítani az ügyes kis masinát. A kisebbek formába nyomhatták a palát, s így kis cipőknek, mókusoknak, lófejeknek, kancsóknak örülhettek pillanatok múlva.

– Azért találtuk ki az élményműhelyt, mert a mesterek műhelyeiben szűk a hely, tele vannak edényekkel, nincs lehetőség csoportokat fogadni. Itt mindenki zavartalanul hozzáférhet a koronghoz. Erdély minden tájáról és külföldről is várjuk az érdeklődőket, hogy megtapasztalják a korongozást és megismerjék a fazekasmesterséget – mondta Pál Zoltán.

Jó ötlet tehát az élményműhely – amelyet a kirándulást szervező Pro Traditio Egyesület is követendőnek tart – , hiszen a kézművesség ma is öröm- és jövedelemforrás, csak a felnövekvő nemzedékeknek ezt fel kell ismerniük.