Fizikai Nobel-díj-2012

A 2012-es fizikai Nobel-díjat a francia Serge Haroche és az amerikai David J. Wineland kutatók kapták a kvantumrendszerek vizsgálatában elért úttörő jelentőségű eredményeikért.

A 2012-es fizikai Nobel-díjat a francia Serge Haroche és az amerikai David J. Wineland kutatók kapták a kvantumrendszerek vizsgálatában elért úttörő jelentőségű eredményeikért.

A stockholmi bizottság indoklása szerint a két tudós „a kvantumfizikai kísérletezés új korszakát nyitotta meg azzal, hogy demonstrálták az egyedi kvantumrészecskék – azok tönkretétele nélküli – közvetlen megfigyelhetőségét„. Munkájuk eredményeként új típusú, szupergyors, kvantumfizikán alapuló számítógép megépítése vált lehetővé, amely századunkban olyan mértékben változtatja meg mindennapi életünket, ahogyan a klaszszikus komputer tette az elmúlt században.

Domokos Péter, az MTA Wigner Fizikai Kutatóintézet Kvantumoptikai Osztályának kutatója szerint (kinek Serge Haroche témavezetője volt 1994–1998 között a párizsi École Normale Supérieure-ön) nem túlzás az úttörő jelző a két kvantumfizikus eredményeivel kapcsolatosan. Indoklásként a következő részletet idézzük elhangzott értékeléséből: „A kvantumfizika hosszú ideig csak gondolatkísérletek útján fejlődött, de ahhoz, hogy egy-egy atomból vagy fotonból álló önálló kvantumrendszereket vizsgálhassunk, Haroche és Wineland – egymástól független – kísérletsorozatára volt szükség”.

Hasonlóan nyilatkozott a két tudós munkájáról Kroó Norbert fizikus, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi alelnöke. „A kitüntetett tudósok nyilvánvalóan megérdemlik a Nobel-díjat. Egy egészen új szemléletét nyitották meg a kvantummechanikának, ez a díj alapvető üzenete”.

Mindkét díjazott a fény és az anyag közti alapvető kölcsönhatásokat tanulmányozó kvantumoptika területén dolgozik.

Serge Haroche (bal oldali kép) francia állampolgár, 1944-ben született a marakkói Casablancán, a Collége de France professzora. A Francia, az Európai és az Amerikai Fizikai Társaság tagja, és számos fizikai kitüntetés birtokosa.

David J. Wineland (jobb oldali kép) amerikai állampolgár, 1944-ben született Milwaukee-ben, az amerikai Országos Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) fizikusa. Az Amerikai Fizikai Társaság, valamint 1992 óta az Amerikai Tudományos Akadémia tagja és több fizikai díj kitüntetettje.

Néhány statisztikai adat és magyar vonatkozású kiegészítés

Az első fizikai Nobel-díjat 1901-ben a német Wilhelm Conrad Röntgen kapta a róla elnevezett sugárzás felfedezéséért. 1901 óta a fizikai Nobel-díjat az idén 106. alkalommal osztották ki, s 47 alkalommal kapta egy tudós egyedül, 30 alkalommal ketten, 29 alkalommal hárman megosztva. A kitüntetettek közül az amerikai John Bardeen az egyedüli, aki ismételni tudott, és két alkalommal vehette át a Nobel-díjat. A díjazottak közül csak kettő nő: Marie Curie 1903-ban, Maria Goeppert-Mayer 1963-ban volt díjazott. A díjat legfiatalabban 1915-ben az akkor 25 éves Lawrence Bragg, legidősebben 2002-ben az akkor 88 éves Raymond Davis Jr. kapta meg. „Családi” díjazásra több példa van: Marie Curie és férje, Pierre együtt voltak díjazottak 1903-ban. Lawrence Bragg édesapjával, Williammel közösen részesült a kitüntetésben 1915-ben, és ha nem is egyszerre, de Niels Bohr (1922) és fia, Aage N. Bohr (1975), Manne Siegbahn (1924) Kai M. Siegbahn (1981), valamint J. J. Thomson (1906) és George Paget Thomson (1937) személyében szintén apa és fia vehette át a kitüntetést.

Magyar származású tudósok közül eddig hárman kaptak fizikai Nobel-díjat (Lénárd Fülöp, Wigner Jenő és Gábor Dénes), de legalább még négyen megérdemelték volna (Eötvös Loránd, Szilárd Leó, Kármán Tódor és Teller Ede).

Lénárd Fülöp (Pozsony, 1862.07.07 – Masselhausen, 1947.05.20.)

Egyetemi tanulmányainak befejezése után rövid ideig Eötvös Loránd tanársegéde volt, majd ezt követően haláláig Németországban élt. 1901 és 1905 között minden évben javasolták Nobel-díjra, melyet 1905-ben kapott meg a katódsugárzással kapcsolatos munkáiért. Kora egyik legnagyobb fizikusa volt. Sajnálatos, hogy az Einstein iránti haragja miatt a náci ideológia képviselőjévé vált. 1907-ben az Akadémia tiszteletbeli tagjává vá-lasztotta.

Wigner Jenő (Budapest, 1902.11.17 – Princeton, 1955.01.03.)

Rövid ideig Budapesten vegyészmérnökként dolgozott. Budapestről való távozása után németországi egyetemeken, majd 1930-tól a princetoni egyetemen működött. A Nobel-díjat 1963-ban – Maria Goeppert Mayerrel és J.H.D. Jensennel megosztva – kapta meg „az atommagok és az elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetriaelvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért”. Az MTA 1988-ban választotta tiszteletbeli tagjává.

Gábor Dénes (Budapest, 1900.06.05 – London, 1979.02.05.)

Pályafutását kutatómérnökként kezdte, majd 1949-től nyugalomba vonulásáig a londoni Imperial College professzora volt. Az 1971. évi Nobel-díjat „a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért” kapta. Kiemelkedő eredményeket ért el az információelmélet és kommunikációelmélet terén. Számos díj és kitüntetés birtokosa. Az MTA tiszteletbeli tagja volt 1964-től.

Ezen kiváló tehetségű emberek életútjának alapos elemzése rávilágíthat arra, hogy a jelenlegi körülmények között milyen változtatásokra van szükség újabb nagyszerű eredmények elérése érdekében. Ilyen értelemben idézzük Lao Ce nevezetes mondását: „Ahol az ember aratni akar, ott először vetni kell, és ahol az ember aratott, ott ismét vetni”.

 Fall B. Levente