Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Január 12-én Bukarestben szervezte meg első nagy tüntetését a Románok Egyesüléséért Szövetség, azaz az AUR. A rendezvényen a párt álláspontja szerint hozzávetőlegesen 100.000 ember volt, azonban ebben nagyon is benne van a költői túlzás, hiszen a képek tanúsága szerint legfeljebb 50.000-en voltak. Marosvásárhelyen is tüntettek a párt szimpatizánsai a „törvénytelen” kormány ellen. Alig voltak pár százan.
Ugyanakkor a 12-i tüntetés egészen biztosan nem váltotta be George Simion reményeit, hiszen az összegyűlt emberek, akik a „szabad választásokért” és a „demokráciáért” tüntettek, nem azt skandálták, hogy George Simion președinte, hanem azt, hogy Călin Georgescu președinte. Azaz nem az AUR elnökét szeretnék elsősorban a Cotroceni-palotában látni, hanem azt a jelöltet, akit bár a szélsőséges, magyarellenes Románok Egyesüléséért Szövetség támogatott egy ideig, nem is olyan régen kihátrált mögüle.
A tüntetéssorozat nem állt le január 12-én, hanem folytatódott a múlt hét végén is, azonban drasztikusan csökkent a részvétel, ami azt is jelenti, hogy az AUR nem képes fenntartani az érdeklődést. Bukarestben január 19-én a központi sajtó beszámolói szerint 1000-1500 ember vonult fel. Az érdeklődés csökkenésére minden bizonnyal számított George Simion is, aki ezúttal több városban is szervezett felvonulást.
Az AUR január 19-én Marosvásárhelyen is tüntetést szervezett.
Szombaton a város a szélsőségesektől volt hangos, akik nemcsak a főtéren tüntettek, hanem a város több utcáin is felvonultak. A több száz tüntető demokráciát hirdető táblákat, román zászlókat vonultatott fel, ezek mellett olyanok is megjelentek, amelyen azoknak a településeknek a neve volt feltüntetve, ahonnan jöttek a tiltakozók. Ezek szerint a mezőségi régió volt jelen nagymértékben. Marosvásárhelyt képviselő táblát ugyan nem láttunk, ennek ellenére valószínű, hogy voltak megyeszékhelybeliek is a felvonulók között, akik síppal, dobbal, trombitával, román nemzeti színű sállal a nyakukon szabad választásokat követeltek, azt skandálva, hogy a PSD–PNL–RMDSZ-kormányt törvénytelennek tartják, és követelték, hogy ismételjék meg az államelnök-választás második fordulóját. A tüntetők soraiban kisgyermekek is voltak, akik a hangzavar és a hideg miatt sírtak, de ez mintha egyáltalán nem zavarta volna a szüleiket.
A szélsőségesek felvonulása láttán félelmetes volt azt tapasztalni, hogy ezek az emberek nacionalisták, nem kedvelik a magyarokat. Elég csak az AUR egykori miniszterelnök-jelöltjének, a független államelnök-jelöltnek, Călin Georgescunak arra a kijelentésére gondolni, amely a Realitatea Plus hírtelevízióban hangzott el a következőképpen: „Úgy gondolom, hogy ha ezt a lakótelepi egyesületet – mert nem párt – egy kicsit vizsgálnám, és valószínűleg ez hamarosan meg is fog történni, akkor nagyon sok dolog fog kiderülni. Ehhez a lakótelepi egyesülethez, amelyet RMDSZ-nek hívnak, harmincöt év alatt senki nem nyúlt, senki sem kérdezte őket. Ők voltak a szolgálatos zsanérok. Ez a zsanér nemcsak zsanérként működött”. Georgescu tábora és a szombaton Marosvásárhelyen tüntetők hasonló nézeteket vallanak. Egyértelmű, hogy nemcsak az RMDSZ, hanem az egész magyar közösség ellen vannak. A felvonulás, a hangulatkeltés emlékeztetett a 35 évvel ezelőtti fekete márciusra. Talán nem véletlenül.