Marosvásárhely és Szászrégen között a Luc mentén fekvő település. Nevét az 1332-ben épített plébániatemplomáról kapta, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek fel.l A vegyes lakosságú, többségében magyarok lakta település a reformáció óta templomával együtt református vallású2, de más felekezetek is élnek benne.
A néprajzi gyűjtés a viseletet a mostani 75-85 évesek nagyszüleiig tudja visszavezetni, a nők ugyanis az 1930-as évektől már polgári ruhára cserélték fel a népviseletüket, ezért nehéz a gyűjtés.
A férfiviselet ennél hosszabb ideig élt, az 1970-es években még ebben is jártak, a fúvószenekar 1967-es fényképén a zenészek többsége viseletben szerepel, s az adatközlők is emlékeznek rá. A fiatalok zöld, az idősebbek szürke vagy fekete kalapot viseltek, fekete szalaggal körbevéve. A régiek a kalap tetejét körben „feltűrték”, később polgári mintára hosszában beütötték. A kalapot készen is vásárolhatták a szászrégeni piacról, de helyben is megrendelhették egy régeni származású idős asszonynál. A kalap mellé a legényeknek a szeretőjük tűzött virágot (ibolyát, jácintot, muskátlit). A katonai behívócédulát vagy helyette csak a papírt összehajtogatva a kalapjukra tűzték a búcsúbálon. Télen fekete báránybőr sapkát hordott minden férfi, a kalaphoz hasonló régebbi és újabb betűrési módon.
A munkába és hétköznapokon házilag szőtt kenderinget vettek fel, de az ünneplő, a templomba járó előbb házi gyapotszőttes, később bolti gyolcsból varrott ing volt.
Szabása különleges. Egyik adatközlőm megőrzött egy százéves házi gyapotinget. Az adatközlők a régi ingek gallérját „orosz gallérnak” nevezik, ami két centiméter magas, a nyakon simán álló gallér, melynek szélére nem toldva, hanem rávarrva kézi horgolású csipkét illesztettek, s csupán ez tűrődött le a nyakon. Hasított inget viseltek, hónaljékkel. A kopás kivédésére dupla anyagból készült a válla. A háziszőttes keskeny anyagát a szövőszék határozta meg, ezért eleje-háta, de még az ujjai is betoldással készültek, hogy nagyon bő legyen az ing. Elöl a mellkivágás a betéten ötven centiméter mély, kétfelől levarrott ráncokkal, aminek közepén ujjnyi széles a csipkebetét. A nyakon két, a hasítékon hat fehér porcelángombbal csukódik, legalul pánt zárja le négy díszként rávarrott porcelángombbal. A derékon alul élő ingrészt a pánt alatt összeráncolták. Az ing hátrészén is a nyakban sűrűn ráncolt az 50 centis betét. Az ujjak is bő szabásúak, 67 centiméter szélesek, harminc centiméter a betoldásuk. A kéznél sűrűn összeráncoltak, s a kézelőn is házicsipke betét van, amely két fehér gombbal csukódik.
1. Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek I. Gloria Kiadó, Kolozsvár (1996) I. 105. l.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
