Immár húsz esztendeje, 1996. február 9-én költözött haza Teremtőjéhez Csiha Kálmánné Nagy Emese. A marosvásárhelyi, Gecse utcai Kistemplom néhai, nagyon szeretett lelkipásztora a sok nehézséget megélt, de hűségben, szeretetben, becsületben mindig helytálló egykori erdélyi asszonyok közé tartozott, élete mindmáig példamutató. Rá emlékezünk egyik, már súlyos betegként írott levelével.
Levelem messziről érkezik, de a szívemhez közelvalóknak szól. Ahonnan érkezik, Isten teremtett világa csodálatosan szép. Kéznyújtásra a fehér hótakarós hegyek tiszta levegőjén messze lát az ember, erősödik a lélegző tüdő. Gazdag, szép világ ez. De a hótakaró, a gazdagság nem tudja eltakarni az embert, az igaz valójában lévő embert. Akárcsak otthon, minálunk. Legfeljebb ideig-óráig. S ha eltelik az „ideig-óráig”, milyen szomorúan láthatjuk eltévedt világunk küzdését, megtévesztett életünk minden vergődését.
Neked írom a levelem, aki az útvesztőknél nem voltál erős és eltévedtél; magamnak is, aki azt hittem, jó úton vagyok, pedig akkor mentem a legrosszabban, a szeretetet mímelőknek, akik ott tévedtek el, ahol úgy gondolták, a szeretet és érdek összetartoznak; az ifjainknak, akik nem vették még észre, hogy a nagy „újrakezdés” útján mennyi a buktató, s csak jóakarásra nem épülhet fel egy következő nemzedék, de törni kell az ugart sárosan, becsülettel, kitartással, ifjú szívvel. A kis, magányos öregeinknek írom…
Írom mindenkinek, aki egy kicsit is eltévedt, világunknak, népünknek, magunknak.
Egy szép filmet láttunk mostanában. Az afrikai útvesztőkben az egyik főszereplő a másiknak a legfontosabbat adta, amit adhatott, egy iránytűt. Hogy bárhová jut, el ne tévedjen, ha kell, visszataláljon, s ha jó helyen jár, biztosan haladjon tovább.
Ezt az iránytűt adta nekem is, biztosan Neked is, egy jó barát, aki azt mondta, hogy „Ti az én barátaim vagytok”, s irányt szabott a halászó Simonnak: „Ti kövessetek engem”. Minden szava, elhangzó tanítása, szeretetben példamutató cselekedete, jelenléte az életünkben az egyetlen, igazi iránytű. S az a nép, az az egyház, az az ifjú vagy te, vagy én, aki az iránytűt eldobja, aki Jézus Krisztus irányítása nélkül akarja életét felépíteni, elvész.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
