A Farkas keresztnév évszázadai Erdélyben

Már középiskolás koromban megismertem Bolyai Farkas (1775–1856) matematikaprofesszor nevét és jelentős tudományos eredményeit. Későbbi tanulmányaim során, amikor B. Nagy Margittól elolvastam a Reneszánsz és barokk Erdélyben (Kriterion, Bukarest, 1970) című művészettörténeti tanulmányokat, B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak…, XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak (Kriterion, Bukarest, 1973), továbbá Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok I. (Kriterion, Bukarest, 1977) és Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. (Kriterion, Bukarest, 1982) című köteteket, arra figyeltem fel, hogy – főként a nemesek és főnemesek körében – már ezelőtt 400–450 évvel több ízben felbukkan a Farkas keresztnév. Sejtettem, hogy e névadási szokásnak erős gyökerei vannak Erdélyben. 

Egyelőre csak néhány példát említek a XVI. és XVII. századból, aztán rendezetten felsorolom a felkutatott ilyen neveket; majd igyekszem választ adni az ilyen nevek kedvelésének okaira, hagyományaira. 

Néhány példa: Bethlen Farkas (? – 1552 előtt); Bánffy Farkas (? – 1591); Kamuthy Farkas (? – 1626); Kornis Farkas (? – 1602). 

A téma kifejtéséhez feltétlen szükségesnek tartom felsorolni huszonvalahány személyiségnek a nevét, korát. Itt kell megemlítenem, hogy a legnagyobb igyekezettel sem találtam e név hajdani viselőinek a születési idejét, a távoli múlt sűrű homálya fedi. Azt viszont évszám tükrözi, hogy hányas években tevékenykedtek. 

Kutatásaim kezdetén az alábbi kérdések foglalkoztattak: miért csak nemes és főnemes családok adtak ilyen keresztnevet? Vajon az anyaországban is sok fiúnak adtak Farkas keresztnevet? Az ilyen névadás spontán módon történt, vagy a nemesi családokban beszéltek a hagyományokról és okokról? A Farkas keresztnév adott-e bizonyos tartást az ifjúnak, igyekezett-e testben-lélekben edzeni magát, hogy a társadalmi életben olyan szívós és határozott viselkedésű legyen, mint a totemállat? Az elmúlt kb. 450 évben gyakori volt-e az ilyen név?

A fenti kérdések megválaszolása érdekében megvizsgáltam a könyvtáramban levő történelmi és névtani könyveket, majd jegyzeteltem azoknál a barátaimnál, akiknek többféle lexikonjuk van. A tanulmányaim nyomán egyre gyűltek a hasznosítható történelmi és névtani adatok. Néhány heti kutatás után végre úgy éreztem, hogy a felvetődő kérdések többségére választ tudok adni. 

*

Az Árpád-korban a férfiaknak és nőknek csak egy nevük volt. Akkor ennyi is elegendőnek bizonyult. Néha hozzátették, kinek a fia/lánya. A 13. század elejétől a nemesek, a szerviensek és egyes várjobbágyok nemzetségneveket kezdtek használni. Például Besét ezután Aba nembeli Besének hívták. A nemzetségnevek viszonylag hamar vezetéknevekké alakultak át. Egy-két évszázad múlva a polgárok és földművesek is családnevet vettek fel. A régi nevek a 14. század elejétől tűntek el. A vezéri családok más névadási szokásokat követtek, mint az egyszerű harcosok és a szolgák. 

Rendezett nevek: Bánffy Farkas (? – 1591); Bánffy Farkas (1644–1706), Zentelke; Bánffy Farkas (? – 1794); Bethlen Farkas II. (1560–1618); Bethlen Farkas kancellár (1639–1679); Bethlen Farkas politikus (1813–1870); Bolyai Farkas (1775–1856); id. Cserey Farkas tanácsos, Nagyajta (1719–1782); ifj. Cserey Farkas császári és kir. kamarás (1773–1842); Cserényi Farkas, Erzsébet férje (? – 1842); Deák Farkas tört. író (1719–1782); Deák Farkas (1832–1888); Gyalui Farkas egyetemi előadó, könyvtárigazgató (1866–1952); Kálnoky Farkas (? – 1686); Kálnoky Farkas, László fia (? – 1711); Kamuthi II. Farkas (? – 1655); Kemény Farkas politikus (1796–1852); Kornis Farkas, Miklós fia (1570-ben szerepel iratokban); Kornis Farkas, a felesége Bethlen Krisztina (? – 1602); Kovacsóczy Farkas kancellár, hum. író (1540–1594); lövétei Nagy Farkas – 1523-ban tevékenykedett; Petki Farkas; Toldalagi Farkas (korán meghalt, XVIII. század); Wesselényi Farkas, aki 1562-ben a Nógrád megyei Szécsény ostromában tűnt ki; Wesselényi Farkas, az apja volt Wesselényi Ferencnek; Wesselényi Farkas, a zsibói kastélyt örökölte.

Az anyaországban tevékenykedett: Kemplen Farkas feltaláló, mechanikus (1734–1804); Kálmán Farkas ref. lelkész, zenetörténész (1838–1907); jelenleg is él, tevékeny Bethlen Farkas, Verőce polgármestere. 

A hősök vezérlő állata, a mitikus farkas

A vad szellem megtestesítője. Az indiánok és más népek istenítették. Vannak tündérregék, amelyekben a főhőst a farkas vezeti el tündérországba. Az új-mexikói indiánok hagyománya szerint a prérifarkas hozta el az embereknek a tüzet. 

A római mitológiában Mars szent állata a farkas volt. A csata előtt megjelenő farkast a jövendő győzelem jelképének tekintették. Vele hozták kapcsolatba Róma alapítását is. A mondai hagyomány szerint Róma alapítói, Romulus és Remus Mars isten fiai. Anyjuk, Rhea Silvia az elűzött Numitor, Alba Longa-i király leánya volt. Numitor öccse a csecsemőket kitette a Tiberis folyóba. Az isteni apának, Marsnak a szent állata, a farkas óvta meg őket az éhenhalástól. A római mitológiába (hitvilágba) valószínűleg később került, hiszen a közismert szobor, mely Róma város címerét képezi, etruszk eredetű. Az egyik ősi itáliai istenség volt a legelső jószág védője, kinek nyájőrző neve Lupercus volt, ami „farkassze-

rű”-t jelent, valószínű, hogy eredetileg farkasistenség volt. 

A farkas a kunoknak is a legfőbb szent állata volt. Herodotosz és Plinius azt írja, hogy egy szkíta törzs tagjai évente egyszer farkassá változtak, majd utóbb visszanyerték emberi alakjukat. 

A görög hitvilágban is találkozni vele. 

A germánok ősi hitvilágában Fernir, az óriásfarkas szerepel. Az ókori Kínában a mértéktelen vágyat és a kegyetlenséget testesítette meg. 

A hun–török–mongol népeknél is jelen van a farkaskultusz. Farkas névvel és totemisztikus jegyekkel ruházták fel a hun–magyarok nagy „falkavezérét”, Atillát is. Ő népének „Nagy Farkasa” volt – írta Nagy Jenő kutató. 

Őseinknél a totemállatnak elfogadott farkas az éberség, a bátorság és a vakmerőség mitikus állata volt. Nevét megtaláljuk a legelőkelőbbek, a legbátrabbak neveként. A régiek elképzeléseiben a tűzkör körül álló farkasok tökéletes példáját adják a fényőrzésnek, az idegenek elleni legtökéletesebb védelemnek. 

Németh Gyula szerint: „A türkök farkastól származtatták magukat, zászlaik végére aranyfarkast tettek”.

Avar kori leleteken gyakran találkozunk farkasábrázolással, farkasfejrajzolatokkal. A cserkészek mozgalmai között szerepel a farkaskölyök-mozgalom, mely nyolc év körüli fiúknak szóló nevelési forma. Célja, hogy a családból az életbe kerülő kisfiú be tudjon illeszkedni a közösségbe, majd önállósodását segítsék, végül hasznossá váljék a család és a közösség számára. A gyermekek megtanulják, hogy hűek legyenek Istenhez, hazájukhoz, a falka törvényeihez, és iparkodjanak mindennap valami jót tenni – írja Temesvári Gabriella. 

Következtetések:

A nemesi családokban tudatosan adtak Farkas keresztnevet egy vagy több fiúgyermeknek. 

A családi iratok, felnőttkori tisztségek azt sugallják, hogy a Farkas keresztnév rendszerint erkölcsi tartást adott a nemes-ifjaknak. 

Az eltelt 450 évben csak ritkán adtak Farkas keresztnevet fiúknak (én 28 ilyen keresztnevűt találtam, de az életben valamivel több lehetett). 

 

Forrásmunkák a Farkas keresztnévhez: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben, Kriterion, Bukarest, 1970; Kálmán Béla: A nevek világa, III. kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest, 1973; B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak, Kriterion, Bukarest, 1973; Révai nagy lexikona, I. és VI. kötet; Kelemen Lajos Emlékkönyv, 144., 268. oldal; Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok, I. kötet, Kriterion, Bukarest, 1977; Kelemen Lajos Művészettörténeti tanulmányok, II., Kriterion, Bukarest, 1982; Lászlóffy Aladár: Házsongárd, Helikon Kiadó, 1989; Erdélyi magyar szótörténeti tár, I. kötet, Kriterion, Bukarest, 1975; Wikipédia