Évtizedek a fotóművészet szolgálatában

Both Gyula fotóművész, a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub elnöke, mindannyiunk Gyuszija hatvanadik születésnapját ünnepli, és ebből az alkalomból újabb egyéni fénykép- kiállítással és -albummal örvendeztet meg bennünket. Gyűlnek a percek, órák, napok, évek, évtizedek, amelyek során a fényképezőgép lencséjének a túlsó feléről szemléli és szemlélteti a világot. Nemcsak saját maga, hanem a mi örömünkre is. 

Gyuszi az egyetemes fotóművészet művelőjeként számos díjban részesült, több rangos nemzetközi egyesület tagja. Bizonyára már neki is fejtörést okoz követni, hogy mely kiállításokon szerepeltek az öt világrész számos országát megjárt képei, milyen díjakat nyert, hány kiállítást szervezett. A fotóművészet határtalan, a szó legszorosabb értelmében, hiszen sem alkotói határokat, sem országhatárokat nem ismer. Ráadásul utazni sem kell, csak szakszerűen borítékolni a fényképeket, amelyek a mai kor vívmányainak köszönhetően hamar eljutnak a világ bármely sarkába. 

Méltató elmélkedésem során két dolog jut eszembe. Az egyik az, hogy az éppen hatvanadik születésnapját ünneplő fotóművész élete nagyobbik részét a szabad gondolkodást és művészetet elnyomó kommunista rendszert követő „új világban” élte le. Szerencsére, hiszen ez kihívásokat és lehetőségeket biztosított számára „új időknek új dalaival”. A másik pedig az, hogy a nemzetközi kitekintése mellett Both Gyuszi megmaradt ízig-vérig erdélyi magyar fotóművésznek. Fényképei, művészfotói kis hazánk, tágas országunk tájainak és lakóinak hangulatát tükrözik, életterét közvetítik. Székelyföldből, kiemelten annak egyes településeiből és kisrégióiból (például Székelyvarság), Kalotaszegből, a Szilágyságból és Máramarosból éppúgy ízelítőt nyújtanak, mint a Gyimesek vagy Moldva, Bukovina vidékeiből. Nem véletlen hát, hogy abban az esztendőben, amikor a helyi és nemzetközi szinten is elismert marosvásárhelyi fotóklub fennállásának hatvanadik (!) esztendejét ünnepelte, annak elnöke az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület oklevelét vehette át az alábbi indoklással: „az egyesület tagjai által elért sikerek méltatásaképpen, identitásmegőrző és kulturális értékeket közvetítő kiállítások szervezése iránti elismerésül”. 

A jubileumi kiállításon változatosak a témakörök. Erdélyi hangulatok, szokások, vallási és kulturális értékek, emberarcok közvetítésére vállalkozik, általuk fejezi ki alkotó kreativitását, kifinomult látásmódját, művészi ráérzését. Öt évvel ezelőtti méltatásom ma is helytálló, átfogó képet nyújt Both Gyuszi fotóművészetéről: „Múlt és jelen, ünnepi alkalmak és mindennapok, különböző nemzedékek üzenetei elevenednek meg a fényképeken. Mi is együtt örvendezünk a népviseletbe öltözött, vidáman éneklő fiatal lányokkal, gyönyörködünk a katrincában és a széki népviseletben, a kalotaszegi vetett ágyas szoba lenyűgöző látványában, a székely lányok mellett sorakozó harisnyás-kalapos legényekben, a farsangtemetés maskarásain. Az ünnepi öltözeten és kinézeten túl a fényképek zöme mégis a hétköznapokból merít. A templompadra támaszkodó öreg néni, a zsoltárt éneklő asszonyok számára a mindennapok tartozéka az imádságoskönyv és a rózsafüzér. Felsorakoznak a falusi élet tartozékai is, mint az orsó, ekevas, kasza, falvédő, rokka, fakapu, farakás, törökbúza, tulipán, birkanyáj, lovak, tehenek, tyúkok. A mindennapoknak még nagyobb nyomatékot, egyúttal sajátságos hangulatot adnak a fekete-fehér képek, amelyek a puritánság kifejezői: tapasztott vályogház, meszelt falak, egyszerű bútorzat és szobabelső, főzőkályha, fafaragásmotívumok. Miközben olyan régi mesterségek, elemi foglalatosságok elevenednek meg, mint a szövés, seprűkészítés, bőrszíjmegmunkálás, lópatkolás, tűzifa- és rőzsehordás. Kitűnő portrék is láthatók: a büszkén feltekintő cigánykovács, a könnyező cigánylány jó időben exponált arckifejezéseitől a kopaszságukat szalmakalappal elfedő férfiak bámészkodásáig. Ráncos arcú, fekete kendős idősek életútjával ismerkedhetünk, igen gyakori témája ez a fotósnak, köztük a szekérrúdon megpihenő, görnyedt hátú vízhordó vagy vizet merítő asszonnyal, vagy a szénégető fiúnak és családtagjainak a portréjával.”

A kiállítás február 18-án, pénteken 18 órától nyílik a marosvásárhelyi fotóklub székhelyén, a várban levő Szűcsök bástyájában.