*Léder László (Fotó: KultFeszt Facebook-oldala)
A jó apa nem az, aki sok pénzt keres, hanem aki jelen van
A nevelés nem más, mint hiteles jelenlét – vallja Léder László pszichológus, egyetemi oktató, az Apa Akadémia alapítója. A magyarországi szakember szerint a mai társadalomban egy anya-gyerek központú családmodell él, az apák eltűntek a mindennapokból, miközben a nevelés terhe az anyák vállát nyomja. A pszichológus azonban arra figyelmeztet, hogy a családi életben aktív szerepet vállaló apa nélkül felnövő gyerekek, fiatalok nemcsak érzelmileg, hanem társadalmilag is hátrányba kerülnek.
A jó apa sokak szerint az, aki elmegy dolgozni, előteremti a pénzt, egzisztenciát teremt a családjának, miközben az anya gondoskodik a családi fészekről, a gyerekekről. A modern kutatások viszont azt mutatják, hogy pszichológiai értelemben egy gyermeknek legalább annyira szüksége van egy édesapára, mint egy anyára – hívta fel a figyelmet a múlt hét végén Marosvásárhelyen, a Kult fesztiválon tartott előadásában Léder László.
– A macsókultúra egy rettenetes bilincs a férfiakon, és egyáltalán nem férfias. Egy anyának annál nagyobb segítséget adni, mint hogy a férje, párja aktívan részt vesz a családi életben, nem lehet – hangsúlyozta a pszichológus. Óriási változás történt a társadalomban az elmúlt száz évben, hiszen míg régen a nagycsalád volt a jellemző, nagyszülők, unokatestvérek, szomszédok is bekapcsolódtak a gyereknevelésbe, ez mára eltűnt, és maradt – jó esetben – két szülő, akinek ezt meg kell oldania. Ez pedig kompromisszumokkal jár, és ebben a helyzetben kiemelten fontos, hogy az apák jelen legyenek a család életében, mert az anyákon sokszoros teher van. Nagyon sok édesanya egyedül marad a gyerekkel, az apák azt gondolják, hogy ők keresik a pénzt, az anya meg menedzselje a családot, ami rengeteg konfliktust is szül.
– A történelem során a nők soha nem maradtak egyedül a gyerekkel, ez egy modern probléma, hogy azt várjuk el egy nőtől, hogy egyedül nevelje a gyerekeket, de az is, hogy azt várjuk el a férfitól, hogy egyedül teremtse elő a család megélhetését – mutatott rá a pszichológus, aki szerint ez a jelenség nem most kezdődött, több évtizede halmozódó probléma, már a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli nagynevű kiadványok is foglalkoztak a témával: a Hová lettek a férfiak, Apátlan társadalom című cikkekben már boncolgatták ezt a kérdést. De ma is jellemző, hogy a férfiaknak nincs vagy másodlagos szerepük van a családok életében, mindenért az anya felelős, ha körülnézünk, híres autómárkák családi autójának a reklámplakátján anya-gyerek szerepel, sehol az apa. A családi reformokat hirdető plakátokon ugyanez a helyzet.
– Erről nem a nők tehetnek, ennek a jelenségnek a nők is az áldozatai. Kialakult egy olyan kép, hogy a család az anya és a gyerek, apa csak cuki, ha hazaér este fürdetésre, játszik egy kicsit a gyerekkel, de nagyjából ennyi a szerepe a család mindennapjaiban – tette hozzá Léder László, aki szerint a nevelés a hiteles jelenléttel történik, nem példabeszédekkel, nem fegyelmezéssel, hanem azzal nevelünk, ahogyan jelen vagyunk.
Mi történik a gyerekekkel egy apátlan társadalomban?
Az Egyesült Államokban napvilágot látott kutatások megdöbbentő eredményeit tette közzé David Blankenhorn Apátlan Amerika című könyvében, amiből kiderül, hogy a gyerekek – mindegy, hogy fiúk vagy lányok – esetében az apahiány elképesztő módon megnöveli a társadalmi lecsúszásuk veszélyét.
A tinédzser-öngyilkosságok 63 százaléka apátlan családban történik, a javítóintézetekben lévő gyerekek 70 százaléka apa nélkül nőtt fel, a nemi erőszakot elkövetők 80 százaléka úgyszintén, az eltűnt, otthonról elszökött gyerekek 90 százaléka pedig olyan családban nőtt fel, ahol nem volt jelen az apa – ismertette a megdöbbentő statisztikákat a pszichológus. – Van tehát valami az apa szerepében, ami meghatározó a gyerek fejlődésére nézve. Az, hogy anya szereti a gyereket, és apa még egy picit hozzátesz, és akkor minden rendben lesz, téves. Ha apa nincs aktívan jelen, akkor olyan ősi pszichológiai erő tűnik el, aminek komoly negatív következményei lehetnek – világított rá a szakember.
A kötődés sem csak az anya kiváltsága
A modern biológiai kutatások egymás után döntik meg azt az elképzelést, hogy amikor születik egy gyermek, az csak a nőben okoz biológiai elváltozásokat. Kimutatták, hogy már a várandósság alatt, majd a gyerek születését követően az apában is hormonális és agyi változások történnek, amennyiben aktívan részt vesz a csecsemő gondozásában. – Számtalanszor hallani arról, hogy van anyai ösztön, de 15–20 éve felismerte a pszichológia, hogy az apaság ugyanúgy velünk született ösztönös szerep, mint az anyaság. Amikor kötődésről beszélünk, azt is általában arra értik, hogy az anya kötődik a gyerekhez. Holott ma már tudjuk, hogy az apa ugyanúgy kötődik. Persze másként, mint az anya; az apai kötődés egyik legfontosabb eszköze a játék, és általában az érintős játékok, a csikizés, a birkózás. Érdekes, de az apák többször érintik meg a kisgyerekeiket, mint az anyák, az apákban van egy ilyen ösztön. Az apai játék egy ösztönös fejlesztő tényező – tette szóvá a pszichológus, aki egy kliense, egy vezető pozícióban lévő édesapa történetét is elmesélte, aki fürdette a gyerekét, és amikor a törülközőbe akarta csavarni, picit odacsapta a fejét az ajtófélfához. Az apa halálra rémült, mire a kislány csak annyit mondott: még egyszer. Tehát nem költséges szuperprogramok kellenek, hanem egy közös játék, egy sporttevékenység vagy egy bevásárlás apával is kiváló buli lehet.
Az apa feladata, hogy „randevúztassa” a gyerekét a világgal
A tinédzserkor a második kritikus időszak, amikor az apa szerepe felértékelődik. A pszichológus szerint „ez már maga a meccs”, a korábbi évek pedig csak az „öltöző” volt, ahol a kapcsolat és a kötődés alapjai épülnek.
Az összes szakirodalom alátámasztja, hogy az apák szerepe a kamaszkorban nagyon megnő mind a kislányok, mind a fiúk életében, a nemi identitás kialakulása, a másik nemmel való kapcsolat, a pályaválasztás terén mind-mind jelentősége van az apával való kapcsolatnak.
– Anyával egy ideig egy testben élünk, belőle születünk, az apa ösztönös feladata pedig, hogy gyermekét fokozatosan kiemelje az anya mellől és „randevúztassa” a világgal. Ezt Ranschburg professzor is kiválóan megfogalmazta: az apa feladata a küszöbön átengedni a gyereket. Ez teljesen ösztönösen működik, az apa képviseli a külvilágot – jegyezte meg Léder László.
Az „apa-sebnek” komoly következményei lehetnek
Mint mondta, a fiúkra az apahiány inkább kriminalizáló hatással van, a tekintéllyel rendelkező személyekkel való konfliktusokhoz vezethet, gyakran összetűzésbe kerülnek a tanáraikkal az iskolában. Ezzel szemben a lányoknál áldozatiságot szül, azaz, azok a lányok, akiknek nincs aktív apa a közelükben, nagyobb eséllyel keverednek rossz kapcsolatokba, fokozottabban kitettek a tinédzserterhességnek. Ugyanakkor önbizalomhiány alakulhat ki bennük, illetve nem tudnak kommunikálni a másik nemmel. Pszichológusként is tapasztalja, hogy az „apa-sebbel” rendelkező lányok folyamatosan kapcsolatfüggőségbe kerülnek, mert valahol bizonyítaniuk kell, hogy értékesek, rájuk igenis szükség van. A kislányoknak ugyanis óriási szükségük van arra, hogy az édesapjuk rendszeresen megdicsérje őket, ha például a legújabb tüllszoknyájukban libegnek be a szobába, és a gyerekkorban elhangzott sok száz, sok ezer ezer ilyen mondat nagy hatással van az önbecsülésükre. Az apa szerepe a pályaválasztás terén is megfigyelhető, érdekes, hogy a lányok közül is egyre többen választják az apjuk szakterületét.
A családfenntartás és a gyereknevelés is két ember dolga
A pszichológus szerint a modern családmodell válsága nemcsak magánügy, hanem társadalmi kérdés. Az apáknál jelen van a kettős elvárás: legyen jó családapa, de közben keresse a pénzt, ugyanakkor ez az anyákra is igaz: valósítsa meg önmagát szakmai téren, de ugyanakkor a gyerekeket is lássa el.
– A családfenntartás két ember dolga, a gyerekről való gondoskodás ugyanúgy. Az, hogy amikor megszületik a gyerek, apa két ember helyett is dolgozik, anya meg kiszakad mindenből, csak a gyerekkel foglalkozik, hosszú távon nem fog működni. Nagyon magas mind az apai, mind az anyai depresszió aránya, a kisgyermekes 28-45 év közötti férfiaknál ez egyre gyakoribb a munka-magánélet problémák miatt – hívta fel a figyelmet Léder László.
Mint mondta, abban, hogy az apákat „vissza lehessen csempészni” a családok mindennapjaiba, a munkahelyeknek nagy szerepe van, az apák családban való jelenlétét a munkahelyeknek is támogatniuk kellene. A multinacionális cégek között már vannak olyanok, ahol az apák 3–6 hónapos fizetett szabadságot kapnak gyermekük születésekor. Magyar tulajdonú vállalatnál azonban ilyet még nem látott – jegyezte meg a pszichológus, aki szerint van nagy cég, amely családbarátként népszerűsíti magát, de a gyakorlatban nem támogatják a szülőket, másutt pedig nincs felvállalt családpolitikája a cégnek, de a vezető maximális nyitottsággal áll ehhez, tehát hozzáállás kérdése.
A fogyasztói társadalom és a fészekrakás csapdája
Jó hangulatú, humorral fűszerezett marosvásárhelyi előadásában Léder László arra is kitért, hogy ma a marketingipar a fiatal szülőket is próbálja „elcsábítani”. Azt sugallják, hogy ha jön a baba, ilyenkor kell új házat venni, de legalábbis felújítani, mindezek pedig olyan elvárások, amelyek húszéves adósságba taszítják az átlagos családokat. A fészekrakási ösztön mára piaci termék lett. A pszichológus szerint a gyermekszületés körüli időszaknak nem a pénzről kellene szólnia, hiszen egy újszülöttnek nem új házra, nagyobb autóra vagy álomszép babakocsira van szüksége, hanem anyára és apára, akik nem idegesek – hangsúlyozta. A kamaszkori marketing ugyancsak rémisztő: sugallják, hogy jó cuccokban kell járni, miközben a „jó cucc” fogalom háromhavonta változik, egymást érik a menő márkák, telefonok, kütyük, ezért fontos már kisgyerekkorban megtanítanunk, hogy ha bemegyünk a boltba, nem kell mindent megvenni.
