Semmi sem az, aminek lennie kellene. A tél esős, a kórház életveszélyes, az iskola analfabétákat termel. Tudom, túlzás ilyesmiket állítani, de mi nem túlzás ebben a mai társadalomban?! Persze az időjárást nem tudjuk irányítani, azt, hogy ilyen az idei tél, amilyen, igazán nem varrhatjuk az új kormánykoalíció nyakába, de szinte minden másban az ország, a közélet sorsának irányítói, meghatározó tényezői is hibáztathatók. Tulajdonképpen még a klíma alakulásában sem teljesen ártatlanok, hiszen a környezet- és légszennyezés, a megállíthatatlan erdőirtások, a vízgazdálkodás visszásságai és így tovább megannyi ártalmas emberi beavatkozás vagy be nem avatkozás is hozzájárult ahhoz, hogy már a tél sem igazi mifelénk. De a kórháztüzek, az egészségügy rémes állapota meg mindaz, ami ebből következik, elsősorban a vezetők sara, azoké, akik az országot (és lebontva, a megyéket, városokat, községeket stb.) igazgatják. Nem csak a mostaniakra vonatkoztatható ez, nekik ezután kell bizonyítaniuk, hogy másképp állnak hozzá a vezetéshez, kormányzáshoz, mint az elődeik, mindenki vegye magára, aki az eltelt évtizedekben nem úgy dolgozott, vezetett, gazdálkodott, ahogy kellett volna. Sajnos a jelenlegiekről sem mondható el, hogy valamit is másképp csinálnának. Már nyakig benne vagyunk a farsangban, de Romániának még nincs a parlament által jóváhagyott idei állami költségvetése. És ez nem farsangi tréfa. De keservesen viselhető, fogcsikorgató böjt követheti. A kormány halasztást kért, lassú a munkaütem a minisztériumokban. Pedig a magas tisztségviselők tudják, mit kéne, hogyan kellene. Nyilvános szövegeikből ez derül ki, mint legutóbb is, amikor a bukaresti kórházi tragédia alkalmából nyilatkoztak. Ezt kéne, így lenne jó, úgy kéne! „Fogjuk meg és vigyétek!”… jutott eszembe hirtelen a közszájon forgó mondás. És az oktatás? Olvasom, hogy a tanügyminiszter szerint 190000 gyermek nem tanult meg írni az online tanórák során. És hánynak hiányosak az ismeretei, hányat nem tudnak félévkor lezárni? Hányan maradtak ki teljesen a közoktatásból, amíg az iskolák zárva voltak? Nyilván ezt már a világjárvány okozta, de az oktatóhálózat, az iskolai körülmények általános lemaradását nem lehet ezzel magyarázni. Teljesen szétfeszítené a napisajtó kereteit, ha minden abszurditást fel akarnék sorolni, amivel nap mint nap ütköznünk kell. Egy ideje például az borzolja a kedélyeket, hogy oltásra biztatják a lakosságot, de nincs vakcina. Mire elég nagy tömeget sikerült meggyőzni, hogy igenis, érdemes beadatni a védőoltást, mert így előzhető meg a fertőzés, szelídíthető meg a Covid–19, sokan hiába próbálkoznak a feliratkozással, nem megy, bizonytalanságot okoz a kényszerű átütemezés. Mikor lesz ebből nyájimmunitás, ami a járványt lecsendesítheti? Az idén aligha. „Ej, ráérünk arra még!” Attól tartok, hogy társadalmi vonatkozásban már rég uralkodóvá vált a nyájszellem, immunitást mutatunk minden képtelenség és képmutatás iránt, és úgy bégetünk, ahogy nekünk furulyáznak.
