Füstbe ment szerv… Nem elírás, szó szerint értendő. Két magabiztos német tiszt sétált el a vasrácsos kerítés előtt a füstös félhomályban. Feszített rajtuk a második világháborús egyenruha, és arcukon, tartásukon a hatalmi dölyf. Már a füstre is felfigyeltem volna, hiszen kissé távolabb, az utca túloldalán napfény kacérkodott a korábbi borulással, és tiszta volt a lég. De a két idegen katona látványa ennél is meglepőbb volt. Habár, aki eléggé sokat utazgat, előbb-utóbb mindenféle furcsasággal találkozik, nem könnyű megdöbbenteni. De ez most olyan volt, mintha filmet látnék, felülnézetből. És nem is tévedtem. Hamar kiderült, hogy filmforgatás tanúja vagyok, figyelhetem a történéseket a második emeletről addig, amíg a stáb észre nem veszi, hogy illetéktelen alak kerülhet a képbe. Népes forgatócsoport sürgölődött a máskor forgalmas, most időnként elzárt Tatai úton, a budapesti vasúttörténeti park közelében. Voltak vagy félszázan, a szereplőkkel és statisztákkal együtt még többen. Mindenki tudta, tette a dolgát. A füstcsinálók a készülő játékfilm atmoszféráját keltő füstöt fakasztottak, le s fel jártak a kor jellegzetes gépkocsii, volt, amelyik fel is mondta a szolgálatot, és fel se lehetett éleszteni. Biciklista is volt nagykabátban. A korhű, szedett-vedett, szegényes öltözékbe burkolt szereplők a rögzítendő jelenetekre készültek, vezényszóra cselekedtek, a bérház udvara is forgatási helyszínné avanzsált, időről időre ezzel-azzal egészítették ki, az operatőrök mértek, figyeltek, kipróbáltak, bepróbáltak, a csapók csaptak, a segédrendezők, a minden nemű és rangú munkatársak profihoz illően csinálták, amit kell. Nem részletezem, hiszen biztosan azt se tudhatom, milyen koprodukció melyik jelenetét vették fel fél napon keresztül. Azért hiszem hogy koprodukcióról lehetett szó, mert angolul is sűrűn beszéltek, beszélgettek. Világsztárra nem ismertem a jelenlevők között. Ámbár lehetett ott olyan is, csak számomra maradt inkognitóban.
Megpróbáltam utánanézni, milyen forgatás volt aznap a magyar fővárosban, éppen erről nem írtak az interneten, de kiderült, hogy szinte mindennap zajlik ilyesmi Budapest valamelyik színhelyén. A világ filmeseinek kedvelt helye a város, lerobbant helyszíneket éppúgy bőven lehet találni, mint különleges luxuskörnyezetet, és kitűnőek a filmkészítésben nélkülözhetetlen szakemberek, a hozzáértő forgatócsoportok, vállalkozások. Számos nagy sikerű produkció született itt, szívesen jönnek ide a színészek, más celebek is. Ha kell, különösebb változtatások nélkül fel lehet idézni száz évnél is korábbi időket. Ez esetben is kívülről olyan füstös, vedlett, rossz benyomást keltő bérházat nézhettek ki maguknak a filmesek, amelyről szinte sejteni se lehet, hogy belül mindenki, aki csak tehette, felújította, korszerűsítette, a lehető legkényelmesebbé tette a lakását. Bizony még számtalan épület szorul tatarozásra, általános felújításra Budapesten is. Miközben megszámlálhatatlanul sok új épület, lakónegyed épül, szépül folyamatosan. Nem egy éppen a belváros szívében. Az a városrész viszont tényleg egyre lenyűgözőbb, a rengeteg külföldi turista is csak amúgy kapkodja a fejét, működteti okostelefonját, készíti videófelvételeit, amint körülnéz. De erről talán majd máskor jut eszembe valami. Talán a Székely Nagyvásár, amelyet a múlt hét végén a Bálna gyomrában árasztottak el az érdeklődők erdélyi finomságok és kézműves remekek reményében. Ez a jelenség is megér egy kisfilmet. Füstöt ott csak a miccssütőnél (!) láttam. A füstölt kolbász és egyéb disznóságok illata viszont annál csábítóbb volt mindenki számára.
