Az emlékművek olyan szimbólumok, amelyeknek hivatása többek között a múlt jelenvalóságára emlékeztetni a szemlélőt, az utcakép statisztériáját.
Nem először írok az emlékművekről, sorsukról, Kárpát-medencei különleges státusukról. Hiszen olyan szimbólumok, amelyeknek hivatása többek között a múlt jelenvalóságára emlékeztetni a szemlélőt, az utcakép statisztériáját. Avagy emlékezésre hívni a mindennapi embert. Közhely: az emlékezés néha / egyszer-másszor fájdalmas, akár kellemetlen is lehet, pl. azok számára, akik nem voltak részesei a földrajzi és időbeli távolság okán annak a múltnak, amelyet az emlékmű képvisel, megjelenít, szimbolizál. Az utóbbin könnyen túltehetjük magunkat a fantázia és képzelet, meglelkesítés, ráérzés, ráhangolódás által. A történeti érzék révén. (Költőien: a lélek hajszálcsövessége felszívja az időt és a távot.) No de aki nem rendelkezik ezekkel a képességekkel, aki eleve ellenségesen tekint az emlékművekre, azt semmi nem állítja meg, hogy megrongálja. Nem állíthatja meg jóérzés, tolerancia, tisztelet, józan megfontolás, távolságtartás. Sőt, a rendőr s a kilátásba helyezett büntetés sem. Mert ha a rendőrség fülön is csípi a tettest, az emlékműgyalázót, rombolót, a büntetés csak kilátásba van helyezve. Aztán az igazságszolgáltatás váratlanul-várhatóan – az utóbbi kilencven év Kárpát-medencei tapasztalata szerint – rövidlátóvá lesz, és már nem látja, mit is helyezett törvényhozó felebarátja kilátásba a paragrafusokba.
Mi a biztosíték arra, hogy a Gábor Áron-emlékmű gyalázói elnyerik méltó büntetésüket? Mi a garancia arra, hogy a marosvécsi Wass Albert-emlékmű bronzportréját eltulajdonító fémszerelmes megfenyíttetik a törvény szigorával? Mi a biztosíték arra, hogy Ukrajnában a Vereckei-hágó emlékművét leöntő derék vörös hegymászók körme alá néznek?
Talán egyetlen gondolat hiányzik még a befejezéshez. Magyarnak lenni nem szégyen, még ha kellemetlen is. Bizonyára van olyan vélekedő, aki úgy gondolja, hogy az utódok, a türelmetlen kisállami szomszédnacionalizmusok így próbálnak visszavágni a magyar állampolgársági törvénynek, így akarják visszakozásra késztetni a közszemlélet módosulását, visszagyömöszölni a korábbi bűntudati állapotba a múlt vállalását. Túltengeni a magyar államiság hangsúlyosabb megjelenítését Európában.
Úgy tűnik, ezért vállalni kell a következményeket.
