Éppen órán voltunk, amikor szólt a tanárnő: – gyerekek, nézzetek büszkén az égre, mert szovjet ember jár az űrben. Valamennyien az ablakhoz szaladtunk azon a régi áprilisi délelőttön és néztük az eget. Merőn, szinte eszelősen. Egymást is félrelöktük, hogy az eget – ezt a közönséges kék semmiséget, amely azon az április 12-én felhőkkel volt terhes – jobban lássuk. Úgy csináltok, mintha még soha nem láttatok volna eget, próbált rendet teremteni szegény tanárnő, aki természetesen nem fizikát vagy kémiát tanított, nem számtannal és csillagászattal kereste barna kenyerét, csak irodalomoktatással. Felkért valakit, hogy szavalja el Adytól a Csillagok csillagát, de persze, abban a hetedik osztályban senki nem akadt, aki el tudta volna mondani. Nem voltunk versszeretők. Sokkal jobban érdekelte a társaságot a képregény, amely akkortájt kezdett hódítani köreinkben. Van egy volt osztálytársam, olyan hatvan és a mély nyugdíj között, aki ma is csak Rahant olvas. Korábban a Fülest. (Változnak az idők.) Mindegy.
Csermák Zoli azt kérdezte:
– Tanárnő, gyalog?
– Mi gyalog ? – kérdezett vissza szegény P. Sári néni.
– Há, az az ember fent, az égben, gyalog ment oda fel?
– Hányszor mondtam neked, Csermák fiam, hogy a mondatot nem kezdjük, pláne a kérdő-mondatot há-val!
Az oktató hangot elnyomta a röhögés. Kamaszok ünnepelték Csermák Zolit, aki akkoriban került be hozzánk a hetedikbe Mezőménesről és még nem szokott rá a városi tempókra. (Később Kaliforniában műtőssegéd lett, nem tudom, ott megbocsátották neki az igényes kaliformok a kérdezésnek ezt a mezőségi módját?)
Érdekes, egyáltalán nem érdekelt senkit, ki az az őrült, aki hagyta magát szputnyikkal kilőni. Meg is jegyezte valaki közülünk, íme egy újabb Lajka kutya.
Csak Szabó Rigó vette meg egy lejért a portán árult gagarinos képeslapot (színes!) és kitette a szobájában. Űrhajós akart lenni. Szegényt elütötte egy részeg biciklis a strekknél. Gagarin pedig belehalt a nagy ünneplésbe. Mondják, vodkába fulladt, vagy holtra itatta a KGB.
De akkor is, volt az űrben, mi pedig még Marosszentgyörgyre sem jutunk el soha, fiam – mondta erre a férjének ötven ember füle hallatára Kis néni, a Schengen-károsult az ötös buszon.
