Elromlott a világ
2022-09-19 14:03:34
- Kuszálik Péter
Évszázadok óta vitatkoznak az okostojások, hogy magától romlott-e el, vagy az emberek tették tönkre. Két héttel ezelőtti cikkemben a Bibliát idéztem: „megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön”. Ebből azt lehetne kiolvasni, hogy az Úr nem volt a helyzet magaslatán a teremtés hat napján, ám ha a megbánás okát is elolvassuk (= mert „nagy az emberek gonoszsága a földön”), akkor mégiscsak az embereket kell hibáztatnunk. (A költő szerint az emberiség „sárkányfogvetemény”, így nincs remény!)
Ilyenformán a vitát nem lehet eldönteni, tehát minden marad a régiben; másképp fogalmazva: egyre gonoszabb dolgokra számíthatunk. Néró, Hannibál, Dzsingisz kán (meg az unokája), Napóleon, Hitler és Sztálin után semmi jóban nem reménykedhetünk.
Közel százéves az az idézet, amit idefűzök. Márton Áron mondotta – nem püspökként, csak egyszerű papként – 1927-ben, a Krisztus Királyról tartott háromrészes előadásának zárszavában: „Elszakították a földet a mennytől, Európát Krisztustól, és általánossá tették a meggyőződést, hogy semmi sem számít, csak az arany, és amit az aranyon meg lehet venni és el lehet tékozolni. Az isteni Üzlet és a szentséges Pénz uralkodik – még inkább, mint a múltban – a démontól megszállott emberekben. (…) Pénzt hajszol az egész világ, a pénzisten előtt hódolnak, neki áldozzák a vérüket és egészségüket; az aranyon vásárolható sivár örömökben elvesztegetik a lelket, és betegre sorvasztják a testet.”
Nos, azóta tovább romlott a helyzet, volt még egy világháború, és Kelet-Európában azt is kipróbálták, hogy az itteni népek mennyire bírják a szovjethatalom kegyetlenségeit meg a nagyüzemi embertartás káros hatásait. 1945-ben a keleti széllel érkeztek a sorsdöntő változások, 1990-ben pedig a nyugatival. A tervgazdaságon alapuló szoc.-komm. diktatúra csak Európában bukott meg, Ázsia távoli sarkában még most is virul. (Vietnámra és Észak-Koreára gondolok, Kína egészen sajátos módon oldotta meg a gondjait.)
A kelet-európai fordulat tulajdonképpen a tervgazdaság működésképtelensége miatt következett be, de a megboldogult Mihail Gorbacsov óvatos átállása nélkül ki tudja mi – és hogyan – történt volna. Az ő hatalma és kíméletes intézkedései révén sikerült nyélbe ütni a ’rendszerváltoztatást’, ám csak most derült ki, hogy ’Gorbi’ 1985-ös gazdasági reformjait és a szabadságot illető engedményeit meg általános érvényű könnyítéseit a szovjet ideológián nevelkedett tömegek árulásnak tartották, és ma is annak tartják. A jelek szerint a Volga mentén élő emberek többre tartják a diktatúrát a demokráciánál… 1976-ban jártam a Szovjetunióban, és nagyon furcsa tapasztalatokat szereztem. Egyetlen példát mondok: a moszkvai tömbházak ablakait függöny helyett újságpapír takarta. Ha a tudat, miszerint „kilóg az ülepünk a nadrágból, de ragaszkodunk ahhoz, hogy világhatalom legyünk ismét” teljesen átitatta a szovjet emberek szürkeállományát, akkor azt hiszem: nagyon sokáig fog tartani, amíg béke lesz tőlünk keletre (és hálát adhatunk, ha nem jön át hozzánk is a lődözés meg a gyilkolászás).
A 444.hu honlap vasárnapi hírei között olvastam a következőt: „Több ezren tüntettek Moldovában a Nyugat-barát kormány ellen. Elszabadult az infláció, drasztikusan drágul az energia.” Az üzenet egyértelmű: a meleg lakások és az élelmiszerjegyek ígérete a nyerő.
A Dunántúlra költözött hajdani osztálytársam írta nemrég: „Egy olyan országban, ahol 3 millió ember a rothadó Nyugatról (és annak csődjéről) beszél, ugyanakkor onnan vár ezermilliárdokat – ajándékba, és ezt nem érzik ellentmondásosnak, ott nincs mit tenni.” Ez az üzenet is egyértelmű: nincs, aki megjavítsa az elromlott világot.
