Élmény volt nem iskolapadból tanulni

A napokban zárult az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket!

nevű mozgalom helyi versenyszakasza, hamarosan kiderül, kik a megye legjobbjai. A nyárádszeredai diákok számára nagy élmény volt ez a projekt.

A nyárádszeredai Bocskai István Elméleti Líceum tavalyelőtt csatlakozott a 2012 óta zajló programhoz, a nyárádszentannai után ugyancsak egy műemlék templom kutatását, népszerűsítését választották tavaly ősszel, ezúttal a nyárádszentlászlói unitárius templomét. A Falka Emőke és Molnár Andrea Zsuzsánna tanárnők vezetésével alakult diákcsapat november óta folyamatosan dolgozott, hetente látogatták a templomot, adatrögzítést, fotódokumentálást végeztek, elkészült a templom jelrajza és makettje, ötletbörzék zajlottak, folyamatosan tájékoztattak munkájukról egy közösségi oldalon. Falka Emőke tanárnő szerint sokkal kevesebbet lehet elmondani egy ilyen vidéki templomról, mint egy kastélyról vagy többször átépített műemlék épületről, ezért minél több oldalról próbálták kutatni és bemutatni az épületet. 

Történelmi és emberi megközelítés

A templom megismerésében, dokumentálásában sok segítséget kaptak Kiss Mihály nyugalmazott helyi lelkésztől, de közben kitakarították a templom körüli temetőt is, s mivel néhány éve itt ásatás és restaurálás is volt, ebbe is „beleásta” magát a csapat. November folyamán Kiss Lóránt marosvásárhelyi restaurátor volt az iskola vendége, a templomszentély 15. századi freskóinak korábbi feltárási munkálatait mutatta be, ami igen nagy élmény volt a diákok számára. Ezután meghívták Györfi Zalán régészt, akitől olyan érdekességeket tudtak meg, mint a templom többlépcsős építése, illetve a körülötte feltárt temetkezési helyek. Az összegyűjtött információkat a Wikipédiára is feltöltötték, ugyanis ott csupán egy üres címszó létezett a műemlék templomról. Megismerték a szentlászlói és nyomáti templomok közötti föld alatti alagút legendáját is, amit tudományosan nem tudnak alátámasztani, de létezését ma is váltig állítják a vidéken, és kapuhelyét is tudni vélik.

Mindezek a projekt történelmi oldalát jelentik, de személyes, emberi oldalról is megközelítették a célpontot: Buksa Ferenc rigmányi lelkésznél a szentlászlói nemesi családokról tudtak meg adatokat, beszélgettek a szentlászlóiakkal, gyűjtöttek a templomhoz kötődő régi fényképeket (konfirmálás, esküvő). Advent idején egy szórólapot is készítettek a nyárádmenti középkori templomokról, és a középiskolában, illetve az adventi vásárban is osztogatták, majd a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyest hívták meg zenei előadásra Szentlászlóra. Mindezek a személyes élmények jól kiegészítették a történelmi oldalt, de maradandó kapcsolatok is kialakultak a diákok és a helyiek között – vette számba az eredményeket a tanárnő, megemlítve, hogy kisvideó, televíziós klip és rádióadás is készült a szeredai diákcsapat bevonásával.

Érdemes csinálni

Sok volt a terv, nagyon sok mindent megvalósítottak s még mindig volna tennivaló, de lezárult a verseny, s mindazt, amit eddig elvégeztek, egy dokumentáció foglalja össze, majd február 28-án kiderül, Maros megyéből kik jutnak tovább a döntőbe. A diákok mindvégig kitartottak, mindenki sokat dolgozott, a nagyobbak, akik már vettek részt versenyeken, projektekben, rutinosabban és húzóemberként segítették a kisebbeket. „Most érezték meg a diákok, hogy milyen jó úgy tanulni, hogy nem a padban ülünk, és milyen az, amikor részt veszünk egy folyamatban a kezdeti tervezéstől a kivitelezésig, az eredményig, és a folyamat minden pontján ők voltak a kreatív szervezők” – emelte ki Falka Emőke. Amikor a munkaszakaszokat értékelték, akkor tulajdonképpen saját munkájukat értékelték a diákok – ez is egy jó dolog, amiben kevés részük van a gyerekeknek, mint ahogy abban is, hogy emberként is megismerjék a pedagógusokat; az is kiderült, mennyire jól tudnak önkritikát gyakorolni a tanulók.

Arra a kérdésünkre, hogy a két pedagógusnak mennyire volt élmény és feladat ez a verseny, a tanárnő kifejtette: mindenképp nagy feladat volt, hiszen az iskolán kívüli tevékenység külön szervezést, összehangolást, bürokratikus papírmunkát igényelt, mindenkinek nagyon sok szabadidejét emésztette fel, ennek ellenére a pedagógusok is nagyon élvezték, mert diákjaik más-más helyzetekbe kerültek, és észrevétlenül tanultak. A diákok nagyon jó tervezőknek és szervezőknek bizonyultak, ügyesen osztották el maguk között a feladatokat, nem kellett őket noszogatni, a munka oroszlánrészét ők végezték el, a pedagógusoknak többnyire az irányítói szerep jutott. Olyan történet, amelyet érdemes volt végigcsinálni – értékelte a munkát az irányító pedagógus.