Csütörtöki fantázia
Ugye, te is ismered azt a mondatot, ami úgy kezdődik...
...brit tudósok kiszámították, ha egy éven keresztül nap mint nap egy embert telepítünk a Holdra, természetesen a szabad akarat totális figyelembevételével és az emberi szabadságjogok egyenlő adagolásával, akkor háromszázhatvanöt férfit és nőt – igaz, egy páratlan, de nem pártatlan lesz (lehet) –, akkor az ott kialakult népesség természetes módon folytatni fogja odafönt mindazt, amit idelenn a Földön elkezdett, de megzavarták a holdutazással: tehát dolgozik, henyél, üzletbe jár, elad és vesz, sétál és csal, szerelmeskedik és hűtlenkedik, elítél és felmagasztal, önz és vonz. Kisebb mértékben, mint idehaza. Na és a pártalapításhoz is elegen vannak, úgyhogy megindul a politikai élet zajlása. Brit tudósok azt is számításba vették, hogy lesznek rojalisták vagy monarchikusok, köztársaságiak és diktatúrarajongók, mechanikusok és kétfarkúak, liberálisok, konzervatívok, ál- és illiberális frakciók, illegalisták és legitimisták, valamint teleholdpártiak és holdtöltehívek, holdfogyatkozáskor segélyre szorulók. A kórházakban ápolni fogják a holdkórosokat, és holdakban fogják mérni a területet, de lesznek természetesen ott is olyanok, akik a hektárra esküsznek. A társadalom változatos lesz, mind-mind holdnyelveken fognak beszélni.
Brit tudósok egy percig sem ülnek a babérjaikon, további szenzációs kutatási eredményeket tesznek közzé a Science hasábjain. (Ez utóbbiról illik tudni, hogy a közlő fizet a közlésért, és nem fordítva, a közleményért a szerkesztőség.) Így például sikerült kiszámítaniuk tisztán matematikai metaegyenletek segítségét híva munkájukhoz, hogy ha egy ember naponta megeszik egy szem búzát – természetesen valódi tiszta búzát, olyat, amit a galamb is megehetett volna, de előle szerencsére elkapkodtuk –, szóval ha egy egyén mindennap lenyel egy szem búzát, mely mindennap a földkerekség más tájegységéből veszi eredetét, akkor az illető testének egy százaléka teljesen nemzetközivé válik, és ilyenformán hajlamos lesz arra, hogy ne háborúzzék, békésen oldja meg konfliktusait, az arabok és zsidók, ukránok és oroszok, afgánok és angolok, Hacsek és Sajó (ez a magyar vonalnak tett engedmény) egymás nyakába borulnak, és a világ egyenletesen csöndes, kimért és élhető, de roppant unalmas lesz. (Ez utóbbit csak lábjegyzetben közölték, hogy az ENSZ békefenntartói ne ébredjenek rá jövendőbeli teljesen fölösleges voltukra.)
Ugyanezt a kísérletet elvégezték rizsszemekkel is. Az emberiség Ázsia-toleranciája ugrásszerűen megnő, véleményezik közleményükben, mely nagy feltűnést keltett a lakosság Ázsia-fóbiában szenvedő részecskéiben. A rizsfogyasztás – kötik az ír szettert a karóhoz – hatására, természetesen háromszázhatvanöt, sőt szökőévben egy nappal tovább is, az országok akadály nélkül befogadják az Ázsiából menekülteket, lebontják a kerítéseket, megszűnik az idegenrendészet, kínaiul és dél-koreaiul meg japánul kezdenek milliók tanulni, és helycsere is bekövetkezhet a következő században, azaz a művelt nyugati világ helyet cserél a művelt, agyontechnicizált és szupergyors ázsiaiakkal. Brit tudósok még keresik azt a táplálékot, amely ugyanezt a lehetőséget rejtené magában Afrika vonatkozásában. Persze eme törekvésüket nagyban gátolja az a tény, hogy a közelmúltban már volt egyszer egy jelentősebb brit, francia, spanyol és portugál, belga és német élőanyag- és erőszakexport, amit gyarmatosításnak neveztek egyesek, mások viszont civilizációs ténykedésnek és felvilágosító munkának. Azért Afrika sem tétlenkedett, ugyanis nem minden szabad akarat semmibevételével, mondhatni erőszakkal vittek jelentős tömegeket kényelmetlen hajókon Észak-, Közép- és Dél-Amerikába. De az nem volt teljesen következmények nélküli, ugyanis hálából az afrikaiak kisebb lázadozás és rabszolgamunkálkodás után/közben, előbb csak a maguk kényére, létrehozták a jazzt, ami azóta is Amerika legütősebb exportcikke.
Na most már brit tudósok kiszámították, hogy ha mindennap három-öt ízben megeszünk két-három szendvicset (ami már önmagában is brit találmány), és megiszunk rá három bögre frissen fejt tehéntejet, valamint csokoládéval is kedveskedünk hormonjainknak, mirigyeinknek és ízlelőbimbóinknak (más bimbókról most ne essék szó), valamint csökkentjük mozgásunkat, és délben kelünk ki kényelmes ágyunkból, amikor egyre növekvő hasunkra rásüt a nap, akkor elzsírosodunk, kihízzuk hálóingünket, túlsúlyossá válunk, és kénytelenek lesznek hozzátartozóink, akik nem vetették alá magukat önhibájukból a fenti étrendnek, hordágyon vinni, vitetni be a legközelebbi kórházba – ha éppen van hely és szabad ágy, ha a doktorok és az egészségügyi személyzet nem ment át közeli, jobban fizető államokba gyógyító munkát végezni – nos, ebben az esetben az orvosi beavatkozás minden testrészünkre kiterjed (kérdezze csak meg orvosát és gyógyszerészét, már ahol még van), és ilyen módon munkát, témát, feladványt, ötletet, felvetést és kutatási célokat adhatunk brit tudósoknak, akik addig csak ülnek ölbe tett kézzel, és várják, mikor léphetnek a világ közvéleménye elé a legfrissebb tudományos eredményeikkel.
