Életre szóló szakmai élmény

A hentesek világversenyén a Petry cég képviselője

Március 25. és 31. között Párizsban a Porte de Versailles-i Kiállítási Központ egyik pavilonjában szervezték meg a hentesek világversenyét, amelyre most először Románia válogatottja is benevezett 15 más ország (Ausztrália, Kanada, Írország, Új-Zéland, AEÁ, Anglia, Németország, Indonézia, Olaszország, Brazília, Izland, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Cseh Köztársaság) képviselői mellett. A szabályzat szerint 12 személyből álló csapatok vehettek részt, közülük hatan a mesterkategóriában szerepeltek, négyen póttagok voltak, illetve közülük ketten az ifjúsági, vagyis inasok kategóriájában is versenyeztek.

Hosszas előválogatás után a Bíró László, a Petry Bistro étterem hús- és grillmestere, a Petry cég mészárosa is részt vett a mészáros- és hentesmesterek párizsi világbajnokságán. Élményeiről beszámolt lapunknak. A hentesmester elmondta, tavaly tavasszal küldték el a meghívót a Petry céghez, hogy ajánljon egy képviselőt a kolozsvári Moldovan-hentesüzem által toborzott romániai válogatottba. Természetesen több hasonló, nagyobb hentesüzemhez is eljuttatták a meghívót, és így állt össze az a bővített keret, amelynek tagjaiból először tavaly májusban Kolozsváron egy válogatót szerveztek, majd a jobbakkal Temesváron is rendeztek egy megmérettetést, ezután kialakult a keret. Közben elkezdték rendszeresen – havonta legalább egy alkalommal – felkészíteni a csapatot, és gyakorolták mindazokat a fogásokat, amelyeket a világverseny szabályzatában rögzítettek a szervezők. 

A felhívásnak eleget téve, a csapat 12 tagból állt össze, ebből hatan az elit kategóriában, ketten az inasok között kellett versenyezzenek, illetve póttagok is kiegészítették a csapatot. Bíró László elmondta: a verseny napjáig nem volt biztos, hogy ki képviseli majd az országot a „nagy csapatban”. A legjobbakat természetesen az otthoni gyakorlatok során választották, illetve jelölték ki. A versenybírák a szakértelem mellett azt is pontozták, hogy mennyire összeforrt, magabiztos a csapat, és természetesen az is számított, hogy milyen termékeket állítanak elő a rendelkezésükre álló húsokból (fél szarvasmarha, fél sertés, egész juh és négy szárnyas). 

A versenyzőknek egy 9 méter hosszú, másfél méter széles kiállítóasztalon kellett úgy elhelyezniük a félkész hústermékeket, hogy abból egy tematikus kép álljon össze. Minden csapat azon igyekezett, hogy az általa képviselt ország jellegzetességeit helyezze előtérbe. 

A román csapat először a Drakula-mítoszt szerette volna megjeleníteni, de a marketinges szakértő tanácsára az országunkra jellemző sziklás, hegyes domborzati formákat alakítottak ki, háttérben egy kastéllyal, amely utalt az erdélyi legendás helyekre. Nem véletlenül, hiszen a verseny alkalom volt az adott ország gasztronómiai és turisztikai vonzerejének a népszerűsítésére. 

– Számomra igencsak megtisztelő, hogy az első romániai válogatottban egyetlen magyarként részt vehettem. Ez annak a szaktudásnak is köszönhető, hogy az otthoni gyakorlatokon sikerült időben – három és fél óra alatt – elkészíteni az asztalt, így nélkülözhetetlenné váltam. Számomra előnyt jelentett az is, hogy nemcsak hentesként, hanem szakácsként is dolgozom, így nekem a félkész ételek előkészítése sem jelentett különösebb gondot. A romániai válogatottnak – ugyanakkor személyesen mint a Petry cég képviselőjének is – óriási szakmai tapasztalatot jelentett az, hogy ott lehettünk a világ legjobbjai között, akik, bár vetélkedő volt, nem ellenfelekként, hanem kollégákként fogadtak, és úgy éreztük magunkat, mintha egy igazi nagy családba tartoznánk. Ez szakmai elismertséget jelent mind a csapatnak, mind nekem, továbbá azt is, hogy jelenlétemmel képviselhettem azt a több évszázados hagyományt, amelyet a marosvásárhelyi mészárosok céhe bizonyítottan az 1300-as évektől meghonosított a Maros-parti városban – mondta Bíró László, majd hozzátette: – Ebben a szakmában csak akkor haladsz, ha megfelelő alázattal közelítesz a kollégákhoz, értékeled a szaktudást, segíted az újakat, hogy a nyomdokaidba lépjenek, számomra ez volt az egyik legnagyobb tanulság, amit magammal hoztam Párizsból. 

Bíró László azt is elmondta, hogy szükség lenne olyan szakiskolákra, ahol – a világversenyen tapasztaltakhoz mérten – képeznének szakembereket, ugyanakkor a vásárlókat, a gasztronómiai kultúrát is kellene fejleszteni, első lépésként talán azzal, hogy a fogyasztókat tájékoztassák a mészárszékben, hogy milyen húsból mi készíthető. Például a részt vevő országoktól eltérően nálunk kevésbé „divatosak” a félkész termékek, holott a jól fűszerezett, különböző ízvilágnak megfelelő készítmények vásárlása sokat segítene a konyhai munkán, és természetesen szélesítené a kínálatot is. A vendéglátóiparnak is fel kellene karolnia az ilyen kezdeményezéseket – tette hozzá a mesterhentes, aki azt is elmondta, hogy a tulajdonképpeni verseny március 30-án volt, amikor az inasok léptek pályára, a mesterek vetélkedőjét 31-én tartották, amikor eredményt is hirdettek. A világversenyen az első három országot nevezték meg, a következő sorrendben: 1. Franciaország, 2. Németország, 3. Ausztrália, ezenkívül több kategóriában is osztottak egyéni elismeréseket külön-külön. A világ legjobb marha-, sertés-, szárnyas- és juhhúskészítményét, ugyanígy az említett húsokból készült legjobb kolbászokat is díjazták. A romániai csapat számára – az olimpiai hasonlattal élve – a legjobb nyereség a részvétel, a tapasztalatszerzés volt – hangsúlyozta Bíró László.