Nem terveztem el, dehogyis szándékoztam ilyet alkotni, valahogy mégis úgy sikeredett, hogy csupa, a napi beszédtémákhoz kapcsolódó ötlet terített le ma reggel. (Nem titok, ezek a jegyzetek szerda hajnalban születnek, még magukon viselik az éjszaka és az álmok, az álmot hozó nitrátok zepán nyomait.)
Mindjárt itt van a kolozsvári egyetem. Az idén tölti be a százötvenedik életévét, tanévét. Volt magyar királyi és román királyi, majd újra magyar királyi – király nélkül, és újra királyi három rövid első mihályi évig, meg névtelen, lett népi demokratikus és szocialista, jelenleg az európai és a bolognai tudásmártás receptje szerint főzik benne a hallgatókat mesterré, tanárrá, tudóssá, kutatóvá, doktorandusszá és doktorrá, na meg világcsavargóvá. Tanítottak benne magyarul és románul, kizárólagosan, váltakozva és párhuzamosan. Volt már ez az egyetem Ferencjóska és Ferdinánd, aztán Bolyai és Babeş, majd a két név nem minden tragédia nélkül összevonódott. (Imádom ezt a személytelen megfogalmazását a cselekménynek, amikor ki van zárva belőle/el van mázolva nyelvtanilag és büntetőjogilag minden felelősség.) És most itt áll 150 évesen frissen, fiatalosan, mágnesként vonzza magához az értelmiségivé válni akarók, szándékozók ezreit.
Magam is ezen az egyetemen végeztem több mint fél századdal ezelőtt, amikor hivatalosan a Ferenc József-i évtizedekről nem esett szó egy zárójeles említésen kívül. És érdekes módon, midőn már a Teleki-könyvtárban dolgoztam (1972–1989 közötti szakaszára gondolok), a tiltott könyvek listáján mindvégig ott szerepelt az Erdély magyar egyeteme, teljes címén Az erdélyi egyetemi gondolat és a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem története, melyet Bisztray Gyula, Szabó T. Attila és Tamás Lajos történészek szerkesztettek 1940–1941-ben, és a Bolyai egyetem vaskos kiadványa, mely az akkori romániai magyar, román és német tudományosság tisztelgése volt a 80 éves Kelemen Lajos előtt (Kelemen Lajos-emlékkönyv, 1957). Ebből az egyetemből nőtt ki, szakasztották ki végeredményben a mi orvosi egyetemünket, amelynek „elpaladézása” ugyanahhoz az emléktörlési aktushoz tartozik, mint annyi más az erdélyi közelmúlt megítélésében az államrezon szempontjából. (Ide illik, sőt a szöveg is megkívánja a sejtető, sorok közé süllyesztő három pontot.)
Más. Mi más is lehetne, mint II. Erzsébet halála és a végre trónra kerülő III. Károly dossziéja. Az öreg királyné abban az évben ment férjhez, amikor én születtem, és tulajdonképpen ezt az egy királynőt ismertük Albion trónján, pedig nem is vagyunk brit alattvalók. Volt idő, amikor szerettem volna, de aztán öcsémmel együtt csak megtekintettük a Towerben a királynő kincseit, fegyver- és pancélgyűjteményét, galériáit, ellátogattunk Windsorba, Hampton Courtbe, de kiüzent az udvarmester, hogy E nem ér rá per momentán, jöjjünk vissza 25 év múlva. Jöttünk, de akkor sem volt szerencsénk.
Sőt abban sem volt szerencsénk, hogy láthattuk volna a tegnapi, a hosszú felkészülési idővel megajándékozott trónörökös Károlyt Zalánpatakán, Háromszéken, pedig oda járt nyaralni, felfrissülni, puliszkát cérnával szeletelni és szalonnát falatozni, verbunkos tánclépéseket tanulni, székelyek közé elvonulni, ui. Balmoralnál is nyugalmasabb helynek tekintette. A nép, az istenadta nép szerette, büszke volt a windsori ház fiára, a község elöljárói óhatatlanul a világ szenzációhajhász sajtójának lettek kiszolgáltatva, reflektorfényben kapáltak, dehogyis sütkéreztek, s válaszolgattak. Mondják, Zalánpatakán az angolul tanulók száma messze meghaladta az országos átlagot.
Na most már, nekünk két kérdésünk is lenne ezzel kapcsolatosan. Persze csak így magunk között: Visszajön-e Károly király, angol király fakó lován vagy különrepülőgépén koronázottan is eme kies erdélyi tájra? Vagy az éppen hatalmon tétovázó kormányzópárt kijelöl számára egy sokkal többségibb nyaralóövezetet Neamţ, Buzău vagy Olt, Vlaşca, Ilfov, Constanţa megyékben egyszerre és külön-külön?
A másik kérdés protokolláris és időhöz kötött. Vajon kap-é meghívást a londoni westminsteri temetési szertartásra, koronázásra az említett háromszéki falu népének képviselője, a székely tanyasi kis ház gondnoka, a Rhédey család ma élő leszármazottai, Károly ükükrokonai? Ott lehetnek-é a menetben, részt vehetnek-é a toron és a koronázást követő eszem-iszom-dínom-dánomon? Felkérhetik Kamillát egy táncra?
Bár nekem sokkal jobban tetszett Diána, aki szép volt, elegáns, hódító. Igaz, nem fejezte be az iskolát. Így aztán be sem juthatott volna a fentebb említett kolozsvári egyetemre. (Bár volt példa az ellenkezőjére is az elmúlt 150 év alatt.)
