2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egy kis örömre vágyom

  • 2013-09-13 13:49:21

Interjú Böszörményi Zoltánnal, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjével  

– Az idei könyvhétre jelent meg új versköteted, Katedrális az örök télnek címmel a Kalligram Kiadónál.
– Eredetileg az Ulpius-ház Könyvkiadónak szóltam, hogy tavasszal új verskötettel jelentkezem. Kepets András látszólag nem volt elragadtatva az ötlettől. Úgy éreztem, szeretne letudni mint szerzőt, mivel az utóbbi években könyveimet már nem tudja eladni abban az óriási példányszámban, mint az első kettőt (Vanda örök, Az éj puha teste). Szóltam is neki, hogy mindez annak az őrült ötletének köszönhető, amikor az Éj puha teste című regényem kiadása előtt azt a reklámfogást erőltette rám, amelyet gusztustalannak és felháborítónak ítéltem. Hiába védekeztem, hogy az irodalomnak semmi köze a pénzhez – „az erdélyi milliárdos új bestsellere”, ez volt a hirdetés szlogenje –, és messzemenően elutasítom. Akkor Vándor Ágnes volt az Ulpius-ház reklámigazgatója, vele és Kepetscsel kellett megküzdenem, hogy találjanak ki valami mást, és ne használják a fent említett szlogent. Ám mindketten vehemensen rám támadtak, s azzal érveltek, hogy én semmit sem értek a könyveladáshoz, abban ők az ászok, én csak fogjam be a szám, és majd ők megmutatják nekem, miként kell könyvet eladni. Meg is mutatták! Még azok is, akik eleinte barátsággal és érdeklődéssel fordultak a munkáim felé, a nagy hirdetési kampány után átnéztek rajtam. Ebből az a tanulság vonható le, hogy a könyvkiadók csak a pénzt hajhásszák, és semmit sem törődnek a művel és az alkotóval. S ha eredménytelen és dilettáns munkájuk nyomán az író megbukik, semmi bocsánatkérés, mint az útonállók, tovaszaladnak.
– Lehet-e a tévedésüket orvosolni?
– A kárt megcsinálták. Jövőmet az irodalomban végzetesen elrontották. Ez nem csorba, amit ki lehet köszörülni.
– Mit illik tudni a Kalligram Kiadóról?
– A szlovákiai kiadónak van egy magyar, budapesti székhelyű központja. A magyar Kalligram vezetője, főszerkesztője Mészáros Sándor, aki egyben a Szépírók Társaságának elnöke. Remek és kíméletlen szerkesztő. Bírálatai a tárgyalt műnek csak a javára válnak. Én is őszinteségét, szigorát és kíméletlenségét szeretem. A Kalligram ma a magyar kiadók élvonalába tartozik. S ez Mészáros Sándornak köszönhető.
– Miért éppen velük megy ilyen eredményesen az együttműködés?
– A Kalligram eddig négy verseskötetemet adta ki. Miután többségi tulajdonosként (87 százaléka volt az enyém) megváltam a Jelenkor Kiadótól, a Kalligramhoz szegődtem. Akkor még nem volt ekkora, hírnevében sem. Ma már elsőrendű a szerzőgárdája, s úgy ítélem, kiváltság ott megjelenni.
– Mit mondanál irodalomszervező munkádról?
– Minden anyagot elolvasok. Mindenről vitatkozom szerkesztőtársaimmal. Az igényesség, a nyelv tisztasága, a szöveg koherenciája és az érvek alapos indoklása a vesszőparipám. Mányoki Endre viszi a vállán a legnagyobb terhet. Néha irigyelem munkabírását, frissességét, fiatalos „hanyagságát”, felfedező kíváncsiságát. A másik ágon a szemtelenül fiatal Boldog Zoltán viszi a málha harmadrészét. Mindenütt ott van, jól szervez, szerkeszt, képviseli lapunkat elsősorban a fiatal, de minden generáció előtt. Laik Eszter pedig a tudósítások és a tárcák briliánsa. Rendkívül érzékeny és sziporkázó. Hudy Árpád angolos szigorúsággal szerkeszt, filozófusalkat. A meditáció és a nyelvi logika mestere. Bege Magda pedig egyszerűen elbűvölő. Ő tart össze bennünket, viszi át a másik partra azt, ami néha úgy tűnik, teljesen elveszett. Óriási a munkabírása, de a türelme és a szeretete talán még nagyobb.
– Mire vevő az Irodalmi Jelen?
– Mindarra, ami képlékeny irodalmunkban fontos lehet. Mányoki Endrével nem oly rég egy délelőttöt és délutánt beszéltünk át, arról elmélkedtünk, mi újat és izgalmasat hozhatunk a lapunkba. Endre hiányolta az irodalomelméleti és -történeti írásokat, a fiatalok munkáját, aspirációit. Szándékunkban áll tenni ezért a közeljövőben. Mert nincs annál izgalmasabb, mint ha egy fiatal olyasmit fedez fel, amit mi már ezer éve néztünk, s mégsem láttuk meg.
– Volt-e mostanában szó a fiatalokról? A nálatok közlőkről?
– Természetesen, hiszen az Irodalmi Jelen elsősorban a fiatalokról szól.
Ősszel Boldog Zoli javaslatára debüt rovattal jelentkezünk. Azt szeretnénk, hogy az Irodalmi Jelen ne csak katalizátora, de műhelye is legyen a fiataloknak. Endre (Mányoki) ezt remek hozzáértéssel csinálja.
– Antológia? Évi, évharmadi jelenés?
– Idén a Könyvhétre kiadott versantológiánkban negyvennégy költő szerepel. A Mányoki Endre szerkesztette Verstörténés című kötetnek irodalmi egyensúlyt teremtő ereje van. Nem az irodalmi szekértáborok, baráti körök, egyesületek, kanonizáló erők mentén szerkesztett, hanem igazi versműhelyt teremtett, szerintem egyedülállót a magyar irodalomban, s ennek a műhelynek a maharadzsája, lelki és értelmi menedzsere lett. Remélem, valaki(k) észreveszik ezt az egyedülálló próbálkozást, s értő bírálattal elemzik.
– Néha kikívánkozik az emberből valami. Mi lenne most éppen nagyon aktuális?
– Szeretném, ha elhallgatnának körülöttem a fegyverek, s ha nem is béke, de valamilyen alkotói feszültség építkezne gondolataimban. Le akarom vetkőzni az emberi kicsinyességet, s nem odafigyelni a zavaró körülményekre. Egy kis örömre vágyom. Sok ez?
– Időnként alkalmat kell találnunk a mérlegkészítésre. Tisztázó számvetésre.
– Az, akinek több puttonnyi feladata várakozik megoldásra, nem vágyakozhat semmilyen mérlegkészítésre.
Hevesi Mónár József

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató