Egy fecske nem csinál tavaszt...

Ki lehet lábalni a végtelen hulladéktengerből?

A világ egyik legjelentősebb problémája a környezetszennyezés, és sajnos erre nem fektetnek elég nagy hangsúlyt. Vannak persze ilyen célból hozott intézkedések, azonban a legégetőbb kérdéssel, a szeméttel nem igazán foglalkoznak. Világviszonylatban sorra hozzák a szigorításokat a gépjárműveket illetően, egyes városokba már csak Euro5-ös vagy annál jobb autóval lehet behajtani. A régi és sokat szennyező autókat pedig sorra adóztatják meg az Európai Unióban. Tagadhatatlan, erre is szükség van, hogy kevesebb káros anyag kerüljön a levegőbe. De felmerül a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a roncsokkal? Szemét lesz belőlük, valahol lerakják őket, és ki tudja, mikor lesznek újrahasznosítva, már ha ez egyáltalán megtörténik.

A végtelen mennyiségű szeméttel jóval kevesebbet foglalkoznak. A nyugati országokban ugyan már egy jó ideje működik a kártyás rendszer a szemeteseknél, és meg van határozva, hogy ki mennyi szemetet termelhet. Továbbá, ha a lakosok elmulasztjak betartani a szigorú intézkedéseket, a szemétrendőrség számoltatja el őket a kihágások miatt. Romániában ilyen nem létezik. Bárhol sétálunk, szemetet találunk, méghozzá nem is keveset. Nincs korlátozva, hogy ki mennyit dobhat el, ennek ellenére a természetben is ott vannak a szemétkupacok. Olyan helyeken is, amelyek jóformán megközelíthetetlenek autóval. Joggal merül fel a kérdés: hogy és miért kerül oda a szemét? Megoldást nehéz találni rá.

A helyzetet tovább rontja a fogyasztói társadalom kérdése. A mai világ embere úgy működik – para-frazálva az ismert mondást –, hogy amennyiben kiég egy villanykörte a lakásban, nemcsak azt, hanem a teljes lakást kicseréli. Értelemszerűen ez egy sarkított példa, de a rohamosan fejlődő világban az embereknek már nincs kedvük megjavítani a dolgokat, inkább kicserélik egy újra, ha a lehetőségük engedi. Maradva a villanykörtés példánál: manapság már órára meg van határozva, hogy mennyit fog működni az adott körte. Ezt követően pedig szinte borítékolható, hogy záros határidőn belül kiég. De hasonló a helyzet például a laptopokkal is; a közelmúltban hallottam egy történetet, hogy az egyik ismerősöm laptopjában elromlott az akkumulátor, utánanézett az interneten, és rájött, hogy aznap több száz embernél jelentkezett ugyanaz a probléma az ugyanolyan típusú készüléknél. Ebben az esetben már nem beszélhetünk véletlenről: ez nem más, mint egy szándékosan betervezett elavulás, amikor a gép átmegy önpusztító üzemmódba. A tulajdonos pedig kénytelen vagy kicserélni az alkatrészt, vagy az egész gépet. Arról nem is beszélve, hogy a digitális eszközök esetében az elöregedés egyre gyorsabb lesz. Gondoljunk csak bele, régebb körülbelül 3–4 év volt egy mobiltelefon élettartama, manapság már kevesen használják 2 évnél tovább. Továbbá egyre több a kiegészítő termék, amit gyakorta kell cserélgetni, modernizálni. Ez pedig egyre több hulladékot eredményez. Amivel valami lesz, a kérdés csak az, hogy mi?

Az újrahasznosítás járható út lenne, és léteznek gyűjtőpontok. Ellenben az a gond, hogy kevés, illetve senki és semmi nem motiválja az embereket arra, hogy elvigyék oda az elhasznált elektronikai hulladékot, nem is beszélve a műanyagról, alumíniumról vagy üvegről. Vannak ellenpéldák is, de sajnos kevés. Viszont jó látni, hogy vannak olyan emberek, akik nem adták fel, bár tudják, hogy egy fecske nem csinál tavaszt. Ilyen Lokodi Károly is, aki elhatározta, hogy összegyűjti a tömbháza környékéről a szemetet. Öröm látni, hogy vannak olyan emberek, akik tesznek a környezetükért, bár sokan furcsán nézik azért, mert összegyűjti a szemetet, és a pincéjében egy adott pillanatban 5 tonnányi üveg volt. Lokodi Károly nem adja fel, elmondása szerint ameddig teheti, összegyűjti a hulladékot. Mindössze azt nehezményezi, hogy nincs hova vinni visszaváltani. Véleménye szerint az üveg, papír és fém visszaváltásával kímélhetnénk a bolygót. Természetesen ehhez szükség lenne ezek szelektív gyűjtésére és megfelelő újrahasznosítására.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Marosvásárhelyen is vannak visszaváltó pontok. A gond ott kezdődik, hogy kevesen tudnak róla, és nincs is megfelelő motiváció rá. Például a Dózsa György utcai Merkúr üzletnél egy automata váltja vissza a különféle italok fémcsomagolását. Minden doboz után 4 banit fizet, amit az üzletben le lehet vásárolni. Azonban érdemes egy kicsit utánaszámolni, ha mondjuk 2 lej az adott ital, akkor 50 üres dobozt kell leadni ahhoz, hogy egy másikat tudjunk vásárolni. Ennek hallatán pedig sokan lemondanak a visszaváltásról. Továbbá hasonló pontok a Kaufland áruházaknál is vannak. Tehát lehetőség kezd lenni, most már csak valahogy fel kell kelteni az emberek érdeklődését.