2022. július 3., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Épített örökségünk

Egy korábbi lapszámunkban már említettük, hogy Nagyteremit Theremy néven 1263-ban említik először a történelem lapjai. A többutcás falu a Nyárádba rohanó Verescserép és Vajdakuta egyesített pataka torkolatánál, az Erős- és a Kriptahegy által körbezárt völgyben terül el, ahol a 16. század végén Sükösd György két udvarházat is építtetett. A hagyomány szerint a Galambhegyen is vár állt, melyet Törökvárnak neveztek. A 19. század végén gróf Bethlen Kamilló volt a lankás hegyoldalba épített kastély tulajdonosa, ami az első világháború után pusztult el. Romjai ma is láthatók. 1662-ben Apafi Mihály a birtokot gróf Bethlen Jánosnak adományozta. A kastély az első világháború után a gazdasági helyzet miatt tönkrement, csupán egy kis épület maradt meg belőle.





A vidék Bethlen János alatt élte a fénykorát

Fontos a terület vallástörténeti szempontból is, mivel a településen a középkori katolikus közösségek unitárius hitre tértek, majd Bethlen János református hitre térítette a község lakóit.

Előbb az unitáriusok, majd a református hitre tért hívők kapták meg a középkorban, a 13-14. században kialakított templomot, a megmaradt unitáriusok később új templomot létesítettek. A reformátusok régi templomát, amely a falun kívül volt, 1904-ben bontották le, és építettek egy újat a faluban.

A településre a Bethlen család a 18. században telepített görögkatolikus románokat, akik már a 19. századtól többségbe kerültek, így ott reformátusok, unitáriusok, görögkatolikusok egyaránt élnek napjainkban.

Fénykorát Bethlen János alatt élte, aki a Bethlen család Balázs ágából származott, és korának egyik legfelkészültebb politikusa, közéleti ember volt. 

Jogot és bölcsészetet tanult, Torda és Küküllő vármegye főispánja, kezdetben I. és II. Rákóczi György bizalmi embere volt, de az átgondolatlan és kudarccal végződő lengyelországi hadjárat után szembefordult a Rákóczi György-féle politikával, és Gyulafehérváron az országgyűlésnél elérte, hogy Rákóczi Györgyöt letegyék fejedelmi posztjáról.

Ezt követően hol Rákóczi oldalán, hol az új fejedelem, Barcsai Ákos szolgálatában tűnt fel, majd az édesanyja, Kemény Anna révén rokon Kemény János fejedelmet szolgálta, de Erdély ügyét soha el nem hagyta. 

Nem véletlenül lett 1659-ben Erdély kancellárja. Ebben a tisztségében a görgényszentimrei országgyűlés is megerősítette, annak ellenére, hogy ekkor már ismét az oszmánpárti vonal, nevezetesen Apafi Mihály lett a fejedelem Erdélyországban.





A díszes kastélyból csupán egy kis, egyemeletes épület maradt 

Keresztes Gyula kutatásaiból tudjuk, hogy az egyemeletes, nagy méretű kastély a mezősámsondi Rhédey–Bethlen-kastély előképe után készült. A mintegy nyolcvanhat méter hosszú épület homlokzatát függőlegesen falisávok tagolták.

A kastély középső rizalitja kiemelkedő magasságával, árkádjaival és manzárdtetőzetével díszes kastély képét nyújtotta.

A kastély az első világháború után a rossz gazdasági helyzet miatt tönkrement, mindössze egy kis, egyemeletes épület maradt meg belőle.

Fontos tudni, hogy az 1860-as évek vége felé még: „…a hegy alján csinos díszkerttől övezett új modorú kastélya pompálkodik gróf Bethlen Kamillónak, mely nem annyira építészete, mint gyönyörű fekvése által nyer érdekességet, s nagyban befoly arra, hogy Teremi a Nyárád vidékének egyik fénypontjává váljon…”.

Dr. Kálmán Attila történész kiegészítése:

A legtöbb erdélyi kastély eltűnése miatt a kommunizmust, illetve a rendszerváltást hibáztatjuk. A nagyteremi kastély eltűnése az 1921-es földreform és az 1930-as évek nehéz gazdasági helyzetének eredménye. 

A kastély a Bethlen család után a Solymossy családhoz, majd a Vayak birtokába került. Lebontására a harmincas években került sor. Mindössze az épület egy része maradt meg. 

Bár a kastély eltűnt, mégis fontosnak tartanám a megmaradt épületrész konzerválását, hogy legalább ennyi emlékeztessen a Bethlenek több évszázados nagyteremi jelenlétére. 

Ugyanakkor fontos lenne a Kriptahegyen lévő síremlékek konzerválása. Olyan egyedi építészeti emlékek, amelyek restaurálva a Nyárádmente szép emlékhelyét képezhetnék.

Az udvarház szalmatetőzetét zsindelyre cserélik

A Sükösd György-féle udvarház létezéséről dr. Fekete Albert egy 1647-es összeírásból szerez tudomást.

Kelemen Lajos szerint – az abafájai Bornemisza-kúria őséhez hasonlóan – a népi jellegű udvarház leggyakoribb, háromosztatú típusához tartozott. Szalma fedte, amit később zsindelyre cseréltek. 

A fenti szerző írja azt is, hogy az udvarház kertjeiről feljegyzések készültek. A lugasos veteményeskertet kilenc táblára osztották fel, és ezeket a reneszánszra jellemző módon tovább osztották. Ágyásait virágszegéllyel vagy élősövénnyel ültették körül.

Idézve a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból:

„…az istálló fara mellett vagyon egy kilenc táblából álló lugasos veteményeskert, melyben szép szőlőtők és kevés gyümölcsfa is vagyon, sövényre alkalmas. Az udvarház fara mellett más, egy nagyobb veteményeskert, ebben is vannak gyümölcsfák. Item az pincén felyül egy gyümölcsöskert. Item az mező felől egy csűröskert, melyre nyílik egy öreg zsendelyes, deszkás, alatt vascsapon, fenn fakáván forgó kapu. Az csűr szalmás, ennek is deszkás kapuja vagyon mindkét felől…”.





A reformáció után a templom az unitáriusok használatába került

Amint azt már említettük, a nyárádmenti kis falu római katolikus népe a 13. század végén vagy a 14. elején építette kis templomát, amelynek plébánosa 1332-ben már fizette az egyház járandóságát.

Írásos közlésekből: „Jacobus sacerdos de Rumey solvit XXIII denarios”.

A falu nevét már egy korábbi okirat is említi 1263-ban, igazolva, hogy Theremy a kolozsmonostori apátsághoz tartozik.

A települést hasonlóképpen nevezi meg egy 1501-ből származó dokumentum is. A reformáció után a templom az unitáriusok használatába került.

A sekrestye ajtónyílását az unitáriusok befalazták

Orbán Balázs szerint a templomhajó és a szentély tengelyvonala nem esik egybe, vagyis: a szentély bal oldali fala bennebb áll, mint a szemben lévő fal: „...a szentély félre van építve...” – írja.

Keresztes Gyula szakvéleményezése szerint a diadalívvel kapcsolódó szentély sokszögzáródású, ablakai keskenyek, szabályos félkörív-záródásúak.

A sekrestye ajtónyílását az unitáriusok befalazták, de az evangéliumi falban lévő egyenes záródású szentségtartó fülkét meghagyták.

Keresztes Gyula a Maros megye középkori templomainak ismertetése helységenként című munkájában arról is ír, hogy a hajó nyugati homlokzati falában egy mérmű nélküli körablak volt, bejárati ajtaja nyomott csúcsíves, kettős hengerpálca tagozattal keretelve. A hajó és a szentély boltozatos lefedését táblás mennyezettel cserélték fel.


Kriptahegy, Nagyteremi



Sükösd György koporsóját eredetileg a templom szentélyében helyezték el

1672-ben Bethlen János kancellár a templomot a papi lakkal és az iskola épületével együtt a reformátusoknak adta.

1904-ben a reformátusok új templomot építettek, a falu szélén álló ódon istenházát pedig hagyták tönkremenni.

A nagyteremi Sükösd György unitárius főúr, az egyház mecénásának kőből faragott koporsóját eredetileg a templom szentélyében helyezték el, de 1904-ben, amikor a templomot elhagyták a hívek, a koporsót az Erdélyi Múzeum régiségtárába vitték át.


* A dokumentációért külön köszönet Keresztes Pál mérnöknek, prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanárnak, dr. Kálmán Attila történésznek és dr. Fekete Albertnek. A fényképet Demján László műemlékvédő építész a saját gyűjteményéből bocsátotta a Népújság rendelkezésére.