Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-08-26 13:00:00
Az élet folyamatosan meghozott döntéseink hosszú lánca. De vajon hogyan befolyásolja döntéseinket a neveltetésünk és a pályaválasztásunk? És hogyan reagálunk akkor, ha kudarcot élünk meg? A 2026-os Vibe Fesztivál zárónapján a Koli Oázis sátránál többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ három különböző szakterület képviselőivel.
Az Amikor nincs forgatókönyv – döntéshozatal a másodpercek fogságában című kerekasztal-beszélgetés meghívottjai Petru Barbara egyetemi óraadó tanár (BBTE) és kreatív tartalomgyártó, Kovács Mihály Levente alpolgármester, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, illetve Telegdy-Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes, világbajnok magyar úszó voltak. A részvevőket Ilonczai Dávid termelési menedzser, ESMT-alumnus, FIDE-mesterjelölt sakkozó kérdezte.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői 
Fotó: Vibe Fesztivál
Döntéshozatali alapelvek
A beszélgetés legelején a meghívottak azokat az alapelveket osztották meg a közönséggel, amelyek mentén a mindennapokban meghozzák döntéseiket, legyen szó magánéletükről vagy szakmai pályafutásukról.
Telegdy-Kapás Boglárka kiemelte, hogy a gondolkodásmódja kialakításában egyaránt meghatározó szerepet játszott az otthonról hozott és a sportban való neveltetése.
– Anyukámtól azt tanultam, hogy mindig a munka elvégzése legyen az első, csak utána jöhet a pihenés. Most már igyekszem ezt levetkőzni, mert szerintem az is rossz, ha az ember nem tud pihenni. Kicsit azt érzem magamon, hogy nem tudok pihenni, mert amikor leülök a kanapéra, megszólal a fejemben az anyukám hangja, hogy „biztos kész van minden”? Úgyhogy próbálom levetkőzni magamról azt a túlzott szigort, amiben felnőttem, hogy kicsit lazábban tudjak élni és pihenni – mondta.
Petru Barbara elmondta, hogy mindig is szeretett másokat követni, egészen addig, amíg egy egyetemi tantárgynak, a döntés- és játékelméletnek köszönhetően rá nem jött, hogy a döntéshozatal során valójában azt is mérlegelni kell, hogy mi az, ami az adott egyén számára megéri, és mi az, ami nem, hiszen nem vagyunk egyformák.
– Lehetnek példaképeink, viszont az a probléma velük, hogy azok nem mi vagyunk. A döntéshozatali játszmába pedig nagyon erősen bele kell tegyük önmagunkat – mondta.
Kovács Mihály Levente a közösségben való gondolkodást emelte ki, hiszen vezetőként ez határozza meg a mindennapjait. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy politikusként rendkívül fontos tisztában lenni azzal, hogy soha nem lehet olyan döntést hozni, amellyel a közösség minden tagja elégedett lesz. Úgy fogalmazott, hogy közösségi vezetőként a rendelkezésre álló információkból kell mindig a lehető legjobbat kihozni, és akkor is fel kell vállalni egy adott döntést, ha az a közösség szemében nem bizonyul népszerűnek.
Telegdy-Kapás Boglárka kiemelte, hogy élsportolóként pályafutása során a sikerek mellett a kudarccal is szembe kellett néznie, amin hol könnyebben, hol nehezebben sikerült túllendülnie. Hangsúlyozta, hogy egy kevésbé sikeres úszás után edzőjével rendszerint alaposan átbeszélték a történteket: a felkészüléstől kezdve a rajton át egészen a futam végéig minden apró részletet megvizsgáltak, hogy kiderüljön, hol lehetett volna még javítani annak érdekében, hogy elérjék a kitűzött célt. Példaként említette a 2017-es budapesti világbajnokságot, ahol egyszer negyedik, kétszer pedig ötödik helyen végzett. Mint mondta, nem volt könnyű túllendülni a hazai közönség előtt megélt kudarcon, a legnehezebb mégis az volt benne, hogy nem találtak magyarázatot arra, hogy miért nem sikerült elérni a várt eredményt.
Telegdy-Kapás Boglárka hangsúlyozta, hogy a hasonló helyzetek azért is rendkívül megterhelőek, mert sokáig megmarad az emberben a kérdőjel, ha nem találja meg a kudarc okát és az arra adható megoldást. Kiemelte ugyanakkor, hogy sportolóként azzal is szembe kell nézni, hogy a versenyszámok rendszerint gyorsan követik egymást, így nincs idő hosszan rágódni egy-egy csalódáson. A versenyzőnek mielőbb túl kell lendülni rajta, hiszen a következő rajtnál már száz százalékban az adott számra kell koncentrálni, és ismét a lehető legjobb formát kell nyújtani.
A beszélgetés egyik legfontosabb kérdését a közönség soraiból intézték a résztvevőknek: életpályájuktól és személyiségüktől függően hogyan küzdenek meg a felgyülemlett stresszel?
Telegdy-Kapás Boglárka a sportpszichológusok munkájának fontosságát emelte ki, akik rendkívül pozitív hatással lehetnek a sportolók gondolkodásmódjára. Példaként említette a versenydrukk leküzdésére alkalmazható technikákat, amelyek mindig segítettek neki ellazulni és koncentrálni az előtte álló megmérettetésre. Petru Barbara és Kovács Mihály Levente egyaránt a mozgás és a szabadban töltött idő fontosságára hívták fel a figyelmet, illetve arra, hogy töltsünk minőségi időt azokkal, aki a legfontosabbak számunkra.
A beszélgetés zárásaként Ilonczai Dávid feltette a kérdést, amelyen minden bizonnyal mindannyian elgondolkodtunk már legalább egyszer életünk során: ha visszamehetnénk az időben, és újrakezdhetnénk, mit csinálnánk másképp?
A meghívottak egyetértettek abban, hogy bár vannak apróságok, amelyeket talán másképp csinálnának – például bizonyos döntéseket hamarabb hoznának meg, vagy bátrabban néznének szembe a mindennapok kihívásaival –, alapvetően mégsem változtatnának az életükön. Mint mondták, meggyőződésük, hogy minden döntés, siker, kudarc és tapasztalat hozzátett ahhoz, akik ők maguk ma, és az évek során „minden úgy alakult, ahogy lennie kellett”.