2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Világtérkép 1595-ből (Fotó: Antalfi Imola)


A hatodik alkalommal megszervezett Örmény Kultúra Napjai rendezvénysorozatai keretében múlt hét végén Örményország határmódosulásai a világ kódexeiben címmel nyílt vándorkiállítás a Maros Megyei Múzeum várbeli épületében lévő galériában. A mintegy félszáz térképet magába foglaló tárlat az ókortól a 19–21. századig öleli fel  Örményország történelmének alakulását. 
A közel nyolcvanéves Rouben Galichian által szerkesztett kartográfiai kiállítás megnyitóján részt vett Hamlet Gasparian, Örményország bukaresti nagykövete, 
dr. Csige Sándor Zoltán, Magyar-ország csíkszeredai főkonzulátu-sának vezető konzulja, valamint a rendezvény fővédnöke, dr. Turgyán Tamás, az Országgyűlés örmény nemzetiségű szószólója és Wertán Kinga, a budapesti székhelyű Ma-gyar-Erdélyi Magyar Örmény Egyesület társelnöke is. Dr. Puskás Attila, a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület elnökének üdvözlő szavai után a nagykövet röviden ismertette a nagykövetség által 2015-ben, a genocídium 100. évfordulója alkal-mából útjára indított tárlat anyagát, beszélt az örmény történelem sötétebb korszakairól, ugyanakkor kiemelte a kiállítás közérdekű jellegét, hiszen, mint mondta, a tárlat nemcsak az örményekről, hanem a környező országok történelméről is szól. 
„Az Örmény Kultúra Napjai keretében szervezett programok hozzájárulnak az örmény önazonosságtudat erősítéséhez, és ez a legfőbb hozadéka a rendezvénysorozatnak” – hangsú-lyozta. 
A tárlat térképanyagán dr. Bartos Elekes Zsombor, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának egyetemi docense kalauzolt végig. Megtudtuk, hogy a kiállítást a közel nyolcvanéves Rouben Galichian szerkesztette, akinek élet-rajzából is felsejlik az örmény történelem: keresztény és muzulmán népek (örmények és azeriek) oszmán, perzsa és orosz/szovjet birodalmak között, a disszonanciából következő emigráció. Nem csoda, hogy még Erdélyben is örmény diaszpóra alakult ki – állapította meg a térképész. 
„A kiállítás ennek a kultúrák határán fekvő bonyolult szerkezetű területnek a történetét mutatja be örmény nézőpontból: a Kaukázustól délre fekvő magas hegységek kusza medencéiben az európai keresztény (örmény, grúz, bizánci, orosz) és a közel-keleti iszlám (arab, perzsa, török, azeri) világ peremén – az időben folyton változó – zárványok alakultak ki. Nyugatról római, bizánci, majd szeldzsuk és oszmán; keletről perzsa, arab, mongol, ismét perzsa; északról az orosz/szovjet birodalmak mezsgyéin, a változó frontvo-nalú hatalmak között túléltek (vagy épp emigráltak) az örmények: kereskedtek, saját kultúrájukkal önazonosságukat biztosították” – méltatta a kiállítást dr. Bartos Elekes Zsombor. Tizenegy – főként történelmi – térkép az ókort és kora középkort ölelte át, az örmény államalapítástól 387-ig, területének Irán és Bizánc általi felosztásáig, és láthattunk két ékírásos térképet is, ezek egyike az újbabilóniai „világtérkép”. A tárlat anyagában fellelhetők Hérodotosz és Sztrabón munkái alapján készült történelmi térképek, az ókor legrészletesebb kartográfiai munkájának, Ptolemaiosz részletes, földrajzi koordinátákat tartalmazó világtérké- pének egy lapja (amelyeken mind szerepel az ókori Arménia), és Macrobius tükrözött klímazónás világtérképe. A középkorba kalauzoló térképek idézik azt a kort, amikor az örmények a muzulmán arabok érdekszférájába kerültek, majd a 10. században sikerült ismét függetlenedniük a ma már romváros Ani székhellyel – hangzott el dr. Bartos Elekes Zsombor előadásában. Több OT-térkép (a földi világot O alakban ábrázolták, benne a vizek T alak által osztják szét a három kontinenst) is található a tárlat anyagában. Az iszlám kartográfia munkái mellett láthattunk európai hajós kereskedő által készített irányrózsás, kikötőket ábrázoló portolántérképet (középkori hajózásitérkép-típus), a németalföldiek és franciák térképei közül a legismertebbeket: az Orteliusét és Mercatorét, török térképeket, amelyeken egyre inkább felismerhető az oszmán–perzsa megosztottságban élő örmény nép által lakott terület. A 19–21. századi, már többnyire szabatos topográfiai felmérés alapján ké-szültek. „A korszak történetét magyarázzák még korabeli európai, továbbá örmény korabeli és történelmi térképek is, beszélnek utólag az elmondhatatlanról is: a népirtásról. Az első világháború utáni események már mind örmény térképeken láthatók, amelyek közül az utolsó már a jelent mutatja be: Örményországot és mellette a többségében örmények lakta Hegyi-Karabahot (Arcakot), amely de jure Azerbajdzsán része, de facto el nem ismert államként működik” – zárta tárlatismertetőjét dr. Bartos Elekes Zsombor. 
A kiállítást berendező Novák József érdeme az eredetileg örmény és angol nyelvű tárlat szövegének magyar és román nyelvre fordítása – hangsúlyozta dr. Puskás Attila. 
A rendezvény az I. erdélyi magyar örmény ifjúsági vetélkedő nyerteseinek díjazásával zárult. A versenyt Dályai Szabolcs ismertette, a díjakat Wertán Kinga, a budapesti székhelyű Magyar-Erdélyi Magyar Örmény Egyesület társelnöke adta át. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató