De a tábor bezzeg hangos…

Pedig már lezárult a Képzőművészeti Egyetemek Kollokviuma, immár a VI., amelyet két héten keresztül vendégül látott a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ. Az idén július 15–29. között dolgoztak együtt, ismerkedtek Szárhegyen egymás törekvéseivel a képzőművészeti egyetemek ez alkalomra kijelölt tanárai és diákjai.

Szoborpark a Lázár-kastély udvarán

Pedig már lezárult a Képzőművészeti Egyetemek Kollokviuma, immár a VI., amelyet két héten keresztül vendégül látott a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ. Az idén július 15–29. között dolgoztak együtt, ismerkedtek Szárhegyen egymás törekvéseivel a képzőművészeti egyetemek ez alkalomra kijelölt tanárai és diákjai. A múlt hét végén tartották a táborzáró kiállítás megnyitóját a Lázár-kastély emeleti galériáiban és az udvaron is, ahol szintén volt látnivaló bőven mindabból, amit a 23 mostani táborlakó alkotott a kollokvium idején. Romániai, magyarországi, iráni és dél-koreai mesterek és tanítványaik gyarapították munkáikkal a művésztelep gyűjteményét. Festettek, grafikáztak, a vizuális művészetek megannyi válfajával próbálkoztak, a szobrászok követ, fát, földet egyaránt felhasználtak, filmeztek is, műfaji keveredések is voltak, vegyes technikák társultak ötletes megoldásokban a házigazda Kassay L. Péter igazgató és a grafikus Siklódi Zsolt irányításával megrendezett kollokviumon. A kolozsvári, nagyváradi, temesvári, egri, pécsi, nyíregyházi, teheráni, szöuli vendégek jó pár napja hazautaztak már, de aki arra jár, hallani véli a művek párbeszédét, erre utal a tudósítás címe is. De azért is sugallhatjuk a táborélet hangokban is megnyilvánuló jeleit, mert sosem jártunk úgy a kastélyudvaron, hogy ne lettek volna ott ámuldozó látogatók, érdeklődő turisták vagy helybeliek. A gyergyószárhegyi művésztelep bizony vonzza a kíváncsiskodókat honi tájakról, külföldről ilyenkor nyáron.

A nemzetközi kollokvium második hetének első napján léphettünk a rögtönzött szobrászkolónia csíkozott szalaggal körülkerített területére. A tűző napfény és a hőség nem látszott különösebben zavarni a hatalmas porfelhőben, arcukon maszkkal dolgozó, verejtékező művészeket. Az „egyenálca” ellenére is hamar felismertük a kincses város képzőművészeti és formatervezési egyetemének tanszékvezető tanárát, a szobrász Kolozsi Tibort. Hatalmas andezitdarabbal küszködött, markáns emberfejet faragott a roppant kemény kőbe. Elmondta, hogy ezen a nyáron nem fejezheti be a munkát, jövőre is folytatnia kell, de nem retten meg a kihívástól. Hogyan is tenné, ha az aradi Szabadságszobor és a kolozsvári Mátyás szoboregyüttes felújításának rendkívüli feladatával is sikerült megbirkóznia! Közelében hasonló kőfaragó megpróbáltatásoknak igyekezett megfelelni egyik keramikus tanítványa, akinek ezért is emlékezetes lehet majd a szárhegyi „kaland”. De nem csak a kolozsvári diákságot képviselő két egyetemi hallgató, Sipos István Márton és Zsombori Béla számára nyújt maradandó élményt a művésztelepi élet. A többiek is gazdag tapasztalatokkal térhettek haza. A tervek szerint alkotásaik egy részét vándorkiállításra is elviszik majd a cserekapcsolatot kialakított főiskolákra, egyetemekre. A méretes plasztikák nyilván a kastélyfalakon belül, a Lovagterem alatti füves, lejtős szoborparkban maradnak, még színesebbé, változatosabbá téve a látványt, amelyből felvételeinkkel némi ízelítőt is adunk olvasóinknak.