Dávid Gyula születésnapjára

Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel és tisztelettel írom e sorokat. Ismeretségünk és barátságunk régi keletű. 70 évvel ezelőtt kezdődött, pontosabban 1948 nyarán. Gyula akkor I vagy II éves egyetemi hallgató volt, én pedig végeztem a IV. osztályt. Nyári vakációra készültem Székelyudvarhelyre – szülővárosomba – kedves keresztszüleimhez, Khell István zenetanárhoz és Laura nénihez. De hogy jussak el oda? Hosszú az út Kolozsvártól Székelyudvarhelyig, átszállás Segesváron, és még kicsi vagyok.

Kapóra jött a Gyula hazamenetele. Készségesen elvállalta az utaztatásomat és atyai gondoskodással fogva a kezemet juttatott el kedveseimhez. Ennyi évtized távlatából köszönöm, kedves Gyula.

Az évek során szakmai kapcsolatba is kerültem a R.M.I.L. megjelenésekor, Édesapám Pápai Páriz Ferencről írt, és a saját könyvem Józsa János. Tanulmányok c. kötetek kapcsán. Személyes találkozásaink és levelezésünk, emberi és írói lénye meghatározó számomra. Minden rezdülését figyelemmel és tisztelettel követem és csodálom.  Fogadja szeretettel szívből jövő legjobb kívánságaimat, sok egészséget és még sikeres éveket. Isten éltesse, kedves Gyula!

Baráti szeretettel, 

Szilágyi-Józsa Mária ny. egy. oktató