Csupa rücsök

Mitől vagy olyan nyugis? – kérdezi a rég nem látott pajtás, és észbe kapok: manapság nem trendi nyugisnak lenni. Nem is vagyok nyugis, mondom a mobilba. Sőt, ideges vagyok. De ettől mindjárt gyanússá válok, te igenis nyugis vagy, hörgi szinte gyűlölködve. 

Mégis, mit csináltál ma?

Hát ez a nap egy esős szombat volt, de nem áztam meg, mert esős szombatokon sosem teszem ki a lábam a lakásból. Mondjuk, esőtlen szombatokon sem. És egyéb napokon aztán egyáltalán. Vasárnap pedig hová mennék? Már az ócskapiac sem a régi. 

Ja. Vasárnap régente templomba.

Mindegy, ma miért vagy nyugis?

Háát, ma sem csináltam semmit. F. K., ismered, megint kiad egy kötetet. A verseit raktam tutti-fruttis glédába. És a bé nevét emlegettem csuklásilag, ugyanis megígérte, hogy bizonyos szavakat többé nem ír be a verseibe. (De mindig beleírja.) Ilyen pl. az, hogy rücskös. 

Öreg öcskös, tücskös prücskös, tudod-e, mi az a rücskös? 

Nem tudja. Nahát, ezért gyomlálom a lírai szövegekből az oda nem illő táj(för)medvényeket.

Na most kíváncsi lettem, horgad fel. Mit jelent?

Mindegy, secko jedno. Ma az volt, hogy hajnalban kissé sehogy sem ébredtem. Szerencsére a seregélyek már fél ötkor elkezdték a honfoglalási himnuszt, naná, a fák zöld kricsmijeiben. (Itt nincs tücsök, csak pocskonder feketerigó.)

Olyan árván éreztem magam. Mondjuk, általában.

Na habarj mindenfélét összevissza. Mondd meg már végre, mi az, hogy rücsök!

És aztán a feleségem elérte a fél tizenegyes buszt, és kiment a „birtokra”. Ott szorgosan metszegette a szőlejét. Örökölt borvesszők boldog birtokosa, nincsen hozzá se pénze, se napszámosa. De van áldott rokoni segítsége. 

Estébe hajlott a délután, már itthon is volt, domboldali záporok siettették. Hozott ajándékba friss sajtot, zsenge ordát és illatozó fehér kükülleit.

Mi lelte a füleit?

Ejnye, hát nem érted? Nem vöröset, hanem fehéret!

És most mit csinálsz?! (Üvölti a barátom.)

Izé, egy kicsit teli a szám, laktatós a sajt, fojtós az orda.

De a legfinomabb a vert hajú kenyér.

Fene a jó dolgodat, jönnék hozzád!

Háát, Debrecenből momentán per pillanat kissé bajos… (Ezért is feszítek büszkén:) Oké, szívesen látlak!

Legalább mondd meg végre, mi az, hogy rücskös!

Ja? Hát az nem más, mint amikor egy vers megtelik sok-sok rüccsel. Rüccsel és prüccsel. A rücskök és a prücskök ellepik a poétai mezőt, és lelegelik a metaforrikákat. Nem marad semmi, csak imitt-amott egy-egy hapax legomenon…

Isten, robbantsd rá az eget!, üvölti a cimborám. 

Szelegetek a sajtból, csipegetek az ordából, kortyintgatom az áldott fehéret. Mindenütt jó, de legjobb a sajt s a lágy kenyér s az orda.

Feleségemféle abosfalvi borral meglocsolva.

Mit csináltál?, förmed rám. Telemorzsáltad és összerücskölted a damasztabroszt! Immáron dobhatom a mosatlanba!…