Csütörtöki kimenő
Baj van elég. Ez egy egyszerű kijelentő mondat, amelyet Árpitól, az aranykezű mindenes szerelőtől hallottam. Ő legalább tesz valamit a bajkeverők ellen, ugyanis másodállásban biztosítási ügynök. Dolgát jól végzi, bizonyára nem érnek fel hozzá a bajkeverők piszkos kis cselei.
Mert, teszem hozzá Á. bölcseleti summázatához, bajkeverők mindenütt/bárhol, bármilyen éghajlat és mindenféle rezsim alatt/mellett előfordulnak. Olykor a rendszer helyett. Ámbátor inkább egy adott helyzet, szisztéma, környezet vagy cselekvés váltja ki keverési kényszerüket. Ugyanis a bajkeverés az belső kényszerből fakad. Teljesen őszinte, mentes a tétovázástól és az önsajnálattól.
Azért baj, mert ezt lehet és kell keverni. Mint a vajat vagy az aszfaltot, betont, mint szél a felhőket. És még mi mindent...!
Például adva van egy új termék, utca, terv, színmű, liget, amely ígéretes, bevált, menő. A bajkeverő előbb megszemléli, felbosszantja magát, keresni kezdi a gyenge pontokat, láncszemeket, a dolog mögé néz, kombinál, logikailag és természetes állapotukban össze nem köthető dolgokat fércel össze, kényszerít egymás mellé, összemos. Ismeretlen számára a színfogó, hogy egy mosógépi hasonlattal éljek.
A bajkeverő a személyek jellemét, erkölcsét, emberi mivoltát veszi célba. Kapcsolatrendszerét boncolgatja. Nagy kétkedő – nem filozófiai értelemben, távol tőle minden magasztos metafizika – , olyan egyén, aki semmit sem hisz abból, amit lát, tapasztal, olvas, korábban tudott. Mindezek mögé kerül – azt hiszi, fölébe kerekedett, s gondosan eltüntetve ottjárta nyomait –, bemocskol, vádol, feljelent, ártó szándéka oly világos, mint azoknak az ostornyeles utcai lámpáknak a fénye, amelyeket most szereltek fel a mi utcánkban. Felelősséget nem vállal, csak névtelenséget. Mások háta mögül mutogatja ördögi szarvát.
A bajkeverő nem szereti, ha valahol jól mennek az ügyek. (Ezt már mondtad.) A bajkeverő nem szenvedheti, hogy őt – a homályban maradni akaró rosszakarót – nem vették be a buliba, nem az ő eszméit valósították meg, nincs a meghívottak között, nem őt tüntették ki, hívták fel az élet fényes színpadára, léptették elő, küldték ki Cirkvenicába vagy Nagymacskásra.
Éppen ezért tudomására hozza az illetékeseknek, hogy választásuk, dobásuk több mint hiba volt. Mert ti. az illető azelőtt a... tagja volt, vezető szerepet játszott, középcsatár volt egy fiktív focicsapatban, nagymamája a szilvaízet nem üstben, hanem betonkeverőben főzte, az illetőt nem is egyszer lopással, plágiummal, csalással vádolták, de nem tudni, miért, ejtették a vádakat, elkenték a súlyos ügyet, ő lopta el az amerikai atomtitkot, és helyette azt a szegény Rosenberg házaspárt végezték ki.
A bajkeverő módfelett találékony, van fantáziája, kombinatív módszerei, és vannak ún. bizonyítékai, amelyeket, ha kérik, be tud mutatni, perdöntők – természetesen. Nem riad vissza a családi kapcsolatok szétbomlasztásától, sem a hivatali rend felbontásától, ámbátor éppen a rend nevében lép fel. Nem hőköl vissza, nem reszket a keze, ha még csavar egyet a szorításon, feszesebbre húzza vezetőszárat – a zsarolástól sem. A megzsarolt lehet a feljelentett, a hivatal, hírlap, méhkas vagy iskola-óvoda, élelmiszer- vagy szerszámoskamra.
A bajkeverést sehol sem tanítják, nincs még elemi szintű szervezett oktatás sem. Az úgy úszik, zihál a levegőben, az erre születettek lelkében, elméjében ver tanyát, csak általuk belélegezhető. Cselekvési kényszer. Pártkatonának, az igazság bajnokának, bátor dzsungelharcosnak, a jóltevés/közjó rettenthetetlen tengerészgyalogosának álcázza magát. Álcája olykor oly sikeres, hogy összetévesztik nem farsangidőben is magával a jóval, az igazzal, segítő szándékkal.
A bajkeverőnek nincsen nemzetisége, neme, kora és hazája, meggyőződése. Éppúgy mint a bajnak általában. Baj azóta van, hogy az emberiség felismerte ennek létét és állandó kísérőjelenségeit. Egyidős az emberiséggel. De amint kézzelfoghatóvá és fájdalmassá válik az ártalom, azonnal támad nekije nemzetisége, helye, hazája, kora, jellege. Sértő éle.
A bajkeverő köztünk jár, velünk reggelizik, vagy ül a villamoson, színházban, munkahelyen, a Riviérán. Ha leleplezik, cselvetését meghiúsítják, hiteltelenné teszik, ki akarják tudni egyetemlegesen a munkatársai, akkor fűhöz-fához kapkod, nagy hatalmú kiskirályok vagy kis hatalmú bábfigurák veszik védelmükbe jó- vagy rosszhiszeműen... és visszaszivárog. Nem érdekli az általános utálat és megvetés.
Mondhatni ezek az ő erősségei, forrásai, igazolása annak, hogy bajnak lenni kell.
