Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Csősz házaspár – Ferenc és Irma – neve már összefonódott Disznajó és a környék kultúrtörténetével. 1975-ban pedagógusokként kerültek a Maros menti településre. Ferenc zenét és testnevelést oktatott, Irma óvónőként nemzedékeket indított el útjára.
1980 és 1990 között a diktatúra nemzetiségeket elnyomó, legsötétebb éveiben vállalkoztak arra, hogy megőrzik azt, ami még megmaradt. Korábbi megemlékezésen elhangzott, hogy Csősz Ferenc feleségével és a hozzájuk csatlakozó helybeliekkel feltérképezte, összegyűjtötte a falu népköltészeti emlékeit, majd zenekart, aztán nagyobbat, később 150 tagú népi együttest hozott létre, amely országos hírre tett szert. Egyedülálló vállalkozása Kodály Háry Jánosának színrevitele, falusi változatra hangolva, a nagy zeneszerző születésének 100. évfordulóján. A bemutató 1982. február 28-án volt, és 26 előadást ért meg, míg szemet nem szúrt a hatóságnak a sok huszárruha meg a magyar ének. De voltak Csősz Ferencnek más „vállalkozásai” is: a Sorozó, a Fonó, a Jánosozás, a Halálra táncoltatott leány szokásidéző, -felújító tematikus műsorai. Zenekara rendszeresen fellépett a híres marosvécsi vásáron, míg onnan is ki nem tiltották őket. Csősz Ferencék szervezték meg elsőnek ebben a régióban az iskolások zenekari találkozóját öt falu száz kis muzsikusának részvételével.
Csősz Irma naivfestő-kört szervezett az óvodások részére. Munkáikat kiállításokon mutatták be, több esetben is első és második díjat nyertek. A későbbi években már nemcsak óvodások, hanem nagyobb lányok is tagjai lettek a naivfestő-körnek. Ezenkívül szőni, keresztszemes varrásra tanította a gyerekeket. 1994-ben vezetésével betanulták Illés Lajos Cantus Hungaricus című zeneművét, melyet sikeresen mutattak be Budapesten, Visegrádon, Szentendrén és Erdély sok helységében. A disznajói fiatalok művelődési tevékenységének legkiválóbb éve 1997 volt, amikor műsoraikkal sikeresen szerepeltek az egy hónapig tartó turnéjuk alkalmával Magyarországon és a Felvidéken. 1990-ig Csősz Ferenc nejével, Csősz Irmával közösen jegyezte le a disznajói régi katona-, szerelmes és sirató dalokat. Több mint 700-at gyűjtöttek össze. A Megáradt a Maros című daloskönyv 200 példányban jelent meg, és hamar elfogyott. Csősz Irma Vámszer Géza-díjat kapott munkásságáért.
A háromszéki Rétyről Disznajóra költözött tanító bácsira halála, 1990 óta rendszeresen megemlékeznek a faluban. Az emlékünnepségek mellett özvegye, Csősz Irma nemrég úgy döntött, hogy az óvoda épületében levő lakóház két szobáját férje, munkatársa emlékére rendezi be. Van mit kiállítani. A több évtizedes művelődési életet tükröző darabok, népviseleti ruhák, varrottasok, a szerepeken használt ruhák, a díjak, serlegek és a fotók alig férnek már a házban, amely egy kis tatarozásra is szorul.
– Remélem, hogy a polgármesteri hivatal betartja az ígéretét, és felújítja az épület lakófelületeit (sz.m.: az épület főútra néző helyiségeiben óvoda működik, amelyet tavaly felújított az önkormányzat), hogy igazán méltó helyen álljanak mindazok a tárgyak, amelyek egy olyan kornak állítanak emléket, amikor bátorság volt vállalni, s messze földön hirdetni a magyarságot, a kisebbségi kultúrát – mondta Csősz Irma, aki mindig büszkén mutogatja mindazt, amit „Ferikéjével” megvalósíthattak.