Csattant!

Az egyik közösségi fórumon honfitársunk zárt csoportot hozott létre, amelynek keretében (olykor vehemens stílusban) többek között arról folyik az eszmecsere, hogy miért egyoldalúak, langyosak az erdélyi magyar politikai vitaműsorok, létezik-e olyan fórum, ahol érdemben, szabadon lehet vitatkozni közéleti, politikai témákról. Miközben magam is ezen rágódtam a napokban, múlt pénteken egy vérbeli vitát láthattam a magyar ATV anyaországi, kereskedelmi csatorna CSATT című műsorában. Az ember ilyenkor kénytelen keserű szájízzel megállapítani: igen messze állunk attól, hogy Erdélyben magyar nyelven bármely elektronikus médium olyan nívójú és intenzitású vitát produkáljon, mint amilyent november 14-én, csütörtök este Rónai Egon levezetett. Hogy kicsoda  az 51. évében járó, egyre gyakrabban szereplő Rónai, azt hosszas lenne elmesélni, tény, hogy 18 éves kora óta 

„médiamunkás”, immár újságíró-oktató is. Számos műfajban kipróbálta magát. Néha az unalmasságig kiegyensúlyozott. Ez a jellemvonás a mai magyar közélet hektikus körülményei között nem megvetendő erénynek számít. 

A csütörtök esténként jelentkező CSATT vitaműsor kezdettől annak a célkitűzésnek a jegyében készül, hogy valódi parázs vitákat produkáljon, és nem holmi látszatperpatvarokat. A legutóbbi CSATT-ot felvezető mondataiban a műsorvezető-szerkesztő elismerte: nem minden alkalommal sikerül ennyire nívósra az adás. Ezúttal nem ifjú politológusokat vagy másodrendű politikusokat hívtak meg vitázni egymással, hanem a politikai jobb- és baloldal valódi, értelmiségi „nagyágyúit”. A mind ez ideig 70 kötettel büszkélkedő Moldova György író (79 éves), illetve  Vágó István (64) kvízmester a szociálliberális baloldal szimpatizánsai, Kálomista Gábor (50) filmproducer, valamint a legendás Pesty Fekete Doboz médiaműhely megteremtője, a 49 éves Pesty László nyíltan és köztudottan Fidesz-közeli értelmiségi. Pesty 1990 óta a Fidesz minden kampányában részt vett. 

A CSATT külön kiemelt erénye, hogy a vitaest elején részletesen bemutatja a résztvevőket, sőt szembesíti őket saját önéletrajzukkal, mi, nézők pedig élőben láthatjuk, miként reagálnak saját sorstörténetükre, megítélésükre. Mimikájuk alapján komoly lélektani tanulmányok születhetnének. Másrészt azt is érdemes megfigyelni, hogy a különböző politikai elhivatottságú személyiségek milyen testbeszéddel kísérik azt a helyzetet, miszerint a jelenlegi legtekintélyesebb ellenzéki tv-csatorna „barlangjában” fejtik ki véleményüket. Hogy miről szólt a CSATT legutóbbi, emlékezetes vitája, annak elemzésére itt nincs elég lapterjedelem, viszont olvasóink zöme nyugodtan megnézheti a csaknem egyórás eszmecserét az ATV internetes honlapján. 

Miközben az adást néztem, óhatatlanul kérdések egész sora fogalmazódott meg bennem: nekünk vannak-e Rónai Egonjaink, Moldova Györgyeink, Kálomista Gáboraink? Kik azok az újságírók, akik képesek lennének azonos szellemi színvonalon álló partnerként vitázni a csillogó intellektusú erdélyi magyar értelmiségiekkel? Kik azok a mérvadó, ragyogó erdélyi magyar elmék, akik emlékezetes vitákba bocsátkoznának? Nem utolsósorban: milyen fontos témák mentén bontakozhatna ki parázs vita? Természetesen kézenfekvő „sláger” az autonómia meg az identitástudat megőrzése, ami lényegében ugyanannak a témának a két vetülete. De lenne-e értelme például emitt, magyarul a hazai adópolitikáról, életszínvonalról, gazdasági trendekről, monetáris politikáról, az ország eladósodásáról, oktatási és egészségügyi rendszerünkről vitázni? Sajnos nekünk, erdélyi magyaroknak mindezek alakulásába nemigen van beleszólásunk. Mint ahogy sok minden egyébbe sincs.