Csata a Bekecsen

A múlt hét végén ötödik alkalommal tartottak Bekecs-napokat. A rendezvény egyik jelentős mozzanataként megkoszorúzták az első világháborúban elesett honvéd katonák sírját. Az alábbi írásunk rövid betekintést nyújt abba, hogy mi is történt tulajdonképpen 1916-ban a Bekecs-tetőn, ahol azóta is több katonasír és lövészárok jelzi, hogy a katonák napokig tartották ott a frontvonalat.

A múlt hét végén ötödik alkalommal tartottak Bekecs-napokat. A rendezvény egyik jelentős mozzanataként megkoszorúzták az első világháborúban elesett honvéd katonák sírját. Az alábbi írásunk rövid betekintést nyújt abba, hogy mi is történt tulajdonképpen 1916-ban a Bekecs-tetőn, ahol azóta is több katonasír és lövészárok jelzi, hogy a katonák napokig tartották ott a frontvonalat.

A világháború kitörése után Románia két évig semleges maradt, de az 1916. augusztus 17-én, Párizsban aláírt titkos szerződés szerint a háborúba való belépés esetén Franciaország, Anglia, Olaszország és Oroszország elismeri Románia Erdélyre vonatkozó követeléseit. A román–magyar határ jórészt a Tisza mentén húzódott volna, a komáromihoz hasonlóan határhíddá vált volna a szegedi Belvárosi híd is. A szerződés 4. cikkelyében ez állt: „Az előbbi cikkben említett területek határai a következőkben állapíttatnak meg: a határ leereszkedik a Tisza folyásának mély vonalán, egészen a Tiszának a Szamossal való találkozásától folyásirányba számítva, Vásárosnamény községet Romániának adva. Aztán folytatódik délnyugati irányban, egészen egy Debrecen várostól hat kilométerre keletre fekvő pontig. Ettől a ponttól eléri a Köröst, három kilométerrel a folyó két ágának (Fehér- és Sebes-körös) torkolatától lefelé. Algyő községnek magasságában eléri a Tiszát Szegedtől északra. Orosháza és Békéssámson községektől nyugatra haladva, s ettől három kilométernyire kis kanyarodást tesz. Algyőtől kezdve a vonal lefele halad a Tisza folyásának mély vonalán, egészen ennek a Dunába való torkollásáig, s végül követi a Duna folyásának mély vonalát Románia jelenlegi határáig.” (Nemeskürty, 1988) A szerződés 5. cikkelye kiköti viszont, hogy Románia nem köthet különbékét.

A titkos szerződés aláírása után tíz nappal, augusztus 27-én este, a 11 órakor átadott hadüzenettel egy időben a román csapatok a Kárpátok 18 hágóján átlépték a határt. A váratlan támadást előkészítve az orosz csapatok erős offenzívával az osztrák–magyar hadsereget feltartóztatták a keleti fronton. A Kárpátok hágóit védő, elavult, kiselejtezett fegyverekkel felszerelt idős népfelkelőkkel szemben a váratlan támadás látványos sikereket hozott. 28-án elfoglalták Brassót, majd a fő támadási irány a Székelyföld felé irányult. A székely népfelkelő zászlóaljak minden tőlük telhetőt megtettek falvaik védelmében. A Csíkszeredáért folyó harcokban az 1-es lovas dandár szeptember 9-én indított ellentámadást. Kétnapos küzdelem után az állomány 50-60 emberre apadt. A román csapatok hatnapi kemény csata után szeptember 11-én elfoglalták Csíkszeredát, 15-én bevonultak Székelyudvarhelyre. A népfelkelők ellenállása nem volt hiábavaló. Az elhúzódó csatározás időt adott a reguláris egységek gyors átcsoportosítására. Ezért a hadjárat utolsó, mindent eldöntő hadműveletére Parajd-Szováta térségében került sor szeptember 26-a és október 3-a között. Az osztrák–magyar alakulatok védelmi harcaiba először egy bosnyák gyalogezred katonái kapcsolódtak be Parajd térségében, majd megérkeztek a miskolci, illetve a kassai 9-es és 10-es honvéd gyalogezredek. A galíciai frontról átcsoportosított harcedzett honvéd seregeknek sikerült megállítani az offenzívát. A Bekecs oldalán minden méternyi területért kemény harc dúlt. A legvéresebb küzdelem a stratégiai fontosságú Bekecs-tető birtoklásáért folyt. Október 3-án került sor az utolsó rohamra. Az Erdélyt elfoglaló román csapatok támadásba lendültek ugyan, de nem sikerült átütniük a védelmi vonalakat. A sikertelen támadás után a román egységek fokozatosan visszavonultak a Kárpátok vonaláig. A Bekecsen még október ötödikén is voltak harcok. A honvédek a visszavonulást fedező utóvéd egységeket számolták fel rajtaütésszerű hadműveletekkel. S bár az ellenállás sikeres volt a Bekecs-tetőn, az Osztrák–Magyar Monarchia elvesztette Erdélyt, igaz, a korábbi szerződéssel ellentétben nagyobb területet sikerült megőriznie Magyarországnak. Az történt ugyanis, hogy a központi hatalmak seregei november 25-én elfoglalták Bukarestet. Az 1918. március 5-i Breszt-Litovszkij-béke után május 7-én aláírták a bukaresti békeszerződést. E különbéke megkötésével az 1916. augusztus 17-i titkos szerződés érvényét vesztette, s így a Bekecsen harcoló székely népfelkelők és a felvidéki honvédek falvait átlépték ugyan a trianoni határok, de az offenzíva megállításával és a különbéke megkötésével a Tiszántúlon több mint egymillió magyar menekült meg a kisebbségi sorstól. A Bekecsen elesett honvédek áldozata így nem volt hiábavaló.

Józsa András