Célzott segítségnyújtásra van szükség

Az igyekezet nem szabad kialudjon

Az ukrajnai háború miatti segítségnyújtás lehetőségeiről egyeztettek hétfőn délután Szatmárnémetiben az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetői és az egyházi segélyszervezetek képviselői.

A tanácskozást követő sajtótájékoztatón a vendéglátó Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök elmondta: elsősorban tájékozódni kívántak, hogy a megfelelő segítséget nyújthassák. A püspök az imádság erejét is kiemelte. Mint fogalmazott: „A béke Isten ajándéka, ezt nem lehet kierőszakolni politikai nyomással, csak imádsággal”.

A kárpátaljai helyzetről beszámoló Popovicsné Palotay Márta, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye válságstábjának vezetője elmondta: Kárpátalján ugyan eddig nem hullottak bombák, de ott is nyomasztó a háborús hangulat. A magyar közösség egy része elmenekült, és Ukrajna legnyugatibb megyéjében más vidékekről érkezett menekültek torlódtak fel. Egyre kevesebb az üzletekben az élelmiszer, fogy az üzemanyag, nem működnek a bankautomaták, bezártak az iskolák, általános a szorongás, a létbizonytalanság érzése. Aki otthon maradt, állandóan amiatt aggódik, hogy ha marad, holnap el tud-e még menni, nem záródnak-e el a menekülési útvonalak.

A válságstábvezető azt kérte, hogy senki ne induljon el Erdélyből segélyekkel anélkül, hogy előzetesen fel ne vette volna a kapcsolatot a segélyszervezetekkel, és meg nem tudakolta volna, hogy éppen mire van szükség.

Csaknem valamennyi egyházi vezető a tapasztalt szolidaritási hullámról számolt be. Elmondták, hogy pénzgyűjtésbe kezdtek a bajbajutottak megsegítésére, és összeírták az egyházi szálláshelyeket, ahová menekülteket fogadhatnak be.

Kovács István unitárius püspök fontosnak tartotta, hogy ne csak a menekülőket, hanem az otthon maradókat is segítsék.

Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök elmondta: tolmácsokat, fordítókat próbálnak toborozni, hogy szót tudjanak érteni a menekülőkkel – számol be a megbeszélésről Gazda Árpád, az MTI tudósítója.

Erdély népében ezúttal sem csalódtunk

A tanácskozásról, annak eredményéről Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét kérdeztük.

– Erre a találkozóra azért volt szükség, hogy az első döbbenet után, amely mindannyiunkat érintett, rendezzük sorainkat. Mindenki szeretett volna segíteni valamilyen módon: Hogy ne az történjen, hogy egy-egy helyen túl sok a segítség, máshol pedig kevés, egyeztetést folytatott a kárpátaljai Caritas képviselője, online kapcsolódtak be a beszélgetésbe a református egyház képviselői, és ilyen módon élethű és pontos tájékoztatás hangzott el arról, hogy mi is történik, és hogyan lehetne jól segíteni.

Belső-Erdélyből egy vagon krumplit eljuttatni Kárpátaljára igen költséges dolog. Megtudtuk viszont, hogy abban az esetben, ha az ukrán hivatalosságok által kért formaságokat teljesítjük, akkor a célállomásra is el lehet juttatni a segélyt. Ez azt is feltételezi, hogy az ottaniak kell megmondják, hol, mire van szükségük, hiszen Belső-Ukrajnából ezekben a napokban indultak el a menekülők karavánjai, közülük sokan Kárpátalján állnak meg, mert az még a béke szigetének tűnik. Tele vannak a panziók, egyházi, iskolai szálláshelyek. Fontos tudni azt is, hogy az idősotthonok és a gyermekeket nevelő intézetek kerültek a legnagyobb bajba. A személyzet egy része eljött, és ha ez tovább folytatódik, az idősek és a gyermekek gondozás nélkül maradnak. Kárpátalján erdélyi, valamint magyarországi kezdeményezésre megszervezték a diakóniai szolgálatot, s bár a helyzetük egyelőre rendezett, a házi beteggondozást ellátó személyzet számát duplázni, triplázni kellene, olyan nagy szükség van rájuk. Vidéken, falun magukra maradtak az emberek, a lelkészek vannak még velük, és gyógyszerekre is szükség van. Azt is tudni kell viszont, hogy a jelenlegi helyzet nem áll meg ezen a ponton, hosszabb kimenetelű lesz, a segítséget nyújtók buzgósága pedig kezdetben nagyobb, majd az idő múlásával lankadni, fogyni kezd. 

Zán Fábián Sándor református püspökkel arról is beszélgettem, hogy abban az esetben, ha Kárpátalján nem fognak vetni, akkor aratni sem lesz amit. Ezért arra is gondoltunk, hogy vetőmaggal segítsünk. A napról napra változó helyzetben meg kell találnunk azokat az utakat, amelyeken elérjük a célt.

– Állítólag az alapvető élelmiszerek Kárpátalján is kifogytak az üzletekből.

– Valóban így van, és annak ellenére, hogy a lakosság nagy részének még vannak tartalékai, utánpótlás hiányában az is elfogy.

A jobb helyzetismeret alapján abban egyeztünk meg, hogy minél több pénzt kell gyűjtenünk, hogy a határ innenső oldalán tudjuk megvásárolni mindazokat a dolgokat, amelyeket át lehet vinni, célba lehet juttatni. Nagy szükség van például pelenkára is, amihez Ukrajnában már nem lehet hozzájutni. Hasonlóképpen elemlámpákra, elemekre, amit szintén át lehet vinni a határon. 

– Kértek, kérnek-e szállást a Kárpátaljáról érkezők? Van-e elegendő hely a befogadásukra? 

– Belső-Erdélybe nagyon kevés magyar menekült érkezett, azok, akik átlépték a határt, továbbmentek-mennek az anyaországba vagy azon is túl. Nyilván nem az a szándékunk, hogy csak rajtuk segítsünk, bárki, aki szállást igényel, befogadjuk. Az Erdélyi Református Egyházkerület több mint 500 helyet azonosított, ahova szívesen fogadnak egy vagy több családot. Rendelkezünk az adatbázissal, és ahogy élessé válik a helyzet, aktiválni tudjuk, az érkező adományokat pedig erre a célra fogjuk majd felhasználni. Ami a pénzadományt illeti, garanciát vállalunk arra, hogy nem fog semmilyen más célt szolgálni. A Belső-Erdélyből indított kamionoknak viszont kevés az esélyük, hogy eljussanak a határon túlra. A hozzánk érkező menekültek csoportjai, amelyek szinte valamennyien tovább akarnak utazni, menet közben egy-egy ebédet vesznek igénybe az útravalóból, amit biztosítani tudunk. Ez a helyzet változni fog, ahogy egyre többen menekülnek a humanitárius folyosókon. Akiknek nincsenek nyugati kapcsolataik, arra lesznek kényszerülve, hogy az első biztonságos helyen megálljanak, és szomszédos országként mi vagyunk azok. 

– A püspök úr mit üzen az erdélyi gyülekezeteknek?

– Erdély népében ezúttal sem csalódtunk, kiderült, hogy a segítségnyújtás kultúráját magas fokon tudjuk gyakorolni, és ebből mindenki szeretné kivenni a részét. Az igyekezet azonban nem szabad kialudjon, meg kell őriznünk, amíg szükség van a támogatásra, és a diakóniai szolgálat továbbra is egy állandó segítségnyújtást kell hogy jelentsen. Gyülekezeti tagjainknak azt üzenjük, hogy akinek Istene nincs, aki nem tud imádkozni, az nehéz helyzetbe kerül, hiszen a félelem és pánik lesz úrrá az életén. Nekünk van Istenünk, akiben bízhatunk, aki gondot visel ránk, számontart bennünket, bárhol éljünk is a világban, és számunkra az imádkozás és a munkálkodás együtt kell hogy járjon. Ahogy a sok lótás-futással eddig eltöltöttük az életünket, azon változtatni kell. El kell gondolkodnunk, fel kell ismernünk annak fontosságát, hogy életünket, mindennapjainkat odavigyük Isten elé. Ahogyan azt is, hogy csak összefogással, embertársaink iránti szeretettel vagyunk képesek válaszolni ennek a gyilkos világnak a kihívásaira. Éreznünk kell mindennap, hogy Isten kegyelméből élünk, és imádkoznunk kell azért, hogy a baj elmúljon el a fejünk felől – nyilatkozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.