A Carit-San-ügy csapdájában (2.)

– Kínkeserves helyzetben vagyunk; az egész egyházmegye munkáját, szolgálatát megnehezíti, szellemi és anyagi energiánkat elszívja, hogy nem azzal foglalkozunk, amivel kellene. A vezetőség nem az őrzés, pásztorolás munkájára összpontosít, hanem peres ügyekkel kell bajlódnia. Hálásak lehetünk viszont, hogy van egy olyan jogtanácsosunk, aki az új egyházmegye keretében vállalta az ügyet.

Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye múlt év végén megválasztott esperese, korábban főjegyző a következő szavakkal fogad:

– Kínkeserves helyzetben vagyunk; az egész egyházmegye munkáját, szolgálatát megnehezíti, szellemi és anyagi energiánkat elszívja, hogy nem azzal foglalkozunk, amivel kellene. A vezetőség nem az őrzés, pásztorolás munkájára összpontosít, hanem peres ügyekkel kell bajlódnia. Hálásak lehetünk viszont, hogy van egy olyan jogtanácsosunk, aki az új egyházmegye keretében vállalta az ügyet.

Gogolák Csongor ügyvéd mindhárom fél szempontjait figyelembe véve közli a tényállást:

– Az Igienának az egyházmegye nem tudta visszaszolgáltatni az Aurel Filimon utcai ingatlant, ugyanis az albérlői minőségében beköltözött Carit-San nem tudott kiköltözni. Mivel a szövetkezetnek csak az egyházmegyével volt szerződéses viszonya, 2007 kezdetén az Igiena pert indított az egyházmegye ellen, amelyben azt kérte, hogy a szerződés alapján szolgáltassa vissza az ingatlant, amire az említett okokból nem nyílt fizikai lehetősége. Emiatt az egyházmegyét kártérítés megfizetésére kötelezte az elmaradt haszonért. Eredetileg 2006 szeptemberétől kérte a havi 56.000 lejt plusz héát (hozzáadott értékadó), majd a keresetet a 2006 szeptemberére vonatkozó egyhavi kártérítés összegére csökkentette, s ezt a pert meg is nyerte. Az ügy elbírálása hosszú ideig húzódott bizonyos eljárásjogi és illetékességi kifogások miatt. Első fokon az egyház megnyerte a pert, a törvényszéken részben jóváhagyták az Igiena fellebbezését, majd a táblabíróság alapfokra utalta vissza az ügyet. Amikor hosszas huzavona után újratárgyalták, a bíró jóváhagyta az Igiena kérését, s az egyhavi elmaradt bérből és héából, a késedelmi kamatokból és egyéb költségekből álló, összesen 88.000 új lej kifizetésére kötelezték az egyházkerületet. Ez ellen fellebbeztünk, de veszítettünk, s múlt év augusztusában levonták a számlánkról az említett összeget. Időközben az Igiena szerződésen kívüli károkozás címén pert indított a Carit-San ellen is, amit megnyert. Ezúttal egyhavi bér megfizetésére kötelezték a Carit-Sant, és elrendelték a kilakoltatást. Mivel a döntés jogerős, de nem végleges, a kft. fel-folyamodvánnyal élt ellene, de április elsején kiköltözött. Az elévülés megszakítása miatt az Igiena Szövetkezet a múlt év augusztusában újra beperelte az egyházmegyét, s a 2009. augusztus–2010. augusztus közötti havi bér kifizetését kérte, ami héával együtt összesen 660.000 lejt tesz ki. Egyelőre szeptemberre halasztották az újabb tárgyalást, s ebben a perben az egyházmegye biztosítékul perbe hívta (chemare in garanţie) a Carit-Sant. Ez azt jelenti, hogy perveszteség esetén az egyházat kötelezik a kért összeg megfizetésére, de ugyanakkor a bérlőt, a Carit-Sant is kötelezik, hogy a per tárgyát képező összeget kifizesse az egyháznak.

Ezt a megelőző per során azért nem lehetett lefolytatni, mert nem volt konfliktus a két fél között. Mivel az ingatlant a Carit-San használta, az esperesség vezetőinek beleegyezésével az egyházmegye jogi képviseletét is ő menedzselte az ügyben.

– A szerződés lejártával az egyházmegyének kellett volna kilakoltatnia a Carit-Sant, amit azért nem tett meg, mert magyar orvosokról, humanitárius célokról, emberségről volt szó – mondja Lőrincz János esperes. Másrészt a Carit-San 2006-ban megígérte az egyházmegyének, hogy hamarosan elkészül az új székhely, és ki fognak költözni. Az egyházmegyének annyi előnye származott az albérleti szerződésből, hogy alkalmazottai bérmentes egészségügyi ellátásban részesültek. Ezért mondja Benedek doktor, hogy mi is megkaptuk a magunk részét, hát viselhetjük a következményeket.

Gogolák Csongor így folytatja:

– A Carit-San kilakoltatása nem valószínű, hogy a biztos jogi út lett volna, mert az esperesség nem volt sem tulajdonosa, sem birtoklója az ingatlannak, tehát a bíróságon felhozhatták volna azt az érvet, hogy nincsen perképességünk, amivel az Igiena Szövetkezet viszont rendelkezett.

Lőrincz János hozzáteszi:

– Az utóbbi fél évben tárgyalásokat folytattunk a Carit-Sannal és az Igienával is a békés megoldás érdekében. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy András Dezső 370.000 eurós kártérítés fejében hajlandó eltekinteni a pertől, amelyben egy évre kéri az elmaradt bérleti díjat. Azt ígérte, ha megkapná a kért összeget, akkor beszüntetné a jövőbeni pereket is.

– Mit tesz az egyházmegye?

– A közgyűlés egy legtöbb 200.000 eurós végkielégítést hagyott jóvá, amit az Igiena csak azzal a feltétellel fogad el, ha a Carit-San lemond a szövetkezet ellen benyújtott keresetről, amibe mi nem tudunk beleszólni. A másik nagy gondja az egyházmegyének, hogy a már elveszített összeg miatt is mínuszban van a költségvetésünk, ennek ellenére próbálunk hitelt felvenni. Ehhez azonban ingatlangaranciát kérnek, amivel az egyházmegye nem rendelkezik.

Ez a per egy nagy belső szakítópróba, amelyben ott van az állandó kérdés, hogy ki hibázott, ki a felelős az elmúlt ciklus vezetői közül.

– Ki volt akkoriban az egyházmegye jogtanácsosa?

– A jogtanácsos nem foglalkozott ezzel az üggyel. Az egyházmegyei tanács 2006. november 23-án hozott egy határozatot, miszerint meg kell szakítani a kapcsolatot a Carit-Sannal, illetve be kell őket hívni a perbe. Ezt a határozatot a volt esperes és főgondnok, a közvélemény felháborodásától tartva, nem hajtotta végre.

– Hiszékenységünknek és jóhiszeműségünknek lettünk áldozatai. Egy kicsit úgy érzem magam, mint Szacsvay Imre, akit csak azért végeztek ki kötél általi halállal 1849-ben, mert aláírta a függetlenségi nyilatkozatot. A hibánk az volt, hogy nem pereltük be a magyar betegeket gyógyító magyar orvosokat. Akkor ezt nem mertük felvállalni, abban a naiv megoldásban reménykedve, hogy majd úgyis azoknak kell a bért kifizetniük, akik ténylegesen használják az épületet. Ám a törvény aszerint ítélt, hogy kivel volt a szerződés megkötve – nyilatkozta Ötvös József, a Vártemplom református lelkésze, volt esperes.

– Az a baj, hogy a Carit-San és az Igiena közreműködéséből egy csomó sérelem született, amelyeknek mi viseljük a következményét. Belső problémát jelent, hogy tavaly októberben az egyházmegyék újraosztása nyomán elveszítettünk 19 gyülekezetet, s emiatt 12.000-rel csökkent a lélekszám – osztja meg aggodalmát Lőrincz esperes. A kár a nagy egyházmegye idejében keletkezett és most, az elszámoltatáskor egy sokkal kisebb és anyagilag is sokkal gyengébb közösség kellene rendezze azt. A püspökség a békés megoldás felé tanácsol bennünket. Egyrészt nyújtanának kölcsönt is, de a feltételekben nem tudtunk megegyezni.

Benedek professzor azt ígérte: ha megnyeri a pert az Igiena ellen, azzal az összeggel támogatni fogja az egyházmegyét. András Dezső viszont csak abban az esetben fogadja el a végkielégítést, ha a Carit-San lemond a viszontkeresetről, amelyben az általa eszközölt befektetések megtérítését kéri, s amit a bíróság visszautasított, de a Carit-San megfellebbezett. Bár jogilag igaza van a szövetkezetnek, az ilyen munkán nincsen áldás. Még akkor sem, ha tudomásunk szerint adótartozása miatt szorongat bennünket a szövetkezet – hangzott el a beszélgetés végén.

A Carit-San-ügy sajnos itt nem ér véget. A rendszerváltás utáni „kortárs dráma” sok szereplőjének lenne még mondanivalója. Befejezetlen ankétunk margójára még megírhatják, elmondhatják, amit fontosnak tartanak a közvélemény tudomására hozni.