A tervezett nyílt diszkriminációt az államtitkár asszony meg is magyarázta: a válogatósdi már elsőtől elkezdődik, s minden gyermeket a képességeinek megfelelő osztályban okítanak majd.
Frissen kinevezett kisebbségügyi államtitkárként 2009-es Maros megyei látogatásakor Oana Badea a szegregáció ellen tüzelt, s a roma gyermekek különválasztása és a magyar tannyelvű Bolyai iskola ellen foglalt állást. Ezzel szemben gyökeres változáson ment át Funeriu miniszter mellett, hisz a minap azt a bejelentést tette, hogy szeptembertől bevezetik a diákok szétválasztását gyenge, közepes és jó kategóriába, és ennek megfelelően sorolják a különböző osztályokba őket. A tervezett nyílt diszkriminációt az államtitkár asszony meg is magyarázta: a válogatósdi már elsőtől elkezdődik, s minden gyermeket a képességeinek megfelelő osztályban okítanak majd.
Ettől aztán a romániai oktatásügyben helyrekerülnek a dolgok, olyannyira, hogy akik a buták osztályában tanulnak, tízes érdemjegyet nem is kaphatnak, s ha véletlenül egy tanár erre vetemedne, akkor az iskola igazgatója megfeddi érte. Mert a buta gyermek ne ácsingózzon magasabb jegyekre, a pedagógus pedig ne osztogasson tízeseket gyenge képességű tanítványainak. Akik előrehaladva a színvonaluknak megfelelő érettségit tesznek majd – ígérte a miniszter nevében az államtitkár, s szavaira a csekély visszhang talán a szünidő számlájára írható. Vagy nem is veszik komolyan a nevetséges és kivitelezhetetlen tervet, amely gettósítaná már a kisiskolásokat is. És közben elgondolkozhatunk azon, ha egyáltalán érdemes szót vesztegetni erre, hogy hova kerül majd az a gyerek, aki számtanból alig bukdácsol, de irodalomból, nyelvekből vagy egyéb tantárgyakból kitűnően teljesít, és az is, aki ennek az ellentéte. És mi lesz azokban a falusi iskolákban, ahol az osztatlan osztályokban esetleg egy kitűnő, egy közepes és egy-két gyengébb képességű gyerek tanul? Netalán külön osztályokba sorolják valamennyit? És ki tanít a jó és ki a gyengébb osztályokban? A jót a jó, a gyengét a gyenge, vagy pontosan fordítva? És mi lesz azzal a diákkal, aki egyik napról a másikra megtáltosodik? Visszanyomják a fejét az iszapba? És aki képtelen lesz tartani az iramot, annak nem adhatnak gyengébb jegyet, mert őt valamikor a jók közé gyömöszölték be?
Hogy nyolcadik osztálytól már szakszerűen irányítani kellene a diákot, az kétségtelen. Ahhoz azonban, hogy mindenki a helyére kerüljön, a közép- és szakközépiskolák mellett jól szervezett, vonzó szakiskolákra is szükség lenne. Ahol nem muszáj eljutni az érettségiig, amit később pótolni lehet. Azt pedig már éppen ideje lenne a középiskolákra bízni, hogy kit vesznek fel, lehetőséget biztosítva, hogy abból a tantárgyból felvételizhessen a diák, amilyen szakirányra készül. A nagy jegyek kavalkádjának pedig hamar véget vetne a régi módszer visszavezetése, miszerint nem a középiskolai általános és az érettségi jegy, hanem a választott szaknak megfelelő tantárgyakból szervezett komoly vizsga alapján lehetne felvételt nyerni minden egyetemre. Előzetes besorolások, megbillogozás és a sokat kárhoztatott szegregáció nélkül.
