Bronzvilág

„Egy lány a hintán leng örökre,/ körös-körül már minden megfagyott,/ ám benne izzik még a napfény,/ ami a bronzfüggöny mögött ragyog.” Egy önmagában is verssé kerekedő, metaforikus strófát ragadtunk ki Markó Béla Bronzvilág című költeményéből, a Gyarmathy János kisplasztikáiból ihletődött lírai remek mindenik szakasza a szobrász valamelyik formai bravúrral megalkotott, lélekteli művét juttatja eszünkbe. Egyikkel-másikkal újra találkozhatunk a művész október 23-án, hétfőn 17 órakor nyíló egyéni tárlatán a marosvásárhelyi Bernády Házban, és a teljes verset is meghallgathatjuk Bogdán Zsolt színművész előadásában. De persze új munkákat is megcsodálhatunk, Gyarmathy ugyanis folyamatosan dolgozik, valahányszor közönség elé lép, mindig képes újdonságokkal is előrukkolni. Az agyagba mintázott, majd bronzba öntött „emberi színjáték”, a vizuális leleményekben kiapadhatatlan gyarmathys mitológia, e líraiságában is groteszk, különös létlelet újra meg újra meg tud lepni valamivel. Formagazdag, azonnal felismerhető, emberarcú életműve a művészetekben kevésbé jártas nézőket is magához tudja vonzani. Nem lesz ez másképp ezen a kiállításon sem, amelynek a megnyitóját is úgy tervezte el a tárlatot kezdeményező és rendező Szepessy László, hogy mítosz, poézis, plasztika, látvány és zene harmonikus együttlétét tegye lehetővé. A szobrok mellett kisfilmeket is láthatunk, a kolozsvári vendégművész előadásában versek is elhangzanak, és tudjuk, milyen magával ragadón tolmácsolja Bogdán Zsolt a lírát, a kiállítás anyagát pedig a képzőművészethez szorosan kötődő költő, Markó Béla méltatja. Az est minden bizonnyal a XX. Bernády Napok egyik legemlékezetesebb művészeti eseményévé válik.